A Ubisoft sorozatokon alapuló programjai nem számítanak új keletűnek a videojátékok világában, hiszen a cég már több, mint fél évtizede ontja magából a kétes minőségű adaptációkat, és a teljes CSI-portfólió (Las Vegas, Miami, New York) után most Amerika legnézettebb sorozata, az NCIS kapta meg a maga verzióját, természetesen a már „jól megszokott” minőségben.

Egykaptafa

Habár pontos eladási adatok nincsenek a birtokunkban, az biztos, hogy ezek a sorozat-adaptációk nem lehetnek veszteségesek, hiszen ebben az esetben nem készült volna belőlük már legalább fél tucat ilyen-olyan epizód. Ha viszont pénz van a dologban, akkor teljesen érthetetlen, hogy a kiadó miért nem hajlandó áldozni arra, hogy az évente érkező részeket legalább egy kicsit gatyába rázza. Mert az igazság az, hogy maga a recept egyáltalán nem szörnyű, viszont a kivitelezés olyan szinten gyalázatos, hogy egy jó érzésű gamer nem tud szitokszavak nélkül elmenni mellette.

Az érem pozitív oldala

Az NCIS alapkoncepciója a szokásos: adott a jól ismert sorozat a bevált karakterekkel, a játékon belül több epizódot kapunk, megoldásra váró bűnügyekkel, és a játékos feladata az, hogy az ügynökök (nyomozók a helyszínen, labormunka, elemzés és boncolás a főhadiszálláson) irányításával felgöngyölítse az amúgy teljesen élvezhető módon felépített eseteket.

Valahol a világban megtörténik a baj (bank- és kaszinórablás, bombás eset, gyilkosság), a csapat kiérkezik a helyszínre, kikérdezzük a tanúkat, begyűjtjük a nyomokat (fegyverek, golyók, ujjlenyomatok, stb.), a laborban elemezzük őket, összefüggéseket keresünk, újabb kihallgatások, a gyanúsítottak számbavétele, újabb nyomok, újabb összefüggések, az elkövetők kilogikázása, majd az egész ügy megoldódik, és a sztori szépen gördül tovább. Persze nem kell L.A. Noire szintű nyomozásra gondolni, hiszen egyszerű fejtörők, quick time eventek és minijátékok segítségével jutunk előre, elakadni szinte nem is lehet, és elég figyelni a részletekre ahhoz, hogy csalhatatlanul szorítsuk sarokba a gazfickókat. Viszont a viszonylagos egyszerűség ellenére is van a játéknak egy sajátos hangulata, és ugyan tény, hogy egy idő után kicsit repetitív ugyanazokat a feladatokat ismételgetni, de a bűnügyek alapvetően érdekesek (a sorozat rajongóinak legalábbis mindenképp), és nem kényszerít minket senki, hogy az egész programot együltő helyünkben játsszuk végig.

Az érem sötét oldala

A játékmenet tehát lényegében élvezhető, még akkor is, ha egy idő után ismétli önmagát, és a játék dizájnjának egyes részei (a laborképernyők és a bizonyítékpárosítás) egészen stílusosak és kedvelhetőek. Ami kiveri a biztosítékot, az a szinte értékelhetetlen színvonal, ami a játék többi részében fogadja a játékosokat. A karaktereket baltával faragták, némelyikük még csak nem is hasonlít arra a színészre, akiről mintázták, a mozgásanimációk nevetségesek, a helyszínek sivárak és élettelenek, az átvezető animációk pedig egész egyszerűen szemet bántóan rondák. A textúrák nem csak alacsony felbontásúak, de homályosak is, a figurák úgy mozognak, mint a motorhibás robotok, és azt is igen kiábrándító látni, hogy helyenként a figurák nem lépdelnek, hanem lebegnek a padló felett.

Lehetne mondani, hogy a grafika nem minden, de egy olyan játékban, ahol hosszú perceket töltünk a szűk helyszíneken, ahol a részletekre kell figyelni, ahol folyton ugyanazokat a mozdulatokat ismételgetjük, ott bizony elvárja az ember, hogy a külcsín legalább az elvárható minimumot megüsse. Ezzel szemben az NCIS a 2006 előtti időket idézi, már a mobiltelefonokra készülő programok is jobban néznek ki, és a játékmenet hiába mutat érdekes ötleteket, ha egyszerűen minden egyes képkocka ellenérzést vált ki a monitor előtt ücsörgő játékosból. Ezt pedig csak tovább súlyosbítja, hogy a színészek egy része hiába adta a hangját a produkcióhoz, ennek ellenére a szinkron minősége is csak jóindulatú közepes, sokszor ugyanazokat a színtelen és szagtalan frázisokat halljuk újra és újra, így nem csak a képi világ, de a hanganyag is a minél előbbi uninstall malmára hajtja a vizet. Mivel pedig a játékmenet sem nevezhető forradalminak, vagy akár csak igazán jónak, így az NCIS inkább a kihagyott ziccerek újabb áldozata, mintsem olyan játék, amit nyugodt szívvel ajánlanánk az olvasóinknak.