A tavalyi NBA 2K11 remek húzások sorozatával lopta be magát a szívünkbe, így kíváncsian vártuk, mivel lehet még fokozni a kosaras extázist. A technikai fejlesztés ugyan ráfért volna a programra, ám furcsamód a 2K másként gondolkodott, és inkább a már eddig is pazar tálalást emelték magasabb szintre. Hisz ha nincsen EA, aki fenyegesse őket (illetve jövő év elejére megint tervbe van véve egy NBA, de hol van az még), akkor nem muszáj a versenyzésre hajtani, hanem nyugodtan lehet kísérletezni. Noha biztos vagyok benne, hogy már lecsúszott a szemed a lap alján olvasható értékelésre, azt mondom, ne szaladjunk annyira előre. Inkább szép sorjában nézzük végig, hogy mi lett jobb és mi lett rosszabb.
Az NBA 2K11 sztárja a sok licencelt játékos ellenére is Michael Jordan volt, ezt egy pillanatra sem lehet vitatni. Az viszont már kérdéses, hogy a hatásvadász reklámfogáson túl mi értelme volt az egésznek. Aki rajongója Jordannek, az élvezte a világklasszis alakítását, sokan viszont jobban örültek volna, ha más érák klasszikusai is visszaköszönnek. A kiadó persze tisztában volt ezzel, és az idei felvonásra már tizenöt legendás kosarassal érkeztek. Az új fiúk a single player Greatest Mode-jában érhetőek el, és egy-egy jelentős meccsüket lejátszva különböző extrákat oldhatunk fel velük. Magic Johnson, Kareem Abdul-Jabbar, John Stockton... és még folytathatnám a sort. A mérkőzések felépítése első osztályú, a kommentátor a kornak megfelelő statisztikákat és érdekességeket sorolja, valamint az összes mez és pálya megfelel a valóságnak, szóval, ha valaki rákeres az adott meccsekre az interneten, hasonló képekkel találkozhat. Természetesen van rendes karriermód is, melyben vagy magunk készítünk egy fiktív játékost, vagy választunk egyet az NBA jelenlegi ászai közül. Utóbbi, a Creating a Legendnek keresztelt opció, a tavalyi Jordan-féle karriermód bővítésének felel meg, és mindössze annyi eltérést mutat a saját játékos indításától, hogy nem adhatunk sajtótájékoztatókat a hírességek nevében. Az online játék tovább finomodott, ismét vannak ligák és bajnokságok, melyek a tartalmas karrier móddal egyetemben garantálják, hogy egyhamar ne álljunk fel a gép mellől.
Azt talán mondanom sem kell, hogy a hangulat a lemez behelyezésének pillanatától a maximumot hozza. Az NBA 2K12-en látszik, hogy nem szimpla fejlesztő szakemberek, hanem sportrajongók munkája, olyan embereké, akik a technikai oldalt kevesebbre tartják a kosárlabda szereteténél. Ez egyrészt jó, másrészt nem, hiszen a sajátos hozzáállás sajnálatos módon erős nyomot hagy a játék látványvilágán. A játékosok felismerhetőek, az animációk most is nagyon jók (akárcsak tavaly, idén is személyre szabott mozgást kaptak a játékosok), az izzadtság pedig szinte csöpög az arcokról pár izgalmas helyzet után. A poligonszám viszont kifejezetten alacsony, sőt, nekem valahogy az egész grafika szögletesebbnek tűnt, mint a tavalyi részben. Hát igen, ami akkoriban még elment szódával, idénre kifejezetten elavulttá vált. Szerencsére a zenék és a hangok most is szinte tökéletesek, a narrátorok egy pillanatra sem válnak unalmassá és alig-alig ismételnek, és ez részben válasz lehet a látvány puritánságára is. Nyilván kellett a hely a program egyéb elemeinek, főleg, hogy a mesterséges intelligencia idén is remekel, komoly megterhelést sózva a CPU-ra. Ha pedig már a processzor került szóba: a gépigény egyáltalán nem nőtt, a tesztgép mellett (AMD Athlon II X2 @ 3,4 GHz; ATI HD5770; 6 GB RAM) végig stabil 60 fps-t mért a Fraps. PC-n egyedül az irányítás lehet gond, bár megjegyezném, hogy egy kosárlabdás játékot billentyűzeten tolni felér egy szentségtöréssel. Akit érdekel ez a játék, az vegyen egy gamepadet, garantáltan nem bánja meg a beruházást.
Az NBA 2K12 egy nagyszerű sportjáték, mely igyekszik mindenben többet nyújtani a tavalyi résznél. Furcsamód az önismétlő rokonok gyűrűjében (FIFA, PES, Madden, stb.) eléri, hogy frissnek hasson, és ne érezzük, hogy egyszer már játszottunk a programmal. A magunk részéről minden kosárlabda rajongónak szívesen ajánljuk, de azok is nyugodtan ruházzanak be rá, akik a tavalyi részt is megvásárolták.
Hősök társasága
Az NBA 2K11 sztárja a sok licencelt játékos ellenére is Michael Jordan volt, ezt egy pillanatra sem lehet vitatni. Az viszont már kérdéses, hogy a hatásvadász reklámfogáson túl mi értelme volt az egésznek. Aki rajongója Jordannek, az élvezte a világklasszis alakítását, sokan viszont jobban örültek volna, ha más érák klasszikusai is visszaköszönnek. A kiadó persze tisztában volt ezzel, és az idei felvonásra már tizenöt legendás kosarassal érkeztek. Az új fiúk a single player Greatest Mode-jában érhetőek el, és egy-egy jelentős meccsüket lejátszva különböző extrákat oldhatunk fel velük. Magic Johnson, Kareem Abdul-Jabbar, John Stockton... és még folytathatnám a sort. A mérkőzések felépítése első osztályú, a kommentátor a kornak megfelelő statisztikákat és érdekességeket sorolja, valamint az összes mez és pálya megfelel a valóságnak, szóval, ha valaki rákeres az adott meccsekre az interneten, hasonló képekkel találkozhat. Természetesen van rendes karriermód is, melyben vagy magunk készítünk egy fiktív játékost, vagy választunk egyet az NBA jelenlegi ászai közül. Utóbbi, a Creating a Legendnek keresztelt opció, a tavalyi Jordan-féle karriermód bővítésének felel meg, és mindössze annyi eltérést mutat a saját játékos indításától, hogy nem adhatunk sajtótájékoztatókat a hírességek nevében. Az online játék tovább finomodott, ismét vannak ligák és bajnokságok, melyek a tartalmas karrier móddal egyetemben garantálják, hogy egyhamar ne álljunk fel a gép mellől.
Falt
Azt talán mondanom sem kell, hogy a hangulat a lemez behelyezésének pillanatától a maximumot hozza. Az NBA 2K12-en látszik, hogy nem szimpla fejlesztő szakemberek, hanem sportrajongók munkája, olyan embereké, akik a technikai oldalt kevesebbre tartják a kosárlabda szereteténél. Ez egyrészt jó, másrészt nem, hiszen a sajátos hozzáállás sajnálatos módon erős nyomot hagy a játék látványvilágán. A játékosok felismerhetőek, az animációk most is nagyon jók (akárcsak tavaly, idén is személyre szabott mozgást kaptak a játékosok), az izzadtság pedig szinte csöpög az arcokról pár izgalmas helyzet után. A poligonszám viszont kifejezetten alacsony, sőt, nekem valahogy az egész grafika szögletesebbnek tűnt, mint a tavalyi részben. Hát igen, ami akkoriban még elment szódával, idénre kifejezetten elavulttá vált. Szerencsére a zenék és a hangok most is szinte tökéletesek, a narrátorok egy pillanatra sem válnak unalmassá és alig-alig ismételnek, és ez részben válasz lehet a látvány puritánságára is. Nyilván kellett a hely a program egyéb elemeinek, főleg, hogy a mesterséges intelligencia idén is remekel, komoly megterhelést sózva a CPU-ra. Ha pedig már a processzor került szóba: a gépigény egyáltalán nem nőtt, a tesztgép mellett (AMD Athlon II X2 @ 3,4 GHz; ATI HD5770; 6 GB RAM) végig stabil 60 fps-t mért a Fraps. PC-n egyedül az irányítás lehet gond, bár megjegyezném, hogy egy kosárlabdás játékot billentyűzeten tolni felér egy szentségtöréssel. Akit érdekel ez a játék, az vegyen egy gamepadet, garantáltan nem bánja meg a beruházást.
Az NBA 2K12 egy nagyszerű sportjáték, mely igyekszik mindenben többet nyújtani a tavalyi résznél. Furcsamód az önismétlő rokonok gyűrűjében (FIFA, PES, Madden, stb.) eléri, hogy frissnek hasson, és ne érezzük, hogy egyszer már játszottunk a programmal. A magunk részéről minden kosárlabda rajongónak szívesen ajánljuk, de azok is nyugodtan ruházzanak be rá, akik a tavalyi részt is megvásárolták.
