A múlt héten jelentették be, hogy a Netflixre érkezik a Castlevania alapján készülő sorozat, amit a producere A Gyűrűk Ura és a Trónok harca szerelemgyerekeként képzelt el. Vagyis nagyszabású, szövevényes, de erőszakos és naturalista lesz. A dolog már csak azért is figyelemfelkeltő, mert a videojáték-adaptációk általában inkább nagyjátékfilmként a mozikba kerülnek, a sorozatok világát pedig messzire kerülik.

Persze akadnak kivételek, mint a Halo 4: Forward Unto Dawn (ezt ugyan később Blu-rayre egybe gyúrták filmmé) vagy a Mortal Kombat két sorozata, a Legacy és a Konquest. De ezek tényleg csak a szabályt erősítik, ráadásul vagy feledhető művekről van szó, vagy csak a Youtube-ig jutottak el, vagyis nem valódi tévéműsorokról van szó. Szóval a Castlevania, még ha „csak” a Netflixre megy, akkor is úttörő lesz.

Ezzel ellentétben a moziban szaporodnak a nagyszabású videojáték-adaptációk. Tavaly volt nekünk egy Warcraftunk, egy Assassin’s Creedünk, Angry Birdsünk és Ratchet & Clankunk, de már forgatják a Tomb Raider rebootját, előkészítés alatt áll a The Division filmváltozata, sőt az Uncharted mozival is küszködnek. És van még vagy ötven másik filmterv, ami videojátékon alapul. Ugyanakkor a nagyszabású tervek eleddig nem robbantottak kasszát.

Az Assassin’s Creed és a Warcraft is csak szolidan lett sikeres, de a két animációs film sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Hogy miért, arra számtalan választ adhatunk, én most az egyiket emelném ki: a videojátékok általában sokkal gazdagabb történettel és világgal bírnak, semmint hogy azt két órába bele lehessen gyömöszölni.

Egy Warcraft sorozat olyan lenne, mintha valaki a tévére álmodta volna A Gyűrűk Urát.

Játékos sorozatok

Több kritikában olvastam, hogy a Warcraft egyik baja, hogy túl sokat akart bemutatni a játék világából. Ami valljuk be, óriási. Rengeteg játék, könyv és egyéb anyag hízlalja, és esély sincs, hogy ezt egy kétórás produkcióba belezsúfolják. Legfeljebb olyan nagyszabású alkotásokba lehetne jól kifejteni, mint A Gyűrűk Ura trilógia. Azok a filmek viszont szerintem már embertelenül hosszúak a kibővített változatban laza 4 órányi játékidejükkel.

Viszont egy videojáték-adaptációba ekkora bizalmat nem fektet egy stúdió, legalábbis most még nem. Ahhoz sokkal sikeresebbnek kéne lenniük éveken át. Talán néhány esztendő múlva eljutunk oda, hogy úgy ontják majd a jobbfajta videojáték-adaptációkat, mint manapság a képregény-filmeket, de jelenleg nem járunk ott. Hollywood egyelőre csak próbálkozik, az igazi áttörés még nem jött el.

Viszont televíziós sorozatban igazán gondolkodhatnának. Egy Warcraftnak, Dragon Age-nek, Starcraftnak vagy Mass Effectnek remekül feküdne ez a médium. Ugyanabból a pénzből, amibe egy blockbuster kerül, ki lehetne hozni egy sokkal kiforrottabb, jobban kibontott történetet. Képzeljük el, ha a Warcraft történetét nem két órában, hanem tíz órában mesélik el egy tíz darab egyórás epizódból álló évadban. És, teszem azt, a sorozat megér öt évadot, akkor máris ötvenórányi játékidőben mesélhetik el a sztorit és bonthatják ki a világot.

A Starcraft világa remek táptalaja lehetne egy Firelfy-szerű sorozatnak.

Jobban járnánk? Naná, hogy jobban! Nem lenne annyira látványos? Nem, valóban nem lenne akkora CGI orgia, ugyanakkor manapság már nem kell attól tartani, hogy a tévés díszleteken érződik a stúdióhatás, és a CGI olyan, mintha egy amatőr a sufniban dobta volna össze. Nézzük csak meg a Trónok harca utolsó évadát, milyen látványorgia volt benne. Vagy az éppen a második évadában járó The Expanse című sci-fi sorozatot, aminek egyes részeiben moziminőségű trükkök vannak.

Ha megfelelő stáb áll a sorozat mögött, megfelelő költségvetéssel, ugyan nem lesz blockbustereket lealázó a látvány, de mindenképpen kiemelkedő és áll-leejtő lehet. És még a költségvetésben sem kell annyira elszállni. A Trónok harca hatodik évada 100 millióba került, ami manapság egy rendkívül olcsó blockbuster ára. Összehasonlításképpen: a Warcraft 160 millióba fájt a gyártónak.

Nem lenne minden arany

Persze itt sem lenne minden instant siker. Sok múlna azon, milyen csatorna vállalná be, mert ugye nem mindegyik ér fel az HBO-hoz vagy Netflixhez, vagyis nem feltétlen szeretnek nagy összegeket költeni a sorozataikra. Az egykori Sci-Fi Chanell, mai nevén a SyFy ugye vitte a Csillagkapu és Battlestar Galacitica sorozatokat, aztán jól leadta a minőséget, és csak mostanában, a The Expanse-zal hoznak úgy-ahogy olyan szintet, mint régen. Na most, ha egy videojáték  éppen a „tojok rá” korszakukban kerül a mancsuk közé, abból valami minősíthetetlen szutyok lett volna. És ez csak egyetlen példa, amivel elronthatnak egy sorozatot.

A Mass Effect könnyen lehetne a modernkori Star Trek. Egyes szerepeket még a karaktereket megszólaltató színészek is eljátszhatnának.

Aztán persze ott van az is, hogy ha a sorozat nem sikeres, jön a kíméletlen kasza, mi meg ott állunk egy félbeszakadt történettel. A másik véglet, amikor sikeres a sorozat, és addig húzzák, amíg a néző már azt is elfelejti, hogy valamikor régen azért voltak jó részek. Aztán megint jön a kasza, és ottmaradunk egy lezáratlan sorozattal, vagy kap egy olyan befejezést, amitől a hajunk égnek mered.

Miért nem csinálnak ilyet?

Sajnos azonban a videojátékok szempontjából a sorozatok világa ismeretlen terep. Senkinek sincs tapasztalata, nincsenek számok, amikből esélyeket számolhatnának, és nem azt a fajta világot éljük, ahol a nagy stúdiók (film-, sorozat- vagy játékkészítők, tök mindegy) mernek újítani. A biztosra mennek, és a filmek biztosabbak. Több helyre eljutnak, gyorsabban hozhatnak pénzt. Bár manapság már a sorozatok is hamar megérkeznek az olyan kis országokba, mint Magyarország, egy széria lassabban térül meg – bár hosszú távon biztosabban hozhat. Illetve franchise-t sem lehet építeni rá… Pontosabban szólva, lehetne, csak valamiért nem aknázzák ki ezt a területet olyan mértékben, mint a filmek esetében.

Szóval egyelőre ez kockázatos terep. Túlságosan ismeretlen ahhoz, hogy valaki fogjon száz millió dollárt és azt mondja: csináljunk egy Mass Effect sorozatot. Valakinek sikert kell elérnie ezen az ösvényen, látványos sikert, és akkor aztán elkezdik gyártani a videojátékokat alapul vevő sorozatokat. Ki tudja, ha szerencsénk van, a Castlevania lesz az az úttörő, ami ezt lehetővé teszi majd.

Egy Dragon Age sorozat a Trónok harcával is felvehetné a versenyt.