Sokan szeretnének abból élni, hogy egész nap csak játszanak, ez azonban sokkal veszélyesebb, mint gondolnák. Jó példa erre Joe Marino, alias Geekdomo esete, aki 2013 és 2016 között teljes állású streamerként dolgozott a Twitch-en. A kétgyermekes apa kis híján belehalt a fizikai és szellemi megpróbáltatásokba. Tapasztalatairól a Mediumnak írt cikket.

Geekdomo

Joe egykor katona volt, leszerelése után pedig a YouTube és a videojátékok felé fordult. Sok videót készített, 8 órás youtuberként dolgozott, de nem keresett vele túl jól, és azt sem tudta, egyes videók miért tetszenek a nézőknek, mások pedig miért nem. "Csak jött egy lájk vagy diszlájk, sosem mondták el, mi bajuk van" -- mondta Marino. Egy nap úgy döntött, kipróbálja a Twitch-et. 2013-ban a streamerek még felszálló ágban voltak, igaz, már akkor is tele volt az élő közvetítések világa megkerülhetetlen sztárokkal.

"A Twitch nagyszerű volt, mindenre azonnali visszajelzést kaptam" -- magyarázta Joe. Egy bibi volt mindössze: az élő közvetítés nem állhatott le. Egy évvel a Twitch-csatornája elindítása után már heti hét napot videózott. Hajnali 6-kor kelt, negyed 7-re már felállította a rendszert, 7-től délután 3-ig megállás nélkül közvetített, majd ezt követően még órákat töltött az e-mailek megválaszolásával és a kötelező rajongói csevegéssel. Este 8-tól volt ideje a családjára, 10-kor pedig már lefeküdt, hogy másnap elölről kezdhesse az egészet.

Geekdomo

2015-ben romlott a helyzet, a streamerek egy jelentős része ugyanis átállt a napi 16-18 órás élő közvetítésre. Geekdomónak nem volt választása, ha tartani akarta a lépést, alkalmazkodnia kellett. Így ő is napi 18 órát streamelt. A nézők örültek, sokan támogatták a középkorú férfit, aki mindeközben még azért YouTube-ra is feltöltött ezt-azt, menedzselte a közösségi médiát, és olyan szponzoroknak kellett megfelelnie, mint a G2A vagy a LootCrate. Nem telt bele sok idő, és Joe szervezete elkezdte felmondani a szolgálatot: reggelente fájt a mellkasa, nehezen lélegzett és égtek a végtagjai. Elhízott, legyengült, ekkoriban napi 2-3 percet töltött csak gyaloglással, a többi idejében ült.

2016 áprilisában robbant a bomba: meghalt a Twitch egyik feltörekvő streamere, Dalsarius82. A harmincas éveiben járó férfira a felesége talált rá. Joe megijedt, félt, hogy ő is így jár, a tünetei egyre csak erősödtek. Tartott pár nap szünetet, hátha jobban lesz, de mivel nem lett, elment orvoshoz, és alig hitte el a diagnózist: a szíve tönkrement, két artériája is elzáródott, az egyik teljesen, a másik pedig csak a szükséges vér 25 százalékát engedte át. Az orvosok szerint az utolsó időben érkezett, ha tovább vár, egy nap csak úgy összeesik. Marinót megműtötték, pacemakert kapott, ezzel elkerülte a biztos halált. Igaz, orvosai figyelmeztették, hogy ez így nem mehet tovább. Egykor edzett férfi volt, a szervezete hozzászokott a rendszeres testmozgáshoz. Ehhez képest három éven át ült egy helyben, miközben folyamatos stressznek tette ki magát.

Geekdomo

Mert bizony a Twitch-en dolgozni stresszes: Joe elmondása szerint a streamerek még vécére sem nagyon mehetnek ki, mert amint felállnak a székükből, a nézők egy jelentős része elkapcsol, ezzel pedig komoly veszteséget okoznak a csatornának. A megoldás: visszatartják az ingert, akár egy teljes napig. Ráadásul nem elég játszani, szórakoztatni kell. Marino úgy látja, a videósok nagy része egy karaktert formál egész álló nap, ez pedig fárasztó, hiszen folyamatosan meg kell felelni a nézői elvárásoknak. Minél viccesebb, hangosabb valaki, annál többször kérik tőle, hogy viselkedjen úgy -- az eredmény kiabáló, hangosan káromkodó, mindent túlreagáló videósok, akik ezt csinálják egész álló nap.

A Twitch ráadásul nem segíti őket. Joe állítja: éveken át nem figyelt fel rá a cég, nem kerülhetett a kiemelt csatornák közé, hiába dolgozta magát betegre. A cég még a különböző rendezvényeken sem engedte be a híres streamereknek fenntartott páholyba; egyszerűen nem tudták, kicsoda Joe, annak ellenére, hogy rengetegen kértek tőle autogramot vagy szelfit.

A műtét óta Joe élete megváltozott. Még streamel ugyan, de csak heti két napon 5-5 órát. Már nem ebből él, helyette fényképészként dolgozik, saját cége van. Sokat kirándul, együtt van a családjával, és saját bevallása szerint sosem volt boldogabb. Az újoncoknak pedig azt javasolja, hogy nagyon gondolják meg, belevágnak-e hasonló karrierbe, mert nem elég, hogy nehéz, de egy jó adag szerencse is kell hozzá. Nos, ebből neki nem volt elegendő.