Finom tapintású, nyolc-, tíz-, tizenkettő vagy húszoldalú kockákkal telepakolt zsákocska, térképekkel és külső szemlélő számára érthetetlen jegyzetekkel teleskiccelt kockás füzet, vaskos, enciklopédiákat megszégyenítő méretű szabálykönyv. Dolgok, amik több generáció számára voltak szent ereklyék, dolgok, amikről sokan manapság azt sem tudják, mi fán teremnek. Dolgok, amikről azt hittük, soha többé nem kell már használnunk. A hagyományos, fantázia hajtotta táblás szerepjátékok végleg visszaköltöztek a nappalikba és a pincék mélyén kialakított fantázia-barlangokba, a Dungeons & Dragons hallatán pedig inkább a borzalmas filmadaptációra asszociál a mostani generáció, semmint minden idők egyik legmeghatározóbb kultúrcikkére – de nosztalgiázni azért még szabad. Pláne, ha a modern, elektronikus szerepjátékok talán legfontosabb kegytárgyáról, a Baldur's Gate-sorozatról van szó.

EGYSZERŰ PÉNZGYÁRTÁS

A Baldur's Gate-ről talán még azok is hallottak, akik az ezredforduló után születtek, mert kevés olyan RPG-teszt készült, amely legalább futólag meg ne említené ezt a klasszikust. Már csak azért is, mert a fejlesztője, a BioWare sokáig szinte egyeduralkodóként ontotta magából a felejthetetlenebbnél felejthetetlenebb kalandokat, a fantasy és a sci-fi világában egyaránt, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Mostanság inkább az előbbiből jut nekik, de 1998-ban, a Baldur's Gate megjelenésekor még ők voltak azok, akik a szabályokat diktálták.

Hogyan szuperál egy ennyire öreg, mostanra már tinédzserkorban lévő játék? Meglehetősen jól, legalábbis ha az Enhanced Edition specifikációs listáját nézzük. Négyszáznál is több javítás, bugmentes élmény, modern operációs rendszerekhez igazított alapok, több platformos, online multiplayer. A gyakorlat azonban kissé mást mutat, még úgy is, hogy a kiadása óta már négy nagyobb javítócsomagot is kapott az új változat, amely nem is annyira új, ha az ember csak minimálisan is beleásta magát a Baldur's Gate rajongói világába.

CSAK A NEVÉBEN BŐVÍTETT

Amit az Enhanced Edition kínál, tényleg nem csak üres ígéret. Gond nélkül elindul Windows 7-en és Windows 8-on is, nem kell konfigurációs fájlok és regisztrációs adatbázisok mélyén kutatni, a képarány igazodik a széles képernyős monitorokhoz, a többmagos processzorok kezelése sem okoz neki problémát. Csakhogy ezek mindegyike relatíve könnyen, egy pici utánjárással szinte nehézség nélkül rakható bele az 1998-as változatba is, vagy a tíz dollárral olcsóbban mért GOG-os kiadásba, és ott még csak a lemezcserélgetéssel sem kell bajlódni. Mert ahogy mindig, most is igaz az az állítás, hogy a rajongók fejezték be, és bővítették ki a játékot, ráadásul teljesen ingyen. Magyarán: az Enhanced Edition gyakorlatilag egésze megkaparintható pénzköltés nélkül, ha birtokában vagy az eredeti dobozos kiadásnak.

Miért érdemes akkor beruházni az Enhanced Editionre? Mert az ember szereti a kényelmet. A modok telepítése nem mindenki számára kézenfekvő, általában sok fájlról, eltérő verziókról, nehézkes konfigurációról beszélhetünk minden egyes ilyen partizánakció során. Az Enhanced Edition mindezt egy füst alatt oldja meg, cserébe viszont nem kompatibilis semelyik rajongói csomaggal sem. Ez persze egy újabb kérdést vet fel: valóban olyan nagy veszteség ez? Mert aki a modokat fogja hiányolni, az már így is tisztában van a lehetőségekkel, és csak egy lépésre van attól, hogy az eredeti kiadást módosítsa; aki nem tudja, miről marad le, semmiképp sem fogja hiányolni. És ha már itt tartunk, pontosan kinek is készült az Enhanced Edition? Mert azoknak, akiknek az első szerepjátékélménye az Elder Scrolls-sorozat Morrowindje, vagy az ezredforduló utáni BioWare-játékok egyike volt, azoknak szinte biztos, hogy nem.

VÉR-VERÍTÉK

Maga az alapjáték ugyanis semmit sem változott: ugyanúgy egy százszázalékos elkötelezettséget megkövetelő, szinte semmilyen segítséget nem nyújtó, minden szempontból könyörtelenül nehéz CRPG, meglehetősen bonyolult szabályrendszerrel, nem éppen egyértelmű feladványokkal és egy csak félig-meddig jó, kifejezetten nyögvenyelős harcrendszerrel. A halál itt nem egy-két alkalommal feltűnő, nem éppen szeretett útitárs, hanem szinte csapattag. Meg lehet halni az első területen, meg lehet halni egy véletlen harcban, meg lehet halni egy gondosan eltervezett, hosszú percekig tartó csata legvégén is.

Tulajdonképpen maga a történet is egy ilyennel kezdődik: az árvaként nevelkedett főhőst fogadott apaszerűsége, a mágus Gorion Candlekeep városka elhagyására sürgeti (természetesen nem egyedül), ám már az első megtett méterek után feltűnik egy csapatnyi bandita és egy talpig páncélba bujtatott vezér, hogy Goriont kardélre hányja. Szerencsére a főhős el tud iszkolni, később gyerekkori pajtása is mellé szegődik, így már ketten vághatnak neki a rejtély felderítésének. Annak, hogy ki és miért ölte meg Goriont, és hogy miért van az egész birodalomban akkora hiány a fegyvernek, pohárnak és mindennek formát és alapot adó vasércből.

VILÁGOK URA

Márpedig ez a világ örömmel venné, ha nem kellene nélkülöznie a fémet. A Forgotten Realms univerzum a Baldur's Gate esetében a Faerun szubkontinens egy nagyobb részével várja a kalandorokat, de az Enhanced Edition már az alapjáték kiegészítőjével, vagyis a Sword Coast területtel is rendelkezik, így egy gigantikus, száz óránál is több időre elegendő tartalommal rendelkező földterületet dob mindazok nyakába, akik elég bátrak, hogy kimerészkedjenek a vadonba. Mondani sem kell, az első lépés egy fogadóba vezet, hogy a csapat öt plusz egy fősre duzzadjon. Társból felfoghatatlanul sok lehet, szinte minden városban, minden utcán akad egy olyan zsoldos, magányos kalandor vagy elszánt harcos, aki örömmel beszállna a kincskeresésbe, kikötve, hogy legyen idő a személyes misszióik teljesítésére. Ez a később BioWare sztenderddé váló játékelem azért is fontos, mert az új változatban három új szereplő is akad.

Rasaad kopasz, kigyúrt monk, aki a Sword Coaston, Calimport utcáin nevelkedett, tolvajlással és koldulással kereste meg a mindennapi betevőt. Később egy szerzetes vette a szárnyai alá, aki ráterelte a Selune holdistennő vezette hit útjára. A félvér Dornnak se volt könnyebb sorsa. A félig ork, félig ember Blackguard harcos vérszomjas zsoldosként próbál minél nagyobb hatalmat szerezni. A sort záró, az amazon és a szende szűz között félúton toporgó Neera is legalább ennyire vérszomjas, de akaratán kívül. Kontrollálhatatlan mágiája a vörös varázslók figyelmét is felkelti, így vándor vadmágusként próbál elmenekülni a megpróbáltatások elől.

Természetesen mind a hárman rendelkeznek saját sztoriküldetéssel, olyan új, eddig sosem látott területekre csábítva a játékosokat, ahol sok-sok órányi kaland vár a segítőtársakra. Ez csak a kevéske újítás egy része, mert ugyan a szereplők remekek és tökéletesen beleilleszkednek a Baldur's Gate világába, ennél azért mégiscsak fontosabb és talán látványosabb is az a rengeteg kisebb-nagyobb toldalék, amit sikerült a motorháztető alá betuszkolni.

ELSŐ VAGY MÁSODIK

Gyakorlatilag ezek mindegyike a második részre vezethető vissza, így a játékmenet szempontjából egyértelműen fejlettebb Baldur's Gate 2-es elemek beépítését az Enhanced Edition egyik legnagyobb fegyvertényének nevezhetnénk, ha nem lehetne ugyanezt elérni egy ingyenes rajongói moddal. Tény, hogy sokkal élvezetesebb, jobban átláthatóbb, simábban kezelhető a Baldur's Gate ezen változata, szemben a '98-as eredetivel. Tartalmi fronton a legnagyobb változást mégis egy különálló játékmód, a The Black Pits vezeti, amit manapság hordamódnak hívnánk, de ennél azért kicsivel többről van szó. Igaz, hogy a teljes egésze a harcról szól egy meglehetősen szűk arénában, de azért sikerült ide is becsempészni egy kisebb történetet, megmagyarázva, pontosan milyen okból is kénytelen a csapatnyi hős száz és száz ellenféllel megbirkózni.

Megéri-e a pénzét az Enhanced Edition? Igen is, meg nem is. Azok, akik nem akarnak bajlódni a modok installálásával, vagy egyáltalán nem is érdeklődnek a rajongói bővítmények után, csak és kizárólag jól járhatnak vele. Mert ugyan még mindig bugos kicsikét, de az alapvető tényen ez semmit nem változtat: a Baldur's Gate még mindig az egyik legjobb szerepjáték, ami valaha megjelent!