Idén PC-s fronton kitett magáért a PES: elsőre odatapasztja a képernyő elé az egyszeri játékost, főként azokat, akik még nincsenek hozzászokva a next-gen konzolokra fejlesztett látványhoz. A játékmenet és a látványvilág ideális összhangban van, végre a grafikai megjelenítés is felnőtt a meccsek zseniális szimulációjához – igaz, ez a gépigényen is otthagyja a nyomát. Mindezt némileg beárnyékolja, hogy ami eddig nyögvenyelős volt a szériában, az a PES 2008-ban a tetőfokára hág: az eddigi „borzasztó” jelzőt felváltja a „katasztrofális” elnevezés a portolást illetően, továbbá jókora adag bug borzolja a kedélyeket. A licencelt csapatok idén is bővültek, ám még mindig jelentős hiányosságok vannak az angol bajnokságban (Newcastle-n és a Tottenhamen kívül a többi angol csapat álnéven szerepel, nem saját mezekkel ), pár válogatott – köztük a német és walesi – teljesen random játékosokból áll, ráadásul a Bayern Münchenből, az egy szem német csapatból hiányzik Kahn is. Szerencsére minden nyűgre megtaláltuk a megoldást, így némi szöszmötöléssel rendbe szedhetjük a játékot a DVD-n található teljes útbaigazítás segítségével!

Micsoda parádé

A meccsek hangulata felülmúlhatatlan, haverokkal egymás ellen játszva pedig maga a tömör gyönyör! A mérkőzések nyitó-animációi nagyon hangulatosra sikeredtek, remek ötlet, ahogy ráközelít a kamera a szurkolótáborra, akik mindig eltérő képet mutatnak, az adott csapat címerével ellátott ruhákba bújnak, így összefuthatunk Interes baseballsapkában feszítő, kereplőt szorongató szőke hölgyeményekkel is a lelátókon, miközben a csapatok a négy bíró kíséretében vonulnak ki az öltözőfolyosóból… Bizony, mind a négy játékmester helyet kapott a játékban: a két partjelző fel alá rohangál az oldalvonal mentén, szorgosan hadonászva kockás zászlajukkal, hogy beintsenek a szabálytalanságoknál, a negyedik játékvezető a cseréknél segédkezik, míg a mérkőzés első számú bírája végig ott sertepertél a labda környékén. Bár a lesek megítélésénél még mindig megremeg a bíró keze, összességében azért reális döntések születnek. Itt rögtön meg is említeném a műesés bevezetését: amennyire jópofa, annyira haszontalan is, mivel szinte lehetetlen jókor eljátszani a hattyú halálát, és ha a spori nem veszi be a lódítást, egy jóindulatú sárgalap lesz a produkció végeredménye.

A grafikára, és a vizuális élményekre nem lehet panasz: távoli kameraállásból ugyan nem látszik a változás, ám a közeli jeleneteknél rögtön rácsodálkozhatunk a dinamikus fényhatásokra, az aprólékosan kidolgozott gyepre és a már-már fotorealisztikus fizimiskákra. Next-gen konzolokon az előző rész is hasonlóan jól nézett ki, PC-n viszont idén jött el a grafikai áttörés, mely csupán a gépigényen üt vissza – a játékmenet nem sínylette meg a forradalmat. A játékosok, akik egyedi kinézettel rendelkeznek, megszólalásig hasonlítanak hús-vér megformálóikra, de ezzel együtt a közönség összképe is javult valamelyest: már hullámoznak a mérkőzés közben, kár, hogy emellett még mindig keveset szurkolnak.

A nagybetűs FOCI

A széria elsősorban a fantasztikus játékmenetével vívta ki magának a megbecsülést és ez a hagyomány töretlen maradt a PES 2008 megjelenésével is, sőt egy raklapnyi újdonsággal turbózták fel, aminek köszönhetően nem hogy két ugyanolyan meccsel nem találkozunk, de két ugyanolyan szituációról sem nagyon beszélhetünk. A labdaszerzés és a szerelés új fogalmat nyert: sokkal realisztikusabban küzdhetünk a labdákért, ami a mezhúzásban tetőzik. A csapattársak érezhetően jobban, okosabban mozognak, láthatóan követik a kiszabott taktikát, így a támadásoknál igyekeznek jó ütemben érkezni, míg a védekezésnél megpróbálják szűkíteni a támadó előtt a teret, lezárva annak passzolási lehetőségeit. Remekül beépült a gyors szabadrúgás lehetősége is, így ha egy laza taktikai szabálytalanság után a labda a közelben marad, akkor mindenféle nézetváltás nélkül, a sértett játékos felpattan, majd ráfog a bogyóra és máris újra játékba hozhatjuk a passzgombbal. A lövéseknek most már van „súlyuk”, így ha egy igazán hálószaggató „ficakos” bombát szeretnénk megereszteni, akkor az erőmérő csúszkát sokkal magasabbra kell ereszteni, mint azt korábban megszokhattuk. A kapus mozgása is rengeteget javult, a kivetődések szenzációsan jól néznek ki, és már nem ragad a labda állandóan a portás kezeihez; sokkal sűrűbben ütik, avagy pottyantják ki a lasztit, még több izgalmat adagolva a helyzetekbe. A pontrúgások rendszere sem maradt érintetlen, így már meghatározhatjuk, kik menjenek fel fejelni, kik álljanak a sorfalba stb. Az animációk tovább színesedtek – és bővültek – tavalyhoz képest, melyek közül számomra a cseréknél és a bajnokavatásoknál megjelenő edző bᒠvolt a legemlékezetesebb.

A fejlesztők viszont nem ezekre a legbüszkébbek, sokkal inkább az ún. TeamVision rendszerre, amely nem más, mint egy alkalmazkodó MI, mellyel a gépi ellenfelek virtuális mesterét ruházták fel. Ez annyit tesz, hogy a gép alkalmazkodik a játékstílusodhoz meccs közben: figyeli, hogyan játszol, miket csinálsz sűrűbben, melyek a veszélyt jelentő helyzeteid, s ezek alapján akár még a kezdő taktikáját is átszervezheti. Ez igazából csak hosszútávon lehet érdekes, mivel célja, hogy nehéz fokozaton folyamatos maradjon a kihívás a játékban – még a 2000. meccs után is. Szerencsére a zenei repertoár is sokat javult, ám a kommentátorral továbbra sem vagyok kibékülve. Plusz negatívum, hogy apró Master Ligás fejlesztésen kívül nincs más újítás a játékmódok terén (ráadásul eltűntek a hasznos tréning-feladatok), és az online játék is inkább visszafejlődött a tavalyihoz képest. Buherátoroknak rossz hír, hogy az editorból eltűntek az előre elkészített arcok, viszont kaptunk egy körülményes fotóbeillesztő funkciót és egy nagy rakás bónusz feladatot a rejtett extrák kioldásához. Ez lenne hát a PES 2008, majdnem tökéletes játékmenettel, pompás grafikával, a maga ügyes-bajos gyermekbetegségeivel – az összkép tehát remek, idén még inkább ajánlott szemügyre vennie azoknak is ezt a szériát, akik esetleg nem próbálták ez idáig…