Sokat kell visszautaznunk az időben a sorozat első epizódjáért, méghozzá egészen 2006-ig. Az Xbox 360 már elkezdte meghódítani a piacot, de az első szériás gépek problémái (túlmelegedés, elfüstölés), illetve az igazán komoly exkluzívok hiánya miatt még nem volt teljes a siker. Érkezett pár izgalmas cím (Condemned, Quake 4, CoD 2, Prey), ám a Gears of War és a Halo 3 még kanyarban sem volt, így az év végi szezon komolyabb játékot igényelt. Ezt szállította le a Capcom, a Mega Manekért és Resident Evilökért felelős Inafune Keidzsi vezénylésével, méghozzá kizárólagosan X360-ra. A Dead Rising külseje szempontjából már akkor sem a „legszebb” címért versenyzett, azonban ezért mindenkit kárpótolt a nagy számban érkező zombihorda, a közel teljes szabadság, illetve a rengeteg lehetőség, amit csak egy óriási pláza nyújtani tud. Ezzel együtt pedig a horrorfilmek kedvelői is megkapták régóta dédelgetett álmukat, a Romero jegyezte Holtak hajnala modern, videojátékos változatát, amikor egy bevásárlóközpontban kell túlélnünk az apokalipszist. 

Karantén alatt

A történet szerint egy Frank West nevű szabadúszó újságírót alakítunk, aki a nyitányban egy helikopterrel utazik a kolorádói, fiktív kisvárosba, Willamette-be, mert azt a fülest kapta, hogy ott valami nagy dolog van készülőben. Ez az elhintett információ pedig igaznak bizonyul, elvégre a város határait a katonaság zárta le, a főutca felett elrepülve pedig azt látjuk, hogy emberek támadnak emberekre, eszik azok húsát, benzinkút robban fel, hogy onnan égő testek botorkáljanak elő, a túlélők háztetőkön küzdenek támadóikkal. Frank pedig szorgalmasan készíti a képeket, amikkel a régóta áhított hírnévre szert tehet (ebben mi is a segítségére vagyunk, a kamerát ugyanis a játékos kezeli), majd egy pillanatban meglátja a helyi plázát, ahol úgy gondolja, további remek anyagot gyűjthet az esethez. Azonban a semmiből előkerülő katonai helikopterek alaposan megváltoztatják az eredeti tervet – Frank kiugrik a gépből, hogy 72 óra alatt utánajárjon a rejtélynek. Ha az idő lejárt, a pilóta visszajön érte, így ha a tetőn van, akkor megmenekülhet, ha nincs, vége a dalnak.

72 óra. Egyfelől soknak tűnhet, a Dead Rising azonban mindent megtesz azért, hogy minél kevesebbnek érezzük ezt az időtartamot. A teljesen 3D-s, külső nézetes akciójátéknál óránk számlálója folyamatosan pörög, így rövid úton utána kell járnunk annak, mi is történt a kisvárosban, ahol emberi tragédiák zajlanak le minden egyes pillanatban. Vannak ugyanis túlélők, de sorsuk hamar megpecsételődhet, ha nem vigyázunk rájuk. Megmentésükkel és a soron következő titok felderítésével kapcsolatban rádión kapjuk az információkat, miközben az elbarikádozott mentőhelyen pár szövetségesünk figyeli a kamerák képét. Mindez azt eredményezi, hogy néha döntenünk kell, mit és hogyan, kiért teszünk meg. Közben felfedezzük a teljes bevásárlóközpontot, meglátogatjuk a boltokat, felhasználjuk azok készleteit, igyekszünk fejlődni a minden akciónál, megmentésnél és fényképezésnél megkapott XP segítségével. Már ha nem halunk bele a kalandba, amire szintén megvan az esély, elvégre az este agresszívabbá váló zombikon túl pszichopaták rejtőznek a falak mögött, miközben a mára kifejezetten ósdivá vált mentési rendszer is azon van, hogy minél többször emlegessük fel a fejlesztők közeli hozzátartozóit.  

Tíz év sok idő

Pláne akkor, ha a játék már 2006-ban is sokakat idegesített egy-egy elavult megoldásával, miközben a folytatások mindent megtettek azért, hogy áramvonalasítsák a debütáló fejezet esetében még eléggé barátságtalan játékmechanikát. Menteni csak a központi helyszínen, valamint az itt-ott fellelhető mosdóknál lehet, ez pedig gyakorlatilag azt eredményezi, hogy 30-90 percünk is simán kárba veszhet. Megindulunk egy nyomon, elhülyéskedünk, megölünk egy pszichopatát, majd mennénk további dolgunkra vagy akár vissza a központba, ám egy horda sikeresen lemészárolja hősünket. Elég egyetlen pillanatig elbénázni a harcot, máris kezdhetünk mindent elölről. Persze ezt a komoly kihívást sokan szerették már 2006-ban is, azonban a később általánossá vált checkpointok után elmaradottnak hat ez a módszer, amitől a labilisabb idegállapotúak könnyen a plafonon köthetnek ki. Nem beszélve arról, hogy bár a tizedik évforduló alkalmából valóban sikerült felújítani a programot, annak további elemei is javításra szorultak volna, mert csúnyán öregedtek az elmúlt egy évtizedben. Ilyen a hang nélküli párbeszédek sora, amik feliratok és teljes némaságban  zajlanak le, na meg az MI is, ami a túlélőknél csúcsosodik ki. Fel és alá szaladgálnak a megmentésre váró karakterek, mindenben elakadnak, simán ott hagyják a fogukat az élőhalottak társaságában, ez pedig a már említett mentési rendszer mellett kifejezetten zavaró. Újra és újra neki kell futnunk egy-egy szegmensnek, hogy a sztori részleteit sikeresen göngyölítsük fel a 72 óra lejárta előtt.

„A bulinak vége!”

Mindazonáltal a Dead Rising meghálálja a vele eltöltött időt. Magát a plázát felfedezni élvezetes, ahogy a különböző eszközök használata is – fűnyíróval darabolhatjuk a hullákat, láncfűrésszel apríthatjuk őket, tulajdonképpen bármit felhasználhatunk ellenük, miközben egy Mega Man-szettet is összehozhatunk, sőt fénykarddal is vagdalkozhatunk. Maguk a pszichopaták zseniálisak, kezdve a dzsipes csapattal, a bohóccal, egészen a bekattant eladóig. Mindegyik más technikát igényel, legyőzésük elsőre nem könnyű. Később még motort, autót is vezethetünk, ha pedig kivégeztük az alsó hangon is 10-12 órás kampányt, két nehezített módot kapunk, amikkel simán 50 fölé tolható ez a szám.

Persze aki az eredeti változatot nem szerette a körülményes játékmenet, a sürgető idő, a mentések korlátozása miatt, az most sem lesz oda az első részért. Sok hiányosság megmaradt, a későbbi részekben bemutatkozó fegyverkombinálás pedig itt még nem érhető el. Ugyan kevesebb a töltési idő, a grafika kicsit fel lett húzva, nincs képtöredezés, és általában érezhető a 60 fps áldásos jelenléte az 1080p (vagy akár 4K) mellett, a nagyobb tömegek ledózerolása közben előfordul némi akadozás. Meg úgy egyébként nem ez a legszebb program, amit valaha is láttunk. Ám mindezen túl komoly nehézséggel bír Frank West első túlélőtúrája, ami izgalmas és szórakoztató egyvelege a nyitott világú akció-horrornak, a későbbi epizódok komikus megoldásainak. Éppen ezért a Capcom kultikus, egérrel és billentyűzettel is remekül irányítható produkciója még ma, tíz év után is ajánlható a vállalkozó szellemiségű, kihívást szerető játékosoknak.