A játék először konzolon debütált, de a nagy sikernek köszönhetően mi is megkaptuk a magunk PC-s portját. Jelen esetben ennek bizony örülni kell, mert egy fantasztikus élménytől fosztották volna meg a konzol nélkül leledző játékosokat. Hogy miért ömlengek már a cikk elején? Mert tényleg zseniális lett! Jóformán nem is találkoztam még ilyen jól átgondolt és kivitelezett játékkal, mint a Puzzle Quest: Challenge of the Warlords, a saját kategóriájában. Kivetni valót konkrétan nem is tudnék megfogalmazni, ez a cucc úgy jó, ahogy van!

Mindenből egy keveset

No, de lássuk, miért olvadtam el én is, és úgy nagy átlagban az egész külföldi sajtó, egy puzzle játék láttán. Először is talán, mert nem „csak” egy puzzle játékról van szó – és itt jön képbe a szerepjáték része. Egy középkori fantasy világban játszódik kalandunk, ahol egy hőst kell irányítanunk olyan terepen, amit a Heroes of Might and Magic sorozat korábbi epizódjaiban láthattunk. Hatalmas térképen különböző aktív pontok jelennek meg a történet előrehaladtával, melyek általában várak, barlangok, kisebb települések, ahol újabb és újabb küldetéseket vállalhatunk el.

A játék elején 4 karaktertípus közül választhatunk (druida, varázsló, harcos és lovag), akik elsősorban speciális képességeikben különböznek, illetve, hogy milyen színű és mennyiségű mana szükséges ezek elsütéséhez. Hősünk ezután belecsöppen a világba zöldfülű kalandorként, kihívásokat keresve, egy nemes cél érdekében. Itt indul a történet és kezdhetjük tápolni karakterünket. Szintlépésenként hét fő tulajdonságra pakolhatunk, ám a pontok elosztási aránya kasztonként más. Kinek több pontot kell áldoznia valamely tulajdonságára, kinek kevesebbet a bónuszok miatt (lásd a listát külön boxunkban).

A fő tulajdonságaink leírása elsőre lehet, hogy értelmetlennek tűnik, de mindjárt tisztulni fog a kép. Belép ugyanis a képbe a harcrendszer, az összecsapások megvalósítása, ami végül is maga a játék esszenciája, egy remek, körökre osztott logikai játék, melynek alapszabályai egyszerűek: a pályán három, vagy több azonos elemből álló sor vagy oszlop kirakása a cél. Ezen elemek mindegyike a már boncolgatott fő tulajdonságokkal is összeköthető, ugyanis a párosítások alkalmával fennáll az esélye, hogy újra mi jöhetünk (hacsak nem 4-et vagy 5-öt rakunk egybe, mivel ilyenkor automatikusan új kört kapunk). Nos, ezen esélyeinket növelhetjük, ha az adott elemet támogató tulajdonságra teszünk szintlépésnél. Ha a piros golyókat húzzuk egybe, a piros manánk nő – ugyanez vonatkozik az összes színre –, viszont ha halálfejeket, akkor sebezhetjük az ellenfelünket. A lila csillagokkal bónusz tapasztalati pontokhoz juthatunk, míg a pénz magáért beszél. Két kevésbé gyakori, speciális elem is a játék része: van egy +5-ös jelzésű durvább halálfej, mely ugyanúgy párosítható a sima társaival, csak sokkal többet sebez és kirobbantja maga körül a többi elemet, illetve fellelhető néha az ún. WildCard, mely amolyan jolly manaként funkciónál, azaz bármelyik színnel csoportosítható és bónusz szorzókkal rendelkezik.

Hiába a sok mana, ha a varázslónak nincs agya

Az újabb információk újabb talányokhoz vezetnek, így jogos a kérdés: minek kellenek különböző színű manák? Ezek a hősök speciális képességeinek üzemanyagai, mivel minden karakter rendelkezik különböző trükkökkel, melyek elsütéséhez bizonyos számú mana-típus szükséges. Ezen képességeink ügyes és okos ellövése győzelmünk zálogai, használatuk nélkül nincs esélyünk. Van a repertoárban minden: defenzív mágiától kezdve, az elemek áttranszformálásán át, a sorok kirobbantásáig minden. Az olyan egyértelmű sémákról nem is beszélve, mint a közvetlenül sebző – nem mellesleg mocskosul táp – tűzlabda varázslat. Mindezek mellett már csak hab a tortán, hogy hősünknek felszerelése is lehet, így különböző ereklyéket, legendás fegyvereket, vérteket találhatunk a küzdelmek után, illetve a küldetések jutalmaiként, s ezek hasznunkra lesznek az összecsapásoknál.

A történet itt még nem ér véget, ugyanis tovább színesítendő az élményt, városokat foglalhatunk el, melyeket megadóztatva komoly summákat akaszthatunk, hiszen saját központi épületünket is fejleszthetjük jó pénzért, hogy a későbbiekben például már rabokat is ejthessünk, akiktől megtanulhatjuk képességeiket. Az ellenfél becserkészésénél, és a foglyok trükkjeinek eltanulásánál más-más pályát kapunk – remek felüdülés a sok normál menet között.

A zenei aláfestések nagyon kellemesek, amellett hogy változnak különböző helyszíneken, illetve eseményeknél. A grafika ez esetben nem a 3D-s cicomákban nyilvánul meg, hanem egy ízlésesen megtervezett és lerenderelt 2D-s pályán. A portolás is rendben van, ráadásul online és LAN módban egyaránt könnyedén tudunk lag-mentesen játszani. Ami sajnálatos, hogy rendes ellenfél-kereső rendszer nincs, úgyhogy előre meg kell beszélni, ha az éteren keresztül akarunk egymás ellen játszani és jöhet az IP csere.