A kritikáról azonban később, egyelőre adjunk helyet a pozitív érzelmeknek. A cseh srácok portfólióját meglehetősen egyszerű bemutatni: flash-alapú, bámulatos látványvilágú, kedves, szerethető, finom humorú, remek zenéjű kalandcímeket hegesztenek, mindezt ráadásul mindenféle narráció nélkül, így a játékos teljesen magára van utalva, mindent neki kell kitalálnia, mindenre magától kell rájönnie, neki kell mozgásba hoznia és mozgásban tartania a bonyolult, ám gondos kezek által, logikusan felépített gépezetet. Emiatt persze sokan nehéznek titulálták a korábbi alkotásokat (Samorost, Machinarium), és nehéznek fogják találni tesztünk alanyát is, ám ez inkább a modern idők játékgyártásának kritikája, hiszen napjainkban szinte kötelező mindent a játékos szájába rágni, holott semmi sem mérhető a felfedezés, rácsodálkozás öröméhez, ráadásul egy ilyen mechanizmussal sokkal jobban az adott világ részesévé tud válni a kalandozó, hovatovább még azt is érezheti, hogy minden az ő akaratából, szándékai szerint történik, ő az események karmestere, irányítója.

Az öt mesternövény

A Botanicula a fenti felsorolt kritériumoknak mind eleget tesz, ám mindezt valami egészen káprázatos körítéssel. Maga a sztori most is eléggé egyszerű: az égből lepottyan egy különös mag, abból kinő egy fa, amelyet gonosz lények elkezdenek pusztítani, ezért öt, nem épp hétköznapi barát (egy tollszárnyú rovar, egy gomba, egy mákgubó, egy ágacska és egy lámpásféle termés) elindul, hogy megmentse saját kis világát. A játékmechanizmus sem okoz meglepetést a fentiek fényében: mászkálnunk kell a fa ágain, mindenre kattintani, hogy megkapjuk a feladatokat, majd ezeket végrehajtani különböző tárgyak begyűjtésével, vagy különféle (sokszor összetett) interakciókkal. Utóbbiak között sok olyan van, amelyre valamely hősünk különleges képességét kihasználva tudjuk abszolválni, bár miután nincs negatív következménye a rossz választásnak, ez legrosszabb esetben csak négy plusz kattintást jelent – plusz, de nem fölösleges, ugyanis rettentően mókás nézni az erőlködéseket, kísérleteket is.  

A humorfaktor amúgy is magas, minden egyes képernyőn (márpedig ebből másfélszáznál is több van) vár ránk valami meglepetés, poén, az egész játékot áthatja az a gyermeki báj, amely szintén jellemző a brnói fiúk munkásságára. Lehet, hogy furán fog hangzani, de engem a Botanicula a cseh animációs iskola alkotásaira emlékeztet (amelyek közül idehaza minden bizonnyal legismertebb Zdeněk Miler teremtménye, a Kisvakond) -- ám szerintem nem járok azért nagyon messze az igazságtól, hiszen nyilvánvalóan Jaromír Plachý tervező és munkatársai ezeken szocializálódtak. Hozzáteszem, ez a gondolat még egy ponton megállja a helyét: sok esetben csak mozizunk, mindenféle feladat nélkül, és a külső szemlélő számára valóban úgy tűnhet, mintha egy egész estés rajzfilmet nézne, amit csak kiemel a fantasztikus látvány és a cseh alternatív DVA formáció zseniális, különféle hangokból összeszőtt zenei anyaga.

Csehországból, szeretettel

Az „egész estés rajzfilm” szóképpel el is érkeztünk ama bizonyos kritikához: a Botanicula meglehetősen rövid, bő négy óra alatt végigjátszható, ami (és erre utaltam a bevezetőben) sajnos ugyancsak az Amanita Design műveinek sajátja. A negatívumoknál maradva az első bekezdésben vázolt mechanizmushoz azt is hozzá kell tenni, hogy ez a fajta játéktervezés nagy odafigyelést igényel, hiszen nem szabad, hogy a játékost frusztrálja a nyakába szakadt szabadság, nagyon finoman, értően kell őt terelgetni -- ezen a téren sem vagyok maradéktalanul elégedett, néha elég reménytelenül mászkáltam a fa labirintusszerű ágain ide-oda. A kalandműfajtól idegen elemek miatt pedig, amelyeknél az ügyességünkre (és sokszor a türelmünkre) van szükség a józan paraszti ész helyett, kifejezetten haragszom a srácokra, mert kizökkentettek az „elrévedésből”, ráadásul volt olyan feladat (tipp: sárga kulcs, piros „golyó”), amit csak akkor tudtam megoldani, amikor visszaállítottam a képernyőméretet 60%-ra, ami persze lehet, hogy az Adobe Air hibája, de akkor is hiba (mint ahogy ugyanezen platform „bűne” a korlátozott felbontás is).  

Mindezekkel együtt, és mindezek ellenére is a Botanicula az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időben történt a kalandműfajban, az indie-szférában, és úgy általában a játékiparban, mivel ékes bizonyítéka annak, hogy kreativitással, ízléssel, szívvel-lélekkel milyen gyöngyszemeket lehet készíteni. Pontosabban: lehetne...