Magazinunkat gyengéd szálak fűzik a Port Royale szériához, hiszen mindkét korábbi rész szerepelt teljes játék mellékletként -- joggal. A fejlesztő Ascaron ugyanis remekül házasította a Sid Meier-féle Pirates! karibi kalózromantikás játékmenetét a szintén általuk készített Patrician gazdasági szimulációs vonalával, azaz nemcsak kereskedhettünk vagy épp harcolhattunk benne, hanem saját vállalkozásunkat is felépíthettünk, ez az aspektus pedig az ide-oda csalinkázós mechanizmusban lappangó unalomfaktort is ügyesen kikerülte. 

Az Ascaron azóta léket kapott, ám miután a Kalypso megvette a licenceket a hozzájuk tartozó szellemi javakkal együtt, plusz a német fejlesztőcsapat legénységének 15 tagjából létrehozta a Gaming Minds Studiost, reménykedtünk benne, hogy jó gazdaként bánnak majd a rájuk bízott (és részben általuk létrehozott) értékekkel.

Az első viharfelhők

Sajnos azonban már 2010 szeptemberében csalódnunk kellett -- ekkor jelent meg a Patrician negyedik része, tele bugokkal, nehezen áttekinthetőre és használhatóra áttervezett kezelőfelülettel, homályos feladatokkal teleszórt kampánnyal, lebutított harccal és hullámsírba temetett multival. Bár örök optimistaként még élt bennem a remény, hogy ilyen merényletet nem követnek el a germánok a másik hajós szériával (még annak ellenére is, hogy a Kalypso időközben előállt az ugyancsak kritikán aluli Jagged Alliance remake-kel), az már a Port Royale 3 első perceiben kiderült, hogy de, sőt: a kiadó ugyanis semmi mást nem csinált, mint fogta a Patrician IV-et, és „átskinezte”, azaz a késő középkori Észak-Európát lecserélte a 17. századi Karibi-térségre -- és ennyi. Minden más ugyanaz maradt: a rossz interfész, a homlokráncolós küldetések, a gagyi tengeri ütközetek, no meg a bugok; a multit ugyan benne hagyták a csomagban, bár sok értelme nincs, lévén játszótársat alig találni. Ha a jó oldalát akarom nézni a dolognak, akár meg is köszönhetném a Kalypsónak a figyelmességet, hiszen nem árulnak zsákbamacskát: akinek bejött a Patrician IV, az bátran megveheti ezt is, miután kottára megegyezik a két portéka; mondjuk azért az alcímben utalhattak volna erre az az urak, a Pirates & Merchants helyett lehetett volna például Patricians of the Caribbean, és akkor egy szavunk se lenne...

Ami nem romlott el...

Igazából nem is akarok sokat írni a játékról, hiszen aki ismeri bármelyik említett címet, az tudja az alapvetést: a kampányt elindítva választhatsz, hogy kereskedő vagy kalandozó leszel, aztán ennek megfelelően vagy inkább adsz-veszel, vagy inkább ütsz-vágsz. Előbbi a kereslet-kínálat szabályain alapul, azaz az egyik kikötőben megveszed olcsón az árut, a másikban haszonnal túladsz rajta; ily módon emelkedik reputációd, és ha ezt megfelelő szintre tornászod, saját termelőegységeket építhetsz, így kezedbe veheted a piac alakítását. A harcolós rész egyszerűbb: veszel sok ágyút és még több matrózt, aztán keresel egy áldozatot, keringsz körülötte és durrogtatsz, a végén az erősebb viszi a teknőt meg a szajrét. 

Mindezt összeköti egy sztorivonal, ám ahogy már említettem, sok örömöd ebben sem lesz; rútul kinéző megbízóid ugyan megmondják neked, éppen mit kell(ene) csinálnod, de hogy hogyan, azt nem. Igaz, vannak videók, amik elmagyarázzák a játék egyes aspektusait, de konkrét segítséget ezek nem nyújtanak. Aki merész, választhatja egyből a szabad játékot is, ott ugyanis még ennyi mankót sem kap -- ám akármelyik pontra is böksz a menüben, a gyomorgörcs hamar állandósul benned, mivel egy kikötőbe belépéskor, vagy azt elhagyva az esetek 50 százalékában a játék végérvényesen lefagy, pedig e cikk írásakor túl vagyunk a harmadik folton is -- de legalább már működik az automatikus mentés, mert eddig az sem. (Megjegyzem, a gyönge gyomrúak úgysem jutnak el idáig, tudniillik az említett menü egy tengeren vadul hánykolódó hajó fedélzetére helyezi a játékost -- bár igaza van a fejlesztőknek, aki nem bírja a vizet, ne játsszon vizes címmel.)  

...azt ne javítsd meg!

Persze nem akarok teljesen igazságtalan lenni a játékkal, mert maga az alapmechanizmus még mindig működőképes, csak épp mindaz, amit a Kalypso és a Gaming Minds megváltoztatott, belerakott, kidobott, vagy bármely módon megbuherált, egyrészt fölösleges volt, hibás tervezői döntés, megszületésekor halott elképzelés, másrészt ezek implementálása sem jött össze a srácoknak. A továbbiak tekintetében pedig kérem az olvasót, hogy olvassa el Miguel Jagged Allience: Back in Action tesztjének utolsó bekezdését -- felesleges lenne újra leírnom mindazt, amit kollégám oly tökéletesen megfogalmazott...