Firefight
Mielőtt belecsapnánk a konkrét multi lecsóba, érdemes kicsit elidőzni a játék egyik legjobb részénél, a Firefight-nál, amit lehet egyedül is, de leginkább kooperatívban érdemes játszani. Ez a módozat először a tavalyi Halo 3: ODST keretében mutatkozott be, lényegében egy külön kooperatív játékmódról van szó (1-4 játékos), amelyben a netről halászott idegenekkel vagy a barátainkkal az a feladatunk, hogy életben maradjunk az egyre nagyobb hullámban támadó Covenant egységekkel szemben. A Firefight tényleg az egyik legintenzívebb és legélvezetesebb része a Reach-nek, és külön bónusz, hogy az ODST-vel ellentétben már kedvünkre variálhatunk a beállításokkal, létrehozhatjuk a számunkra leginkább ideális meccset, meghatározott fegyverekkel és ellenfelekkel, adott játékidővel (hány kör legyen), a játékmenetet befolyásoló (gy.k: nehezítő) koponyákkal. Ha pedig úgy érezzük, hogy borzasztóan kemény legények vagyunk, és az egyébként zseniális, komoly kihívásokat eredményező AI nem ellenfél számunkra, akkor belevághatunk a Versus Firefight módba, ahol szintén négyen játszunk, csak két csapatban, ellentétes oldalon. Amíg két Spartan igyekszik állni a sarat a Covenant hordák ellen, addig másik két ember Elite-ként bújik meg az ellenfél sorai között, azzal a nem titkolt feladattal, hogy minél többször hányják „kardélre” a derék UNSC katonákat. Talán nem kell ecsetelni, hogy mennyire feszült egy ilyen küzdelem, mikor nem csak a tömegben érkező ellenfelekre, de a köztük megbúvó „kollegákra” is koncentrálni kell. Ha pedig egy körnek vége, akkor jöhet a revans, a korábban Spartan katonaként harcoló csapat vág neki a harcmezőnek, hogy ügyesen taktikázva zúzza le a túlerővel küzdő páncélosokat…
Multi mennyország
Ami a konkrét multiplayer részről (ahol minden egyes karaktert egy másik, az Xbox előtt ülő/álló/ugráló egyén irányít) elmondható, hogy hatalmas újdonságokat nem tartalmaz, csupán tökéletesre csiszolták azt, ami már a korábbi Halokban is kiválóan működött, továbbá jött néhány olyan opció, ami még jó pár héttel/hónappal/évvel meghosszabbítja azt az időt, amit egyébként is a Halo Reach többszereplős részével töltöttél volna. A játék egyik legnagyobb erénye, hogyha a cimboráinkat összetrombitálva ugrunk neki a küzdelemnek (tehát nem ranked match-et játszunk a nagyvilág többi Reach-tulajdonosával), akkor a rengeteg beállítási lehetőségnek köszönhetően bármilyen játékot kreálhatunk – szelektálhatunk a fegyverek között, babrálhatunk az egyes opciókkal, és ha sikerül a számunkra leginkább élvezetes módozatot összehozni, akkor el is menthetjük a saját játékmódunkat, hogy bármikor előkapva ismét elmerülhessünk a testreszabott küzdelmünkben.
Ennek a megoldásnak a tökéletes ellentéte a ranked küzdelem, ahol a nagyvilág többi Reach játékosával kerülünk össze. Aki korábban nem játszott Halo multival annak igencsak furcsa lehet, hogy ezeknél a mókáknál a játékosnak szinte semmilyen ráhatása nincs az „eseményekre”, dönthetsz, hogy egyedül, illetve csapatban szeretnél-e küzdeni, és ennyi. Milyen pályán, milyen módban, az már a random szóráson múlik, ami elsőre tényleg kicsit kaotikus és zavaró, de ha egy kicsit belerázódunk, akkor jön a váratlan izgalma, és tényleg kiderül, hogy ki az ász a csatamezőkön, nem kell aggódnunk az egyetlen pályát begyakorló, kempelő vérpistikék miatt, a teljesítményünk fog számítani. Na persze a lehetőségek száma, nem végtelen, jó pár órával minden jelenleg elérhető pálya és játékmód kitapasztalható, de ennek ellenére mégis van abban valami egyedi, hogy egyik pillanatról a másikra egy teljesen új felállásban vághatunk neki az egyébként roppant jól kidolgozott, cseles, és nem egyszer lélegzetelállító pályáknak. Team Deathmatch, védekezés a Generator Defense-ben, koponyahajsza a Headhunterben, Spartan és Elite összecsapás az Invasion-ben, a lehetőségek roppant változatosak és szórakoztatóak, arról nem is beszélve, hogyha Elite bőrben harcolunk, akkor nem csupán egy új karaktermodellt irányítunk, hanem teljesen új képességekkel szállunk be a küzdelembe. S ha mindez még nem lenne elég, akkor az egyes játékmódokban még a kasztosodára is van lehetőség, sőt, próbálkozhatunk azzal is, hogy bekerüljünk a Halo: Reach elit ligájába, ami viszont elképesztő mennyiségű játékot és kitartást igényel, szóval van itt csemege az egyszeri játékosnak és a totális megszállottnak is…
Még, még, még…
Az egyjátékos kampány
A Halo: Reach egyjátékos kampánya lényegében az eddigi Halok esszenciája, változatos helyszínek (hatalmas nyitott pályák, űrhajó, szűk városi terek...), intenzív és kihívásokkal teli harc, akár koop módban is, no meg egy erős történet, ami ugyan nem éri el a Halo 3 színvonalát, de azért Master Chief nélkül is egy bőven hangulatos előzménysztorit kapunk. Részletes tesztünket keressétek a most megjelent PC Guruban!
De a Bungie nem csak az egyéni oldalon igyekszik a játékban tartani a Reach vásárlókat, hiszen a Halo 3-ban már megismert Forge ismét megtalálható a játék lemezén, méghozzá „javított verzióban”, új opciókkal és átdolgozott, még könnyebb kezelhetőséggel, így biztos nem kell sok időnek eltelnie, hogy megjelenjenek az első profi és megdöbbentő pályák a rajongók keze alól. S, hogy minderről senki ne maradjon le, ott az ingyenesen letölthető Halo Waypoint az Xbox Live-on, ami nem csak az összes Halo játékunk statisztikáját tárolja, de minden héten a legjobb pályák összeállításával várja majd a játékosokat.
Zárásként már csak annyit tennénk hozzá, hogy hosszú oldalakon lehetne még ecsetelni a Halo: Reach multijának előnyeit, a legjobb mégis az, ha fogjátok a játékot, behelyezitek a meghajtóba, és ti magatok fedezitek fel, mert higgyétek el, ha valami, hát ez a játék (és a játékos is) megérdemli, hogy elmerüljetek benne.
