Számítottam persze ilyesmire, 2010-ben ugyanis én vizsgáztattam az erfurti TML-Studios első buszos játékát, a City Bus Simulator 2010-et, ami végül katasztrofális technikai csődnek bizonyult. Hat év azonban hosszú idő, így reméltem, hogy az alatt elég rutint szerzett a brigád ahhoz, hogy ezúttal egy élvezetes buszos játékkal gazdagítsák a műfajt. Az első jelek biztatóak is voltak: hivatalos MAN Lion’s Coach és FlixBus licencről, interaktív vezetőfülkéről és parádés látványt ígérő Unreal Engine 4 motorról szólt a fáma. Nos, a budapesti járat végre befutott, a helyközi vonal viszont pont ugyanott csúszott ki, mint városi elődje: a Fernbus így sajnos nemcsak jó ötletekben, hanem technikai bakikban is tobzódik.

Egy diákot Berlinbe!

Szomorú fejlemény ez, az alapokból ugyanis egy rutinosabb csapat ütős kis buszos játékot hozhatott volna ki. Adott először is egy 40 városból álló, 1:10-es méretaránnyal kicsinyített, autópályákat és főutakat vegyesen tartalmazó Németország, amely négy évszakban, nappal-éjszaka és változatos időjárás mellett járható be. Adott ugyanakkor szerény buszvezetőnk is, akivel a célunk a pályán terpeszkedő települések meghódítása, amelyhez a feléjük igyekvő kedves utasok leszállításán át vezet az út.

A kormányt két módozatban markolászhatjuk: szabad vezetés esetén a kezdőpont kijelölése után kötetlenül kóricálhatunk a német úthálózaton, az OMSI-n nevelkedett tömeg viszont gyanúm szerint nem ezzel, hanem a járattervező menüben üti majd el a legtöbb időt. Ekkor a már lelátogatott városokból kiindulva készíthetünk egyedi fuvartervet, a MAN turistabusz áhított változatának kiválasztása mellett pedig a fuvar időpontját, a napszakot-időjárást, valamint a szimuláció részletességét is egyénre szabhatjuk. Utóbbi esetén kézzel kell nyitni/kapcsolni mindent, amit árkád módban automatikusan kezel a játék (ajtókat, retardert, kipörgésgátlót stb.), gangolni is csak manuálisan lehet, a kocsiállás helyett pedig mindig a cég garázsából indulunk.

„Körzetünk az autópálya”

A fuvarok menete viszont nehézségi szinttől függetlenül ugyanazon sablont követi. Bepattanunk a buszba, beállítjuk a viszonylatjelzőt, majd lekezeljük a kedves utasok beszállókártyáit (illetve jegyet adunk azoknak, akik lusták voltak elővételben megvenni azt). Az éberség már ekkor is ajánlott, egyes figyelmetlen ügyfelek ugyanis hajlamosak a viszonylatnak nem megfelelő jeggyel várakozni ránk, az ő kiszúrásukat bónusz tapasztalati pontokkal, slendrián ellenőrzésünket ellenben büntivel jutalmazza a program. Amint pedig bepattant a nép, indulhat a gép: az utazási tájékoztató bekonferálása után a járat célállomása(i) felé vehetjük az irányt.

A buszvezető élete pedig nem csak játék és mese: a forgalom és az időjárás mellett a sztrádán és az utastérben is adódhatnak váratlan helyzetek. Az Autobahnon véletlenszerű útfelújítás, közúti ellenőrzés vagy épp balesetek és dugók boríthatják a menetrendet, de hosszabb fuvarok esetén a tankolásra és a kötelező pihenőidőkre is illik odafigyelni. Nemtörődöm vezetés esetén viszont az utasok zúgolódása adhat okot aggodalomra: a nép ugyanis nem honorálja a durván vett kanyarokat, a túl hideg légkondit vagy a kikapcsolt Wi-Fit, de zsörtölődnek akkor is, ha az esti fuvarnál nincsenek olvasólámpák, vagy épp elfelejtjük kinyitni a WC-ajtót.

Ha viszont minden klappol, a fuvar végén ömleni fog a szélvédőre az XP: a tapasztalati pontok új buszokat, nagyobb menettávot, és plusz időjárási körülményeket (esti és havas vezetést) oldanak ki, az egyes városok meglátogatásával pedig a későbbiekben azokból is indíthatunk járatokat.

Buszd meg!

A csapat tehát nem volt híján jó ötleteknek, a probléma az, hogy akárcsak hat éve, úgy most sem sikerült fényesen a tálalás – értve ezalatt mind a vizuális szintet, mind a fuvarokat megkeserítő tömérdek bugot.

Dacára ugyanis az UE4-nek, a látvány jóindulattal is csak felemás: bár buszunk modellje és beltere, valamint az engine natív hozadékai (a fény-árnyék és időjárási effektek, valamint az útburkolat shaderei) gyönyörűen festenek, a Fernbus Németországa kiábrándítóan néz ki. A vidék 90 százaléka egyhangú fenyvesekből áll, a forgalom alig tucatnyi poligonszegény járműből gazdálkodik, a városok arculata pedig legalább tízéves követési távolsággal koslat a 2016-os vizuális minimum mögött. Alacsony felbontású textúrák és egyszerű geometriájú épületek halmaza minden település, melyeknél még a 2008-as Euro Truck Simulator mikrovárosai is szebben festenek – ennek tükrében pedig a játék combos gépigényét sem tudom hova tenni.

A hangok terén szintén felemás a helyzet. Bár a menethangok és a környezeti/időjárási effektek remekül sikerültek, buszunkban már síri csend honol: teli járat esetén sem hallani neszezést-beszélgetést, kivéve, amikor szerény személyünket kritizálja a nép, de a figyelmetlen vezetést és a baleseteket érintő visszajelzések is csak 2-3 mondatos variációkat használnak.

Végezetül ott van a vezetési élmény: bár ennek alapjai szintén rendben vannak (élethű tehetetlenség és alváz-szimuláció, de mégis könnyű kezelhetőség jellemzi a vezetési modellt), jelenleg számtalan, a szélvédőre kenődő bug piszkít bele a nyugis vezetésbe. Nyögvenyelős kameraváltás és menürendszer, érthetetlen feliratok, nem működő billentyűk, borzasztó útkereséssel megáldott ön- és közveszélyes MI – a hibalistát órákig írhatnám, de a jelenleg legsúlyosabb problémákat azért elrettentésül külön keretes anyagba gyűjtöttem. A kormánnyal játszók egyébként szintén készüljenek fel idegileg, ugyanis a perifériákat is nehézkesen ismeri fel a program.

A járat késni fog

A FlixBus járatai tehát megérkeztek PC-re is, az utastérbe viszont a szolid alapok mellé sikerült tengernyi bugnak és ugyanennyi ígéretnek is felkéredzkednie – a TML ugyanis az ígéretek szerint hosszú távra tervez a Fernbusszal, a közeljövőben így több frissítésre is számíthatunk a brigádtól. A magam részéről remélem, hogy a mesebeszédet tettek követik, a Fernbus ugyanis jó ötletekre és biztos alapokra épül – bízzunk benne, hogy a szervizben javítják majd a meghibásodásokat, akkor az ezúttal kiutalt százalék is feljebb kúszhat majd.