A sztori egy Terminator Skynet atomrobbanás utánérzés, Shepard lett a Mass Effect John Connor-ja, az egyetlen ember aki megállíthatja az Apokalipszis további pusztítását .
Nagyon tetszett ahogyan itt-ott sikerült belenyúlni a Reaper gépezetbe :-D, de ezzel csak még több Reaper érkezett a Tejút rendszerbe, hiába a több szövetséges.
A fegyverek, biotic és tech power-ek nagyon jók és néhány ellenség egész jóra és ötletesre sikerült, véleményem szerint nehezebb lett a játék mint a Me2 ( insanity ).
A multiplayer az amivel a legtöbb időt töltöttem, feledteti ezt a nyomasztó és intenzív apokalipszist amit a sztoriban éltem át .

Nekem tetszett annyira, mint az előző részek. Csak az a fránya ending ne lenne, + kicsit rövid lett.

Valóban jó kérdés a pontozás, de igazából összekapni rajta teljesen felesleges is. Az ME 3 esetében legalábbis, mert mondhatjuk, hogy ez a rész egy kalap sz*r, meg azt is, hogy, hogy hiperszuperkirályság. Mind a kettőre megtalálható pár érv. Ezeket mindenki tudja, így nem írnám le. Ennek fényében kétféle pontot adhatunk neki. Aszerint, hogy milyen maga a játék(tehát nem számítva a befejezést), vagy aszerint, hogy milyen maga a Mass Effect. Akik egy jó akció- RPG- re vágytak, vagy csak egy nagyon jó és erős hangulatú játékra, vagy szimplán kikapcsolódásra azoknak tökéletesen megfelel, a vége így a kutyát sem érdekel, mert tapasztalatom szerint a játékok nagy része(amit kivittem) el van rontva, nem tudom mi miatt, de már nem is várok sokat a végétől, így nem csalódok. Nekem személyszerint az ME első részének vége sem tetszett, azt hiszem sokat vártam tőle, viszont a játék nagyon jó volt. Azóta is játszok vele és nem arra koncentrálok milyen a vége(bár tény, hogy jobb, mint a 3- é). De a sok ezer rajongó között ott vannak azok akik nem, mint játékra néznek az ME3- ra, hanem, mint egy jelenségre. És, ha így nézzük, akkor az ME az utóbbi évek legnagyobb buktája. Eddig... szerintem ugyanis(illetve remélem) csak etetnek minket és még csak most jön a java.

Köszi a kulisszatitkot.

Pedig én sajnos attól tartok, hogy nem kevés lehúzás is lesz még ebben. Pláne úgy, hogy most itt a multi, és mennyi fegyvert meg skint lehet majd hozzá kivágni. Bár amíg jó sztori alapú DLC-ket is csinálnak (amik adná isten, betömik a lyukakat), addig én nem bánom. Csak csinálnák, mert a végét rendbe kéne tenni. Meg Omegát visszafoglalni.

Hát, efféle táblázatról nem tudok. Arra ott vannak a szerkesztők, akik elolvassák és értelmezik a cikkeket. Amennyiben egy írás láthatóan nem fedi a valóságot (például az áll benne, hogy mondjuk a Mass Effect 3 csak Commodore-ra jelent meg), vagy túlságosan elfogult ("húwazz ez a besztgémevör" / "ezegyszaaaaar"), akkor visszadobják, és jön az ejnye-bejnye. Persze mi, cikkírók nem véletlenül vagyunk azok, akik: a mi feladatunk, hogy viszonylag objektív munkát adjunk ki a kezünk közül, megmentve ezzel Bate-éket az instant szívrohamtól. Én -- személy szerint -- úgy gondolom, hogy teljesen objektív review nem létezik. De azért törekedni kell rá, hogy leküzdjük az előítéleteinket, akár pozitívak, akár negatívak. A cikkben ki lehet fejezni a csalódottságot, de azért muszáj tisztázni, hogy mik a tények.

A tények pedig a következők: a Mass Effect 3 egy remek játék, ami viszont nem ér fel a második részhez, holott az elmúlt két évben volt idő fejlődni. Tényleg elkélnek a DLC-k -- bízom benne, hogy nem csak a lehúzásra megy rá a BioWare, és merem remélni, hogy a katasztrofális befejezés is csak afféle hiba, nem szándékos lépés a DLC-k felé.

Szerintem most elbeszélünk egymás mellett. Nem kötekedni akarok, alapból sem szántam annak a megjegyzésem. De - javíts ki, ha tévedek, mert itt most csak a fantáziámra tudok hagyatkozni - gondolom, ott nálatok van egy valamiféle táblázat, amin fixálva vannak bizonyos dolgok, és az már az írón múlik, hogy ezt ő hová lövi be. Ez így jó, így helyes, viszont - a legtöbb esettben - az olyanoknak, akik nem egy újságnak dolgoznak, nincs ilyen rendszer, csak az érzés. Tehát nektek valamilyen szinten objektívnek kell lenni. Nekem, aki a blogba ír (de még akkor sem, amikor az SFPortalra írok, vagy a Guru lemezére írtam azokban a régi szép időkben ), nem kell. És én, aki szereti az objektivitást kritikákban, tesztekben (persze azért ne legyen száraz), jobban értékelem, ha a pontozás a ti módszeretekkel történik. Én meg nem pontozok, mert ha azt tenném, az csak és kizárólag az én ízlésemet tükrözné. Ennyi, nem kötözködni akarok, meg szavakat kiforgatni. Pláne nem offolni.

Abban szerintem kiegyezhetünk, hogy az ME3 egy jó játék, de ráférne pár DLC, hogy végre kész játék legyen.

Kiforgatod a szavaimat. Sehol sem írtam, hogy ha mondjuk 20%-ot adok egy olyan játékra, ami nem érdemel annyit, az nyomtatásba megy. De a pontrendszer megbízhatósága az írón is múlik. De ha mindenképp kötekedni akarsz, hát legyen.

Akkor ejnye-bejnye, mert ez azért elég nagy nyomdahiba.
Úgy értettem, hogy te hivatásszerűen tesztelsz, elvárják tőled, hogy pontozz, és - remélem - a PCGurunak van is egy a maga nemében megbízható pontrendszere, míg egy mezei játékos általában hasra ütve adja az értékeléseket. Na, én ilyet nem teszek. Persze ha ti is hasra ütve adjátok az értékelést, akkor bocsi.

Mint lentebb szerintem elég jól kifejtettem, nekem is vannak fenntartásaim a játékkal kapcsolatban. Elég nagyok.

"B) és szerintem ez a nagyobb probléma az értékeléssel, pár lappal az ME3 teszt után ott vigyorog a Gotham City Impostors 95%-kal, mely Chris és Bate szerint is tucatjáték rossz kivitelezéssel. Na most akkor hogyan?"

Nyomdahiba, Bate is felhívta már rá a figyelmet minden lehetséges fórumon. Ilyesmi előfordul. Ennél fogva a teljes érvrendszer rossz.

Mondjuk ezen megakadt a szemem: "már ha valaha is pontozásra vetemednék, mint mezei játékos"

Miért, én mi vagyok? Mi mik vagyunk? Persze, az utóbbi évtized(ek) legtöbb és legfontosabb játéka átment a kezünk alatt, de ettől még mi sem vagyunk igazi szakemberek -- ennyi erővel csak a dizájnereknek lehet véleménye. Nem. Játékosok vagyunk, akik tapasztalatból beszélünk, megosztjuk veletek a véleményünket, és nyitottak vagyunk a tiétekre. Örülök, ha tetszett a Mass Effect 3, de hidd el, sokan vannak, akik másképp gondolkodnak. Elég megnézni a Metacritic user ratingjét. A BioWare sokaknál kiverte a biztosítékot, és ezért főleg a befejezést okolhatjuk -- amit, megjegyzem, nem emlegettem fel a tesztben, mert úgy gondoltam, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ez így jó-e.

Chocho: annak fényében szerintem lazán többet érdemel, hogy A) a multit nem teszteltétek, szóval a teljes játék képe még nincs meg (természetesen érthető, hisz nem volt még szerver, a lapot meg ki kell adni, de azért mégis kicsit furcsa két részletben tesztelni egy játékot, pláne, hogy ezúttal a multi hatással van a single-re, és a Syndicate-t is végül a multinak hála értékeltétek fel pár százalékkal). B) és szerintem ez a nagyobb probléma az értékeléssel, pár lappal az ME3 teszt után ott vigyorog a Gotham City Impostors 95%-kal, mely Chris és Bate szerint is tucatjáték rossz kivitelezéssel. Na most akkor hogyan? Az ME3 rosszabb, mint egy olyan játék, amit így összegeztetek: "A GCI csak nyomokban tartalmaz eredeti ötleteket, de ettől függetlenül előfordulhat, hogy élvezni fogjuk azt. De sajnos a hibái tesznek róla, hogy ne így legyen."
Azzal viszont nincs baj, hogy bele akarod vinni a csalódottságodat, meg is értem, mi több, sok gondolattal maradéktalanul egyet is értek, csak úgy érzem, átestél a ló túlsó oldalára (amit azért szintén meg tudok érteni). Szerintem - bár ez egyéni véleményem - egy tesztnek inkább pártatlannak kell lennie, és kisebb mennyiségben a tesztelő érzelmeit tükröznie. Mert ugye ízlések és pofonok, amiben te csalódsz, azt én lehet, hogy imádom. Na de ez már totál nem ide tartozik, csak kis kitérő volt.

Persze én sem adnék 90%-nál többet a játékra (már ha valaha is pontozásra vetemednék, mint mezei játékos), főleg mert több ponton is olyan érzésem van, hogy a játékot szándékosan nem fejezték be (pl. Omega kérdése) a DLC-k kedvéért, a vége katasztrófa (nuku bossfight; igazi beleszólási lehetőség a videóba; legalább egy pozitívabb kicsengésű vég - mert momentán a Kaszások minden befejezéssel nyernek -, amelyben a Mass Effect univerzumot nem törlik el; valóban a döntéseinktől függő, egymástól nem csak piszlicsáré dolgokban eltérő befejezések), az ME2 karakterekkel alig lehet foglalkozni, és még mindig igen le van butítva a szerepjáték rész, mi több, más elemek is (most már a Normandy-ból nemhogy kiszállni nem lehet gyalog, a transzportert már a szintek közé is bevezették). Ja, és még eléggé bugos is, mert bár az ME1-2-ben is voltak hihetetlen pillanatok (beragadás a liftbe vagy mikor Shepard levitált), de itt konkrétan karakterek szívódnak fel (nálam Kelly az első beszélgetés után eltűnt, Conrad pedig csak az utolsó pillanatban jelent meg, mi több, Garrus is szellemet játszott azon a pályán, ahol Jacobbal találkozunk... sőt, ezen a pályán a Jacobbal való beszélgetés sem jött össze quickload nélkül).
Viszont az univerzum végre él (a főbb szereplőket nem mindig ugyanott ugyanabban a testhelyzetben találjuk meg... sokáig lehetne mesélni a karakterpillanatokat), a szereplők tudomást vesznek egymásról, beszélgetnek egymással (sokat, nagyon sokat, végre nem csak a főküldetések között van valami mondanivalójuk), Shepard nem megy mindenhová harci díszben. A fedezékrendszer végre teljes mértékben használható, a bolygószkennelés nem idegesítően unalmas. Végre nem erőltetik a járműhasználatot, illetve az a kevéske Atlas-vezetés nem őrjít meg azzal, hogy a fizikát megcáfolva pattog vagy törékeny, mint egy hímes tojás. A galaxis térképen a hajókázást is feldobták a Kaszásokkal, ami szintén nem egy utolsó dolog. Több az RPG elem is (na azért az ME1 szintjét nem éri el, de talán most jobban egyensúlyban vannak a dolgok, mert az ME1-be belekerült pár unalmas szöszölés, pl. a fegyvermodolás, aminél a kevesebb több elv jobban működik). És mivel néhány szereplő menthetetlenül meghal, a sztorinak végre újra van tétje, újra lehet izgulni a karakterekért, hiszen már nem csak rajtunk múlik az életük. És - a végét leszámítva - tényleg nagyon változatossá tudja tenni a játék maradék részét a korábbi két részben hozott döntéseink.
Szóval a 9-essel kezdést azért megérdemelné. Pláne az említett GCI-vel egy számban.

Ferdzso: az első részben tényleg jó volt a fordulat, csak a végén az nem, hogy a Sovereign-et alig tudták kinyírni. Amúgy történetileg az ME1 a legerősebb, abban tényleg vannak előre nem kiszámítható pillanatok.

catar: van jelentősége. hagyj minél többet életben, feldobják a játék közben a hangulatot, csak a végét nem befolyásolják

Dzséjt: ezzel nem értek egyet. alap sci-fi-nél lehetett volna a csodafegyverre gondolni, sőt amekkora lopás a ME, ez minden alap sci-fi alapja de az első rész végén szerintem a fordulat elég jó volt ahhoz, hogy ne egyből valami ilyesmire gondoljunk.
mondjuk a második rész után, ami nem tett a Reaper-ek ellen semmit ott már lehetett sejteni valami rosszat, de nem az első rész után

Most viszem ki megint a ME2-t, mert legutóbb a mentéseket nem hagytam meg.
Kérdésem az lenne, hogy ezek szerint nincs nagy jelentősége, hogy a játék végén kik maradnak életben,kiket tudok importálni a 3. részbe? Mert ahogy mondtátok az első rész karakterei térnek vissza.

A cikkben szerettem volna kifejezni csalódottságomat, ami szerintem sikerült. Annyi rosszat viszont nem írtam róla, azt utolsó bekezdést újra olvasd el. És nem, semmiképp sem érdemel 88%-nál többet, sőt, utólag lehet, hogy kevesebbet adnék, de akkor még elvarázsolt a hangulat.

Végre hallani Chocho hangjáát

eydee: nem nem biztos, csak indoktrinálva lettem, ezért behaluztam, hogy játszottam vele. Kétszer is...

Chocho, ahogy EFKM is írta, egy szóval sem mondtam, hogy erre utaltak. Azt írtam, hogy ki lehetett találni. Ehhez nem kellett nagy fantázia, hogy az ember az első rész végén tudja, később egy csodafegyver fog segíteni, amit - jó sci-fis szokás szerint - a kalapból fognak előráncigálni.
Túl erősek lettek a Kaszások az első részben. Sovereignet önmagában nem tudta kicsinálni két flotta (turian és szövetségi), míg Shepard ki nem nyiffantotta a kibermutánsá vált Sarent. Még kisebb Destroyereket is falócsápokkal, meg a teljes quarian flotta tűzerejével lehetett csak legyűrni. Erre kiderül, hogy ilyen legyőzhetetlen lényből ezernyi tart a galaxis felé. Túl sok és túlságosan legyőzhetetlenek voltak, ilyet ökörség beleírni egy sztoriba. Ezután bárki megerőltetés nélkül kitalálhatta, hogy egy szuperfegyver lesz a megoldás. Csak az volt a kérdés, mi lesz az: egy ágyú (a roncs Kaszás után én erre tippeltem volna, azt is egy csodaágyúval lőtték ki pármillió évvel korábban), egy vírus, egy új hajótípus?

Hát nekem a cikkből inkább az jött le, hogy a hangulatán kívül semmi jó nincs szerinted benne. A tetemes részében csak rosszat írsz róla. A videóban már árnyaltabb a dolog. Értem én, hogy csalódtál, de azért enyhén túlzásba lett víve a negatív felhang, és a 88%-nál lazán többet érdemelne, mint játék. Mert ez azért mégis csak egy játék elsősorban.

Dethis- én most vittem végig 2 órával ezelött, élveztem tényleg és felkészültem arra hogy a vége rosz lesz de...a vége nem rosz borzalmas egyszerüen elvette a kedvem az egésztől

jó lett

SPOILER

Nekem nagyon úgy rémlett rátaláltunk a Reaper-ek gyenge pontjára, mégpedig a piros lézerlövőre vagy mi az, ennek ellenére az űrcsatában mindenki a páncéljukat lőtte. Ja és a Reaper-lárvát sima fegyverekkel, a 3-ban a végén az egyik komplett kifejlett reaper-t Cain Nuke Launcher-el, másikat 2 rakétával győztük le. És nem kellett volna bele a kisfiú a végére, felkínál 3 lehetőséget és mindegyik egyformán pocsék, ezenkívül az egész első részt megcáfolta (minek kellett Sovereign, amikor ott van a csillaggyerek, Sovereign pedig nagymenőzésből hazudott annyit) Nekem az 1. és 2. Mass Effect életem legjobb játékai között vannak, a 3. pedig a legnagyobb csalódások között.

Megvettem, nekem tetszik a játék, bár a végéig még nem sikerült eljutnom, de már érdekel mi lesz.

Chocho: nem azt mondja,hogy utaltak rá, hanem azt, hogy egy ilyen ellenfelet nem lehet más módszerrel legyőzni, mert ha valaminek nincs gyenge pontja akkor azt csak egy csodafegyver nyírja, aki ami meg gagyi megoldás.