De hogyan is jött létre az MR2 hűséges tábora? A rossz hír, jó hír. Ez megint csak bebizonyosodott, ugyanis ha összevonjuk a hatalmas MR2 reklámkampányt, és a negatív jellegű híreket, észrevesszük, hogy a mai fiatalok ezer örömmel hallgatják az MR2 műsorát. Az már mellékes, hogy a nagy változások idején az MR2 az összes figyelmet magára vonta, és így szegény Bartók és Kossuth adó levegőt sem kapott. A legtöbb fiatal, nem is tud róla hogy az említett két adó is arculatot váltott; anno az MR2-vel egy kötelékben repülnek. A Kossuth az MR1 nevet vette fel, A Bartók az MR3-at. Igaz, ezek a rádiók csupán csak állarcukat cserélték le, a belső maradt a régi. Nem változtatták meg műsortárukat tősgyökeresen, mint ahogy azt fiatalos társuk tette. Így hát itt nem volt min felkapni a vizet, a fiatalok meg minek hallgassák őket, gyerünk tovább.
Miután az MR2 kilábalt a költségvetését konstatálók által ásott mély gödörből, a következő akadályba ütközött. A 21. századi Magyar értelmiségbe. Az emberek meghallották (szerencsésebbek kézhez kapták) hogy miből is áll a műsortár. Ha valami, akkor a rádió mottója tökéletesen jellemzi: "Nagyon Zene". Bizony, bizony az értelmiség idősebb emberekből áll, mint például ennek a lapnak a látogatói, és ők tényleg sokat vesztettek, tehát volt/van mibe belekötniük. A műsorok gyakorlatilag megszűntek, helyüket főbbként átvették a Nagyon Zene Zenék, és a Nagyon Zene Zenéket játszó, Nagyon Zene Valamicsodáláshoznak nevezett műsorok.
"Ez hallatlan!" - mondaná egy pipát szorítgató író, költő, színész, főszerkesztő, mesterfotós, fogorvos és/vagy társaik a sorban.
"Akkor nem kell hallgatni!" - mondaná egy jobbfajta nevelést kapott 18 éves, ha éppen vicces kedvében van.
És tényleg, a zenei stílus is nagyot változott, de ezt majd a hárommal arrébb lévő bekezdésben.
Az értelmiség nem hagyta annyiban a dolgot. Szervekkel(uhh) az oldalukon, 2007.10.19-én benyújtották a panaszt, eljárás formájában. Véleményük szerint az adó nem teljesíti szent célját, nem azzal szolgálja ki a hallgatót, amire rendeltetett. Persze jött az ellenvélemény az addigra felduzzadt hallgató tábortól. Petíciókat kezdtek el gyűjteni, ami tömören annyit mondott ki hogy nem kell változtatni semmit sem, jó kis adó ez az MR2. Hogy mi lett a kijövetele ennek a dolognak, számomra rejtély. Lehet, még folyik a harc, vagy már eldőlt, ide vagy oda. De nem lelhető már a petíciógyűjtés, sőt, irományt találni is lehetetlen a végeredményről.
És akkor most, érdekel ez téged? Ha igen, magadra hagylak, mert engem nem igazán. Ami engem zavar, és amire ki akarok lyukadni az a következő:
Az MR2 olyan zenéket játszik, melyeknek eddig nem jutott hely a magyar rádiózásban. Ennek bizony örülhetünk, bizony vannak olyan kedvelt előadóink, akiket viszonthalhatunk, így a rádióban is. De álljunk csak meg egy pillanatra, "..zene, melynek eddig nem jutott hely.." Hé! Egy zene miért nem kaphat helyet a rádióban?
Az első lehetőség az, hogy olyan zenei stílusról van szó, ami még nem viszonylag új, vagy olyan kicsi a rajongói tábora, hogy nem éri meg sugározni. A második lehetőség az, hogy függetlenül a zene stílusától, maga a zene olyan hallgathatatlan, hogy inkább nem adják le, senki nem akar egy kiadós fejfájást.

Az MR2 újmódi nyitásának tehát megvannak a pozitívumai, és a negatívumai is. Ha eleget hallgatjuk, rájöhetünk, hogy mindkét táborból került be zene. Az újkeletű számok közé bizony beékelődnek azok a számok, amiket inkább a Pokol Kilenc Tüzes Bugyrába kívánnánk, mint a fülünkben elhelyezkedő kis rezgő lapocskára.


U.i.: És hol a nagyrétű zene, MrPetőfi?. Egyébként a szemfülesek megtalálják az Interneten az MR4-et, és az MR5-öt is. Utóbbi a Parlamenti közvetítéseket sugározza, a négyes a kissebségi adóké.