Itt a vége, fuss el véle… Na jó, még pár nap hátravan 2016-ból, de mi már most megragadjuk az alkalmat, hogy tömören összefoglaljuk véleményünket a játékipar idei teljesítményéről és kifejtsük ezzel kapcsolatos jövőbeli reményeinket. Ne is pazaroljuk a szót, lássuk, mit gondolt 2016-ról a PC Guru csapata.

Bodak

Mi az, ami nem tetszett idén a játékiparban?

Két dolog is akad, ami böki a csőröm. Az egyik, éppen aktuális téma az a Crytek körüli hercehurca és a cég külső szemlélőként látszólag teljes töketlensége. Van (volt) egy halom stúdiójuk és gyakorlatilag nem csinálnak semmit. Na jó, hegesztenek egy Huntot már lassan három éve és volt egy VR-próbálkozásuk is, de jelenleg csak a Cryengine-ből akarnának megélni, az se megy nekik. A másik pedig a Ubisoft és a Vivendi között zajló, ránézésre igencsak egyoldalú küzdelem. Főleg azért, mert uborkáék nem átallják „szabadságharcként” beállítani és saját vásárlóiknak sugallni azt, hogy most aztán nagy bajok lesznek, mert a gonosz Vivendi csak a pénzüket akarja majd, és cserébe nem adnak semmit, csak röhögnek a markukba... az eddigiek alapján: bagoly mondja.

Mi az, ami a legjobban tetszett idén az iparban?

Ezen a ponton is ketten osztoznak: bár továbbra sem szívem csücske az Electronic Arts, és már egy jó ideje egy peták nem sok, annyit se kapnak tőlem, de az Origin Access jó kezdeményezés és ahogy például a Titanfall 2-höz viszonyulnak, dicsérendő. A másik pedig a Microsoft és az ő visszafele kompatibilitási, illetve Play Anywhere programjaik és bár egyértelmű, hogy nekik is csak a pénzünk kell (kéne legalábbis), szintén előremutató elképzelések. Ettől függetlenül, ismerve mindkét cég múltját és gyakorlatát, azt mondom, várjuk ki a végét.

Mit szeretnél látni jövőre videojátékok terén?

Minden közül a legjobban a Civilization VI első kiegészítőjét várom a legjobban, bár még be sem jelentették. Fogadni mernék, hogy a diplomácián csavar majd egyet és a vonatkozó győzelmi kondíciót fogja bevezetni, meg talán a középkortól kalapál egy kicsit az egyensúlyon. Másodsorban pedig mindent, ami Warhammer 40000-rel kapcsolatos megjelenés lesz (na jó, a fantasy is jöhet).

Böjti

Mi az, ami nem tetszett idén a játékiparban?

Mindenki ismeri a problémát: félkész játékok, Early Acess verzióban kiadott produkciók teljes és végleges változatként, persze a felső árkategóriában. Szívesen támogatom egy játék fejlesztését, ha arról van szó, hogy a téma kedves a szívemnek, csak akkor legyen őszinte a fejlesztő is, és ne akarjon átverni. Igen, itt Seanra is gondolok, aki mindent összehordott, csak sokan vegyék meg a játékot. És akkor persze a pofátlan lehúzásokról még nem beszéltem, ami viszont az indie EA sajátja is, a 20-30 eurós látványtervekkel, amikből soha nem lesz tényleges termék.

Mi az, ami a legjobban tetszett idén az iparban?

Alapvetően a játékfelhozatal. Nem életem legjobb esztendője volt a 2016-os, de nem unatkoztam, ráadásul mindenféle műfajból tudtam mazsolázni, avagy a változatossággal sem volt gondom. Na meg persze ott volt a Layers of Fear, a Dark Souls 3, itt az autentikus Space Hulk (bár ez is hibákkal, naná), szóval tényleg nem panaszkodom.

Mit szeretnél látni jövőre videojátékok terén?

Hasonló felhozatalt (lehet kicsit kevesebb is, mert ideje és ereje nincs az embernek ennyi mindenre), kevesebb átverést, több végleges és jól működő terméket, határtalan szórakozást, brutális látványvilágot, frenetikus hangulatot, szóval minden jót, na meg ingyenes havi humblibundlit mindenkinek, hogy senki ne maradjon játék nélkül!

Chocho

Mi az, ami nem tetszett idén a játékiparban?

A techvilág felelőtlen politikája, amibe sajnos a játékipar is beleesett.

Kezdjük a válasz relevánsabb részével: a Steam játékkínálatának 40 százaléka 2016 folyamán került fel az áruházba. Ez a hatalmas arány sebesen összetákolt Early Access-szemétből tevődik össze. Akadnak előre elkészített assettekből (tehát például az Unreal Engine fejlesztői készletében alapjáraton megtalálható) álló, gyakran működésképtelen, szerzői jogokat sértő programok is. A Valve-et ez nem érdekli, náluk nincs minőségi kontroll, boldog-boldogtalan feltöltheti játékát a Steamre. Mivel a cég minden eladott termék árának jelentős százalékát zsebreteszi, ez sajnos érthető a részükről – kár, hogy a vásárlókat így egy halom veszélyes és előszűretlen terméknek teszik ki.

De ide tartoznak az előrendelői bónuszok is. A Mass Effect: Andromedából még egy normális játékmenet-videót, annyit sem láttunk, mégis tolja az arcomba az Origin, hogy vegyem meg a Deluxe és a Super Deluxe Editionöket, cirka 30 ezer forintért. Hát jó.

Ez a fajta felelőtlenség sajnos nem a játékvilág sajátja. A Google mostanában azzal került a hírekbe, hogy a keresőalgoritmusai előnyben részesítik a holokauszttagadást a történelmi forrásokkal szemben. A YouTube (ami a Google-é) szintén egy algoritmus miatt került kereszttűzbe: PewDiePie egyéni akciója kellett ahhoz, hogy a videós óriás végre észrevegye, a programkódja emberek megélhetését fenyegeti. A Facebookot pedig az amerikai választási eredmények miatt vették elő: elemzők szerint a közösségi oldalon terjedő álhírek több figyelmet kaptak a motortól, mint a valós médiaforrások.

Összefoglalva tehát egy globális trend bontakozott ki 2016-ban IT-téren, amit muszáj lesz megállítani, különben nagyon csúnya idők jönnek. Kezdjük kicsiben: ne rendeljünk elő mindent, ne vegyünk korai hozzáférésű játékokat, és ne támogassunk orrba-szájba mindent a Kickstarteren!

Mi az, ami a legjobban tetszett idén az iparban?

A nagyobb kiadók játékai működőképes állapotban jelentek meg PC-n (is). Doom, Battlefield 1, Watch Dogs 2, Dark Souls 3… mindegyik megütötte a technikai korrektség lécét, amennyiben nem fa-PC-n akarjuk futtatni ezeket a játékokat, rendesen működnek és jól is néznek ki. Tessék? Hogy ez lenne a normális? Persze, egy ideális világban igen, csak épp a miénk nem egy ideális világ. Ezen felül nem sok olyan dolog történt idén, ami az ipart pozitív színben tűntette volna fel. A játékmegjelenések nagyon erőssé tették ezt az esztendőt, talán 2007 óta nem volt ilyen jó éve a játékosoknak. Ez azonban nem teljesen ipari érdem, inkább csak jól jött ki a lépés, és nem egy fontos cím késések miatt került 2016-ra.

Említést érdemel továbbá a Microsoft all-platform üzletpolitikája. A 2016-os E3-on Phil Spencer Xbox-főnök azt mondta: a cég hosszútávú célja az Xbox és a Windows platformok összemosása, közös piactérrel és oda-vissza kompatibilis játékokkal. Előbbi még várat magára (törekvések vannak, de nincs kész az új rendszer), utóbbi pedig már itt van. Forza Horizon 3, Gears of War 4, Dead Rising 4, Quantum Break – ezek az Xbox One-exkluzív címek PC-n is játszhatók, már ha a felhasználó Windows 10-re vásárolja meg őket a Microsoft saját digitális áruházából. Hogy ez most kényelmes-e, a végeredmény szempontjából lényegtelen. Kíváncsian várom, mennyire kavarja fel a status quot a Project Scorpio projektnévvel ellátott, 2017 végén megjelenő új Xbox.

Örömmel töltött el továbbá a Pokémon Go körüli őrület. Ez a mobiljáték rengeteg embert vonzott be, köztük olyanokat, akik azt sem tudják, mi fán terem a videojáték vagy a Pokémon. Mégis, az alkalmazás letöltése után lelkesen rótták az utcákat, hogy újabb zsebszörnyeket fogjanak el. A játék körüli felhajtás mára csökkent, egyre kevesebben töltik be az appot. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy sokmillió ember számára jelentett belépőt a Pokémon GO a játékok világába. Ez pedig akkor is mosolyt fakasztó eredmény, ha közülük csak kevesen próbálnak ki más szórakoztató szoftvereket – legalább a játékosokat nem nézik hülyének többé.

Mit szeretnél látni jövőre videojátékok terén?

Hogy megjelenjen végre a Persona 5. Tudom, nem sokan számítottak erre a válaszra, de az Atlus alkotásainak egyedi hangulata csak úgy sütött a trailerről, szóval ide vele! Amúgy pedig az első pontban összegzett hozzáállás megváltoztatását várom. Kicsit több felelősséget kell vállalnia a nagy techcégeknek, mert a világ olyan irányba változott, hogy ők is sokkal fontosabbak lettek – és igen, ez alig 2-3 évbe telt. Ideje úgy is viselkedni.

Dzséjt

Mi az, ami nem tetszett idén a játékiparban?

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy nem igazán éreztem, hogy bármi kiemelkedőt is kaptunk volna. Tavaly több olyan játék is akadt, amiért kifejezetten lelkesedtem, idén viszont még a jó játékokra is csak annyit tudok mondani, hogy jó volt, amíg tartott, de ha szökő évente egyszer visszatérek rájuk, akkor lehet, hogy már nagyvonalú voltam. Nem érzem, hogy a játékipar letett volna maradandót, inkább a jól ismert recepteket fűszerezték kicsit másképpen. Amiket idén kiemelkedőnek tartanak, azok számomra csupán jó iparos munkák. Élvezetesek, amíg játszok velük, de számomra az a játék kiemelkedő, amit többször is szívesen kijátszok. Ilyenből idén egy sem volt.

A másik, és ez már bosszantott, az a kiadók egyre tetűbb üzletpolitikája. Megértem, hogy az E3-on és a Gamescomon lódítanak, ez reklám, mint minden iparban, itt is muszáj fenntartásokkal kezelni a trailereket, rendezvényeken bemutatott gameplay-videókat. Ilyen régen is volt, a jövőben is lesz, csak manapság szokás nagy feneket keríteni neki. De amit például a Hello Games művelt, az szimplán tetűség, a játékosok aljas megtévesztése. Viszont nekik, még ha morogva is, de elnézem. Kezdő, lelkes amatőrök, akik azt hitték, megváltják a világot, aztán rájöttek, hogy ehhez ők kevesek, úgyhogy fülüket-farkukat behúzva elbújtak. Nem szép húzás, de valahol megértem.

A baj az, hogy már a rutinos rókák, azok a bizonyos Nagyok sem restek megkérdőjelezhető mód kiadni játékot. Nincs bajom a DLC-kel, de amikor a játék csak ötven DLC megvásárlásával lesz teljes értékű, hát az már nálam is kihúzza a gyufát. Erre idén jó példa a Mafia 3. Most kerülnek bele olyan játékelemek, amiknek a megjelenéskor kellett volna benne lenniük. Bár a Hangar 13 és a 2K menti a helyzetet azzal, hogy ezek ingyenesek – részben, mert majd jönnek a fizetősek is.

De ha már Mafia 3, nem csak tartalmilag, de technikailag is félkész volt a játék. És itt gebedjek meg, ha ez nem tendencia, igaz, eddig csak a Ubisofthoz köthettük a dolgot, de kezd az az érzésem lenni, hogy minden kiadó/fejlesztő kezdi átvenni. Idén is sok hír született arról, hogy ez vagy az a játék az első napon majdnem játszhatatlan (Batman: The Telltale Series, Mafia 3, Dishonored 2, Watch Dogs 2 stb.) – pofátlanság így kiadni egy játékot. A poén az, hogy lassan marketingfogássá válik bejelenteni, hogy „na, mi inkább halasztunk, hogy hibamentes játékot adjunk ki, és ti örüljetek”. Hahó, ennek nem reklámnak kéne lennie, hanem alapnak! Ugye, kedves EA?

Emellett nálam még leverte az ékszíjat a Square Enix az epizodikus Hitmannel. A Square eleve nem tartozik a kedvenceim közé, de ahogy ezt a játékot megalkották, az csúcs. A játékot szó szerint pályánként adják el, és mi ennek még örüljünk, hogy most aztán lesz két vagy három éven át folyamatosan Hitman. A valóság: három év alatt adják ki az egész Hitmant, ők meg megspórolják egy másik játék árát, hiszen így nem kell Hitman folytatást fejleszteniük, minden nyűgöt elfeledhetnek. És ugye így érkezik a Final Fantasy VII remake is, ők meg már most megmagyarázzák, miért lesz így: mert az a játék olyan nagy, hogy nem lehet egyszerre kiadni. Igen? Érdekes, a CD Projekt RED-nek sikerült egy böszöm nagy játékot egyszerre kiadni…

Mi az, ami a legjobban tetszett idén az iparban?

Semmi sem… Na jó, ez így azért nem igaz.  Tetszik a Microsoft Play Anywhere programja, üdvözlöm, hogy kivételesen nem megosztani, hanem egységesíteni próbálják a játékosokat. A megoldásaikon még lehetne csiszolni (jobb optimalizálás a PC-s játékokra, a Windows Store háttérbeszorítása vagy valamiféle barátibbra faragása – én személy szerint nem vagyok kibékülve ezzel a rendszerrel), viszont a kezdeményezés jó, remélem, révbe ér.

Érdeklődve figyelem a VR iparát. Szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban (valamelyest még most is az vagyok), de miután kipróbáltam, már úgy érzetem, hogy megvan ebben a potenciál (bár nem nekem, engem sajnos a hányinger kerülgetett a hosszabb használat után). Ha sikerülne baráti árat megütniük, lekicsinyíteniük és normális játékokat (nem techdemókat, mint amiket többségében most árulnak) készíteni rá, akkor a jövőben ez tényleg komoly szegmense lenne a játékiparnak. A hagyományos játékokat sosem szorítaná ki, mint ahogy az ekönyv sem törölte el a papírkiadást, de hasíthatna magának egy jókora szeletet.

Tetszett, hogy a futószalagon érkező sorozatokba próbáltak valami újítást vinni. A Battlefield 1 első világháborús környezete a hangulatot csavarta meg, és nekem bejött a csillagháborús Call of Duty elképzelése is – az más kérdés, hogy utóbbi ettől még nem lett jobb játék. De dicséretes az új ötletek behozatala. Más kérdés, hogy szerintem a játékosok iszonyúra eltúlzott negatív reakciója most jól elriasztotta az Activisiont, hogy valami újjal vagy legalább újszerűvel próbálkozzon.

Emellett még bejövős volt az EA Origin Access és EA Access, valamint a Sony PlayStation Now kezdeményezése.

Mit szeretnél látni jövőre videojátékok terén?

Korrektebb kiadásokat és ütős játékokat. Érezni szeretném azt egy játék végén, hogy újra neki akarok ülni. Hogy szeressem a karaktereit, újra és újra el akarjak merülni a világban. És persze azt, hogy a kiadók a DLC-ket újra csak kiegészítőnek tekintsék. A kiadott alapjáték tartalmilag (és technikailag) kössön le hosszú-hosszú órákra, a DLC-k meg bónuszok legyenek. Szívesen adok ki ilyenekre pénzt, de csak akkor ha bónusznak érzem, nem pedig azt, hogy ezzel válik az a játék teljessé.

Emellett szívesen látnám a Play Anywhere program kiszélesedését. Utópia, de ha ebbe beszállna a Sony is, az nem volna egy borzasztó dolog.

Játékok terén bár fenntartásokkal, de nagyon várom a Mass Effect: Andromedát, őskori rajongóként a Resident Evil 7-re is kíváncsi vagyok, szintén fenntartásokkal, de a South Park: The Fractured But Whole szintén roppantul érdekel, és világa miatt az én érdeklődésemet a Horizon Zero Dawn is felkeltette – bár ehhez még előbb szereznem kell egy PS4-est. Illetve hardcore Star Wars rajongóként kíváncsian várom a Battlefront 2-t, amivel talán a DICE jóváteszi mindazt, amit az első résszel elkövetett ellenünk (bár kétlem, de a remény hal meg utoljára…). 

RiGo

Mi az, ami nem tetszett idén a játékiparban?

Ez egy rendkívül egyszerűen megválaszolható kérdés számomra. Bármi történhet egy adott évben, a legnagyobb kínom évről évre az, hogy még mindig nem jelentették be/adták ki a Half-life 3-at.

Mi az, ami a legjobban tetszett idén az iparban?

Nehezen tudom eldönteni, hogy mi tetszett leginkább a játékiparral kapcsolatban idén. Említhetném azt, hogy megjelent a PS4 Pro, és azt, hogy bejelentették a Project Scorpiót, így egy konzol vásárlásakor saját igényeink alapján dönthetünk arról, hogy a szebb látvány, vagy megfizethetőbb ár a fontosabb számunkra. De sajnos ez sem sült el tökéletesen (a PlayStation 4 Pro nem mindig jár olyan előnyökkel, mint szeretnénk, általában főleg 1080p kijelzők esetén).

A másik dolog, ami lenyűgözött, az az E3 volt, azon belül is a Sony konferenciája, ami nem csak rendkívül lélegzetelállítóra sikeredett, de remek képet vetített előre az ipar egyik fontos szegmenséről, a PlayStation jövőjéről.

De aminek a legjobban örülök, hogy talán végre kicsit felfrissül a First-person shooter stílus: az Overwatch szépen teljesített, a Battlefield 1 szintén, és láthatóan végre egy kicsit a Call of Duty őrület is enyhülni kezdett. A félreértések elkerülése végett szeretném kijelenteni, hogy nincs bajom a Call of Duty-játékokkal, legfeljebb az, hogy túl nagyra nőtt a széria, és túl nagy részét uralja a piacnak. Ezzel az a gond, hogy ezért természetesen hatalmas tömegnek kell megfelelnie, így nagyon behatárolt irányokba mehet csak el játékmenet és történet terén, ha nem szeretne vásárlókat veszíteni. Emiatt a Call of Duty képében kapunk egy nagyon szórakoztató és látványos lövöldét, ami sajnos ennél sokkal többet nem is tud nyújtani. Szerintem nincs igazi mélysége, lelke. Még ez sem lenne igazi probléma, mert bőven elég az, ha egy játék „csak” szórakozást kínál az arra vágyóknak, csak ebben az a hiba, hogy uralmával könnyen kiszoríthat a saját stílusába tartozó, önmagánál jóval kreatívabb címeket. Például idén a Titanfall 2 is részben ennek az áldozata lett, de az is lehet, hogy nem egy cím azért nem készülhet el egyáltalán, mert a fejlesztők (de leginkább a kiadók) attól félnek, hogy az nem tud majd érvényesülni a Call of Duty-hoz hasonló óriások között.

Talán ez most változni fog, mivel úgy tűnik, hogy a játékosok is nyitottak a változásra, persze ettől még nem kell attól félni, hogy a Call of Duty-széria most összeomlott anyagilag, mert persze ez nem így van, nem is kell, hogy ez bekövetkezzen. Ennek a sorozatnak is megvan a megérdemelt helye a stílusban, csak azt kell újra átgondolni, hogy mekkora is legyen ez a hely.

Ráadásul idén még azt is láttuk, hogy lehet ezt teljesen másképp is csinálni: a stíluson belül idén a személyes kedvencem az új Doom lett, ami jól példázza, hogy nem csak filmekbe illő jelentekkel és szűkös pályákkal lehet FPS-t készíteni, hanem nagyobb, felfedezésre váró, titkokat rejtő terekkel és tömény, a játékostól folyamatos pörgést megkívánó akcióval. Remélem, hogy jövőre még gyakrabban láthatunk egyéni, kreatív megoldásokat és régi, de jól működő játékelemeket ebben a stílusban.

Mit szeretnél látni jövőre videojátékok terén?

Mass Effect: Andromeda és Half-Life 3 megjelenést, rengeteg új IP bejelentését és kiadását, és a mostaninál némileg több bátorságot és nyitottságot nagyobb kiadók részéről az újdonságok felé. Valamint a félkész játékok, „indie” (khhhm…. „indie”) hulladékok visszaszorítását.

És most rajtatok a sor, szeretnénk hallani, hogy nektek mi nem tetszett 2016-ban a játékipar terén, és arra is, hogy mit szeretnétek látni 2017-ben. Ne fogjátok vissza magatokat!