Közel ugyanazt az élményt kapjuk az Extraction Pointot játszva, mint az alapjátékban. Ezzel csak egy baj van: míg a korábbi epizódban érdekes és izgalmas volt a történet (noha senki semmit sem értett belőle elsőre...) és halálra lehetett ijedni a menetrendszerűen fel-feltűnő Alma miatt, ez a hangulat eltűnt, hiszen minden titokra fény derült és tudjuk, ki is a címlaplány, és miért olyan rémisztő, amilyen. Bármikor kissé pulzusnövelő szituáció jön, az ember mosolyogva kiált fel: „De jó, őket már ismerem korábbról, decukiiii!”. Érthető módon ez nem válik egy horrorjáték javára, az pedig főleg nem, hogy grafikailag egy az egyben ugyanazt tolták a fejlesztők az orrunk elé, amit már megkaptunk korábban. Nem csak a képekre nézve, de játék közben is igen nehéz néha eldönteni, hogy már a kiegészítő fut-e a monitoron, vagy véletlenül az alapjátékot indítottuk-e el. Néhány új helyszínen és objektumon kívül nincs különösebb előrelépés – bár egy év elteltével is azt mondom, még mindig szép a FEAR motor által megmozgatott látványvilág.

Hat új epizódot kap a játékos a pénzéért, amiből négy tekinthető teljes értékűnek (azokkal nincs is semmi gond), az utolsó kettő viszont összecsapott, minimális harccal, kidolgozatlan pályaelemekkel. A hat fejezetre nagyjából hat órát kell félretenni az életünkből, ami nem sok, bár az alap FEAR sem tartozott a nehezen és lassan végigküzdhető játékok közé. Ugyan a fegyverarzenál bővült, de az összes régi ellenfelet újra láthatjuk. A legnagyobb élvezetet még mindig a nyílt terepen zajló harcok jelentik, jó sok időlassítással. A mesterséges intelligenciát sokat dicsértük a FEAR-ben anno, és ez a kiegészítőben is jól muzsikál, sőt néhol még az egy évvel ezelőttinél is ötletesebben és okosabban helyezkednek az ellenfelek – sokszor érezheti az ember, hogy túljártak az eszén, és ezért halt meg. (Persze olyan szinten azért nincs a dolog, hogy azt vizionálná bárki, hogy online játszik és hús-vér emberek ülnek az ellenséges karakterek mögött).

A hangok és zenék minimális változtatáson estek át, normál földi halandó szinte észre sem veszi a különbségeket, tehát ezen is dolgozhattak volna még egy picit – annak ellenére, hogy a Monolith páratlan hangzásvilággal látta el a FEAR-t anno. Akinek már-már kezeltetnie kell magát, mert annyiszor végigjátszotta a FEAR-t, túl van a Condemneden is, viszont minden nap úgy ébred, hogy bekap egy Almát és kaparja a falat új FEAR-es kalandokért, mindenképpen ugorjon ki egy boltnál a helikopterből és szerezze be a játékot. Nem fog csalódni – mindenki más viszont igen.