Tavaly ilyenkor nagy volt a baj a PES és a japán Konami háza táján, olyannyira, hogy a sorozat felett a kezdetek óta bábáskodó Takacuka „Seabass” Singo el is hagyta a szériát, új, ám kipróbált szakembereknek átadva a stafétabotot. A váltásnak állítólag semmi köze nem volt ahhoz a tényhez, hogy a FIFA 2010-es epizódja óta a PES csak asszisztálhatott a rivális EA játék diadalmenetéhez, de végül is mindegy. A lényeg, hogy a nyerő tizenegynek új irányvonalakra volt szüksége, amit Maszuda Kei és Toru Kato (akik mellesleg már jó ideje dolgoztak a széria sikeréért a háttérből) képesek voltak megadni, még ha ezek az „új” irányvonalak kísértetiesen emlékeztetnek is a FIFA-féle találmányokra. No de félretéve a vitriolos billentyűzetet, nézzük, hogy miként teljesít a Pro Evolution Soccer az idén!

Új seprű jól seper

Végre! – kiálthatnak fel egyszerre megkönnyebbülten a PES-rajongók: az elmúlt két év döcögős fejlesztései után most tényleg látható és érezhető, hogy minőségi  fejlődésen esett át a játék. Olyan alapvető hibákat sikerül kiküszöbölni, amik már jó ideje kísértették a sorozatot, így Maszuda Kei tényleg igazat mondott, mikor elárulta, hogy a programozók a játékosok visszajelzései alapján láttak neki a munkálatoknak. A hibalista bizony tekintélyes volt, ám örömmel jelenthetjük, hogy immár nyoma sincs például sínen rángatott futballistáknak, nemcsak bizonyos irányokba lehet cselezni, de még az őrült kapusok problémája is megoldódott. Természetesen nem puszta hibajavításról van szó, mert az egész játékmenet, úgy ahogy van átalakult, rá sem ismerni a PES-re új formájában. Azt már lehetett tudni az előzetes információk alapján, hogy Maszuda és csapata főként a játék ezen részére gyúr rá, de a végeredmény azt gondolom, minden várakozást felülmúló, amit a külföldi szaksajtóban kapott értékelések is ékesen bizonyítanak (IGN – 8.5/10, Eurogamer – 8/10, Game Informer 88%).

A játék elindítás után rögvest felajánlja, hogy sajátítsuk el a PES 2013 irányításának csínját-bínját, mielőtt bármit is csinálnánk, és azt kell mondanom, nem árt végigvinni a tizenkét elemre bontott gyakorlórészt. Ugyan vannak nevetségesen egyszerűek köztük, mint például a büntetőrúgás, ám a háromszögelésekkel, az első labdaérintések trükkjeivel és a cselekkel az edzettebbek is elidőznek majd egy keveset, mire tökéletesre fejlesztik azokat. Az előző év tréningmódjához hasonlóan itt is elemenként három-három kihívást kell teljesíteni, de jó változás a tavalyihoz képest, hogy csak azt kell újrakezdeni, amelyiknél elakadtunk, nem az egészet.

Szabad a pálya

Egy gyors meccsbe belekezdve azonnal szembeötlő a különbség: míg a 2012-es epizódot inkább a gyors, akciódús arcade felfogás jellemezte, addig idén már egyértelműen a szimulátorszerű megközelítés felé húz a PES. A játék sebessége érezhetően lelassult (bár ezt állíthatjuk a menürendszerben), így nem kell a fejünket kapkodva kergetni a labdát, és másodpercek tört része alatt döntenünk egy-egy helyzetben, hanem taktikusabb, átgondoltabb, precízebb, összetettebb focit mutathatunk be csapatunkkal a zöld pixelgyepen. Ehhez pedig minden adott az új fejlesztéseknek köszönhetően.

A legfontosabb ezek közül a szabadság érzet, ami az egész játékélményt áthatja. A Full Control rendszer és a Dynamic First Touch névre hallgató okosság segítségével tényleg úgy érezhetjük, hogy mi uraljuk a labdát, és azt teszünk vele, amit csak akarunk: technikás labdaátvételekben, egyérintőkben, trükkös cselekben, lefordulásokban, esernyőkben tehát nem lesz hiány. Ráadásul mindezt a valódi sztárok stílusában tehetjük, köszönhetően a Player ID funkciónak, melyhez ötven ismert játékos egyéni mozdulatait digitalizálták be egy az egyben. A mozgások döbbenetesen élethűek, és bár a grafika is javult egy leheletnyit, azért már érik a jövőre ígért grafikaimotor-csere. 

Passzkirályok

Visszatérve a játékmenetre, az átalakított lövési- és passzrendszer ugyancsak kiválóan sikerült, centire pontosan odavarázsolhatjuk a játékszert, ahová csak szeretnénk. Egy plusz gomb lenyomásával hozhatjuk elő ezt a funkciót mindkét esetben, a labdaérintés pillanatában pedig egy kis indikátor lesz a segítségünkre, hogy a laszti jövőbeli útját nyomon követhessük. Kissé talán bonyolultan hangzik, de nagyon is egyszerű a használata, pár mérkőzést követően pedig már nem is akarunk majd a sima passz- és indítás gombokkal variálni, hiszen manuálisan sokkal kreatívabban oldhatunk meg bizonyos játékszituációkat, filléres labdákat osztogathatunk, és pofátlan gólokat lőhetünk, ahogyan nekünk tetszik.

Hogy precíz legyen ez az újdonság, a labda fizikáját is átalakították a fejlesztők; most már tényleg valós röppályán repül a bőrgolyó, és a fizika törvényeinek megfelelően pattan vissza különböző felületekről, legyen az akár a kapufa vagy egy betonkemény védő homlokcsontja. Apropó, védekezés: sokkal összetettebb lett a defenzív játék azzal, hogy most már a védekezés gomb lenyomásával messziről is tudjuk követni a támadót, lezárva ezzel előtte a területet (a védekező társ hívásáról már nem is szólva), és csak a megfelelő pillanatban szükséges odapiszkálni egy kicsit, hogy elcsenhessük a labdát.

De hogy ne csak a jó dolgokról essen szó, azért van mit csiszolni a Konami fejlesztőinek a 2014-es kiadásig. A rögzített helyzeteknél például hiába jó ötlet mondjuk a bedobást váró játékos irányításának átvétele, sokszor hiba csúszik a számításba, a futballista egyszerűen megtorpan és esély sincs megszerezni a labdát a mögüle kirobbanó ellenfél előtt. Bár a kapusok viselkedését sikerült normalizálni, így hála istennek kevés a kabaréjelenetet idéző gól, ám az új, gyorsindításra kitalált kidobások szinte teljesen haszontalanok, olyan ívben dobják őket a hálóőrök, hogy a védők könnyedén helyezkednek rá és lefülelik, mielőtt célba érhetnének. A FIFA fizikai motorja után pedig a test-test elleni küzdelmek itt már közel sem tűnnek annyira élethűnek, nincs súlyuk, nem érezzük a csontok recsegését, pláne nem a Jon Champion - Jim Beglin kommentátorpáros langyos közvetítésében, akiket ideje volna már lecserélni.

És a többi hol marad?

Ami a program többi részét illeti, itt már jóval kevesebb a változás. A főmenübe lépve a szokásos opciók várnak bennünket: a gyorsmeccs és a FIFA-val szembeni ütőkártyák, vagyis a BL- és a Libertadores kupa megmérettetések, ám ezekben érthető módon sok változás nem történt. Egy kicsit sokkoló, hogy sima bajnokságot nem játszhatunk (kupákat lehet), muszáj egy kicsit menedzserkednünk is mellette, ugyanis ezt az opciót beleszuszakolták a Football Life, azon belül is a Master League játékmódba. Nem feltétlenül volt ez jó döntés, hiszen a játékmenet itt iszonyú lassú, és rengeteg, baromi idegesítő animációt kell végignéznünk két mérkőzés között, meg olyan dolgokra figyelnünk, mint a tréningbeállítások, egy pörgős bajnokság végigtolása helyett.

Ezt leszámítva a jó öreg, agyonnyüstölt Football Life-ot kapjuk, Become a Legend, illetőleg online és offline Master League-gel: előbbiben a számlánkra érkező, elkölthető havi fizetés, utóbbiban a korlátozott helymennyiségű slotra megvásárolható felszerelések és boostok (cipők, skill-pontok stb.) jelentik az újdonságot. Drámai erejű változásokra online játék esetén se számítsunk, annak ellenére se, hogy az átalakult rangsorrendszer következtében könnyebb internetes játszópajtásokat találni, és a Community Mode is rendben van, ahol a barátok automatikusan kiválaszthatók egy előre meghatározott listából, így folyamatosan követhetjük egymás eredményeit.

A PES 2013 összességében nagy lépés az utóbbi évekhez képest, és annak ellenére, hogy a körítésben, az online opciókban, a grafikában és a licencek terén nem veheti fel a versenyt a FIFA-val, a játékélményben azért már egy ikszre jó. És ez igen nagy fegyvertény: a PES-széria újra él!