3. ZEUSZ

Ha klasszikus főellenség-harcokról van szó, nem is kérhetnénk jobbat, mint az ókori görög istenek királyát, Zeuszt. A lassan negyed évszázada szolgálatot teljesítő Bowserrel ellentétben ő nem egy olyan nagy gyakorisággal visszatérő karakter, a viszonylag kevés szereplést azonban hiánytalanul kárpótolta a God of War-széria második és harmadik részében.

Egy nagyon hosszú, rengeteg vérrel és kibelezett katonákkal szegélyezett bosszúhadjárat végállomása a Zeusz elleni összecsapás, ami azt hiszem, nem csak a sorozat rajongói, hanem úgy általánosságban minden játékos szívét megdobogtatta, mikor Kratos összecsaphatott az ég és a villámok urával. Az eredmény természetesen nem maradt el: egy hollywoodi akciófilmeket is megszégyenítő, nagyon izgalmas látványorgiában lehetett részünk, ami több fordulóban vezetett el az adott játék végkifejletéhez.

2. FRANK TENPENNY

Az, hogy a Grand Theft Auto: San Andreas nagy főellenségének hangját a legtökösebb fekete színész, Samuel L. Jackson kölcsönözze, a lehető legtökéletesebb ötlet volt. Elvégre korrupt zsarut számtalanszor láthattunk már, de annak köszönhetően, hogy Jackson hangján szólal meg, automatikusan élvezetes karakterré nőtte ki magát a történetmesélés ezen sablonja. Tenpenny továbbá ékes példája annak, hogy egy jó szinkron ég és föld tud lenni egy szereplő életre keltése során; ha bárki más dolgozott volna ezen, sokkal kevesebb lett volna a játék.

A valódi és fiktív karakterek által inspirált Tenpenny látszólag teljes szívével hisz abban, hogy a kisebb bűntettek figyelmen kívül hagyásával sikeresen tud nagyobb változást hozni a város életébe, ám kicsavarodott eszméi gyilkosságokkal, korrupcióval és rengeteg zsarolással párosulnak, ami végül a vesztét okozza. Az persze nem volt kérdés egy percig sem, hogy egy ilyen romlott karakternek meg vannak számlálva a napjai, ám nem a megérdemelt elégtétel miatt, hanem a teljes játékon átívelő teljesítménye miatt volt a sorozat véleményem szerinti eddigi legjobb főgonosza.

1. SHODAN

Amióta csak létezik a tudományos fantasztikum, mint műfaj, örökös téma az, hogy az általunk készített számítógépek és az azokra írt programok egyszer olyan fejlettségi szintet érnek el, hogy öntudatra ébrednek, s elpusztítják az emberiséget. Stanley Kubrick 1968-ban H.A.L. 9000-rel keltett feszültséget, James Cameron 1984-ben a Skynettel ismertetett meg minket, Ken Levine és csapata pedig 1994-ben hozta be a köztudatba SHODAN-t.

SHODAN a TriOptimum Corporation megbízásából elkészített mesterséges intelligencia, mely a Citadel Station bányászati és kutatási feladatait felügyelte. A rendszer a munkájából kifolyólag az állomás minden részéhez hozzáfér, de hogy ne tudjon kárt tenni senkiben, egy nagyon összetett szabályrendszer szerint dolgozott, ami megakadályozta abban, hogy bármi rosszat tegyen -- legalábbis addig, ameddig egy hacker miatt ez a gát fel nem szabadult, ezzel életet adva a játéktörténelem egyik legemlékezetesebb karakterének, SHODAN-nak.

Egy megalomániás, istenkomplexusban szenvedő (vagyis inkább azt élvező) programról van szó, "aki" hol a katonáival próbálja utunkat állni, hol pedig a beszédeivel vagy üzeneteivel igyekszik jobb belátására bírni minket. Ha azt hitted, hogy GLaDOS a legjobb gépi ellenfél, ami egy játékban elénk kerülhet, még nem találkoztál SHODAN-nal. Tégy hát magadnak egy szívességet, és szered be mindkét System Shockot, nem fogod megbánni!

Akárcsak az főszereplőkről szóló heti lista, ez egy kicsit szubjektívebb lett, de azt hiszem, ez így is van rendjén, figyelembe véve a témát. Személyes élményeim alapján állítottam össze a felsoroltakat, de ha a szerkesztőségből valaki más vállalkozott volna erre, garantáltan mások szerepeltek volna, s ugyanígy nektek is biztosan mások a kedvencetek. Írjátok is meg a kommentekben, hogy szerintetek kik voltak a legjobb főgonoszok, ki ellen volt a legjobb küzdeni, vagy éppen ki volt a leginkább lebilincselő! Várjuk a véleményeteket!