Míg tehát filmek terén igen széles a választék, addig PC-n ritkán élhetjük bele magunkat a fegyverhős szerepébe. Kaptunk ugyan egy-két remek FPS-t, de vadnyugatos kalandjátékkal már jó régen volt dolgunk, leginkább talán a Freddy Pharkas: Frontier Pharmacist dobogtatta meg annak idején a játékosok szívét. Egy másik, kevésbé elhíresült, több sebből vérző mű is napvilágot látott az 1990-es években 3 Skulls of the Toltecs (magyarul „3 koponya, avagy a tolték kincs rejtélye”) címmel, mely a gyártó Revistronic saját „Fenimore Fillmore-trilógiájának” első része -- a főhős kalandjai pedig ebben a felvonásban (mely a tengerentúlon Wanted: A Wild Western Adventure címen jelent meg) folytatódnak. 

A pisztolyhős

Bizonyára vannak néhányan, akik kihagyták az első részt -- nekik jó hír, hogy a folytatás nem feltételezi az előd ismeretét, és egy teljesen új sztorit mesél el, melynek kezdetén meglehetősen jellegzetes nevű hősünk éjszaka lován baktatva egy farmhoz érkezik, ahol az ott lakó Bannister család éppen vacsorához készülődik. Alighogy lekászálódik a nyeregből, újabb, váratlan látogatók érkeznek, barátinak aligha mondható szándékkal. A család feje, Joe, rögtön puskát is ragad, hogy védje tulajdonát, ugyanis a jövevények vezérük, Starek ajánlatát jöttek átadni: szívesen megvennék a farmot egy kisebb összegért, függetlenül attól, hogy eladó-e vagy sem. Már éppen a mindent eldöntő leszámolásra kerülne sor, amikor is az eseményeket addig a háttérből figyelő Fenimore akaratlanul is belecsöppen a párbajba. Az esélyek ugyan még így is egyenlőtlenek, ennek ellenére sikerül távozásra bírni a három banditát. Jó tett helyébe jót várj -- hősünket a segítségért cserébe örömmel látják vendégül vacsorára, és még ajánlatot is kap: maradjon segíteni a ház körüli munkákban. A csábító lehetőségre nemet kell mondania, hiszen szívesen küzd ugyan zsiványok ellen, de a zöldségágyás nem az ő terepe. A csevegést apróbb incidens zavarja meg, néhány falat félrecsúszik, emberünk pedig ájultan esik az asztalra.

Másnap reggel kipihenten ébredünk az emeleti szobában, és rögtön meg is kapjuk az irányítást. A játék kezelése roppant egyszerű, csupán az egérre korlátozódik. Ha egy tárggyal valamilyen teendőnk lehet, a kurzor megváltozik: jobb kattintással a cselekvések közül választhatunk, a ballal pedig végrehajthatjuk azt. A képernyő tetején a nálunk lévő eszközök kaptak helyet, a beállítások menüvel egyetemben. 

A történet folytatásában a városkát járva értesülünk róla, hogy a gonosz Starek örömmel terjesztené ki uralmát az egész térségre, célunk tehát megvédeni a helyi farmerek otthonát, és mellesleg elnyerni a helyi tanárnő, Rhiannon szimpátiáját, aki már első találkozáskor felkelti Fenimore figyelmét. 
Bannisterék farmján kívül a Jones család földje is az oltalmunkra szorul, ezen kívül lényeges helyszín még az iskola, ahol a gyerekek lesznek a segítségünkre. A központban találhatjuk a seriff irodáját (aki szemmel láthatóan a lábát az asztalon pihentetve tölti napjait, vagy éppen farmereket tesz hidegre), az elmaradhatatlan kocsmát, a bankot és a vegyesboltot. Telegramot is feladhatunk a vasút irányítójánál, ezenkívül a síneken elhajthatunk a hídhoz és a céllövöldébe. A város északi felén lakik maga Starek, akinek a jól őrzött rezidenciáján magunk is látogatást teszünk majd. 

Egy valamirevaló cowboy természetesen nem gyalog járja útját, az egyes helyek közötti távot nyeregben tesszük meg. Hátasunk széna helyett sárgarépát fogyaszt, azt pedig a farmokon termeszthetünk a veteményest öntözve. Érdemes a vödröt a kutakban jó párszor megmeríteni, és egy nagyobb adag répát magunknál tartani (bár szükség esetén a vegyesboltban is vehetünk a csemegéből). Az anyagiak fontos szerepet játszanak a történet során: vásárolni, dinamitot szerezni, párbajozni is csak pénzért tudunk. A szükséges javakat a házakban található fiókok, ládák átkutatásával tudjuk előteremteni, emellett a céllövöldében is gyűjthetünk néhány dollárt, ha folyamatosan legyőzzük a robotot, végül a már említett távirat útján is kérhetünk olykor csekély támogatást.

Idegen a vadnyugaton

A fejlesztők célja alighanem az lehetett, hogy a játék mind a kezdő, mind a haladó kalandozók számára is inkább kikapcsolódást nyújtson, ne sokáig húzódó felesleges tárgykeresgélést és logikátlan feladatokat -- nyilván szükséges itt-ott kombinálni, de szerencsére némi töprengéssel (és egy kis angoltudással vagy szótárral) könnyedén haladhatunk előre. Azon kívül, hogy mindenkit megszólítunk és az összes lehetséges témát megbeszéljük, a boltban kapható újságok is adnak hasznos tippeket. 

Aki mégis elakadna, azzal hadd osszak meg néhány tanácsot (vigyázat, spoilerveszély!): 

  • A vegyeskereskedésben olyan dolgokat is megvehetünk, amiket korábban már felszedhettünk, ezekre ne adjunk ki feleslegesen pénzt!
  • Starek farmjára dokinak öltözve juthatunk be, miután összeszedtük a szükséges álcákat (szemüveg, kalap, dzseki, táska), és néhány kilóval testesebbnek tűnünk. A kabátot Stella örömmel kimossa, a házban lévő kandallóban pedig meg tudjuk szárítani.
  • A rezidencián gyűjtögessük a különféle korokról szóló könyveket, a hiányos polcon a kronológia játszik szerepet...
  • A híd alatti vízben úszkáló hal a partra dobva visszacsúszik, tegyünk oda valamit, amibe beleeshet.
  • A sínek melletti póznára felmászva telefonnal üzeneteket küldhetünk.
  • Az iskola udvarán Annie szívesen kölcsönadja a kutyáját, ha szerzünk neki egy Jesse James képet (ilyet a szalon emeletén lakó fogfájós doktornál találunk), az eb pedig szagminta után örömmel kiszimatolja a gyerkőcök rejtekhelyét.
  • A kocsma csaposa némi borravalóért cserébe bemutat az amúgy távolságtartó Idegennek, aki többek között robotokra veszélyes olajt is árul.
  • Néhány banditával ivópárbajt kell vívni; a cél minden mondatra a lehetséges reakciókat ellőni és rímekben válaszolni.
  • A seriff irodájában talált vörös posztó és a bika segítségével kiszabadított rab örömmel hamisít dinamitvásárlási engedélyt;
  • Óvakodjunk az articsókától!

Délidő

Ugyan a játék története (magányos hős megmenti a falut a terjeszkedő zsarnoktól) nem nevezhető különösebben eredetinek, a poénok és a megvalósítás feledteti velünk ezt az apró hiányosságot. A grafika az első résztől eltérően ezúttal már teljesen 3D-s, a felbontás igen magasra állítható, a rajzfilmszerű környezet pedig nem igényli a túlzottan aprólékos kidolgozottságot. Emellett elvárható módon mindegyik karakter beszél, és a zene is kellemes aláfestést biztosít. 

A mókás hangulatról gondoskodnak még egyes szereplők (mint például a doktor, aki azért iszik, hogy felejtsen, de hogy mit, azt már elfelejtette) és a tréfák (az egyik megvehető újság oldalán az első rész reklámja szerepel, és az elküldhető telegramok között is van néhány mosolygásra késztető darab -- bár abban nem vagyok biztos, hogy annak idején túl gyakori volt a mobiltelefonok használata). Néhány alkalommal futottam csupán bele furcsaságokba, például néha olyan szereplő is megszólalt, aki nem volt a helyszínen (lehet, hogy a falon keresztül fülelt), és az sem tetszett a játéknak, amikor egy tárgyat, ami több példányban is nálam volt, egymás után felhasználtam. 

Mindazonáltal remek kikapcsolódás a Westerner -- aki vidám vadnyugatos kalandra vágyik, fogjon egy lasszót és bátran csapjon le rá!