Grandiózus. Leginkább ez jut az ember eszébe a Capcom legújabb Resident Evil epizódjáról. Nemcsak a hihetetlen, majd 50 órányi játékidőt felölelő kampányai, rengeteg online játékmódja, visszatérő ikonikus szereplői, vagy a remek, filmes beütésű látványvilág miatt, hanem mert tényleg elképesztő munkát ölt bele az a 600 fős fejlesztőbrigád, amit a japán kiadónál munkára fogtak az eddigi legnagyobb RE játék elkészítéséhez. Rá is fért már egy ilyenfajta megújhodás a sorozatra, mely túlságosan is sokáig ragadt a saját maga által definiált műfaj mára ódivatúvá „nemesedett” szabályai között. A Resident Evil: Operation Raccoon Cityvel (no, és persze a nemrégiben a mozikban bemutatott Resident Evil 5 filmmel) minden tekintetben elérte a mélypontot a sorozat, és bár szó sincs arról, hogy a RE6 tökéletes volna, mégis kielégíti majd a legvérmesebb rajongói igényeket is: úgy csempészi vissza az eredeti hangulatot és a kedvelt karaktereket, hogy közben rengeteg újdonsággal, és a szériától eddig idegen megoldással találkozhatunk benne.

Víruskampány

A Neo-Umbrella terrorista csoport jóvoltából újabb súlyos katasztrófa fenyeget 2013-ban: elszabadul a minden eddiginél halálosabb C-vírus, melynek hatására emberi húsra éhes zombik és mutáns szörnyetegek lepik el a bolygó több pontját. A történet ennek megfelelően három párhuzamos, és több helyen egymást keresztező cselekményszálon bonyolódik: Leon, Helena Harper oldalán igyekszik élve kijutni a bioterrortámadás célpontjává vált Tall Oaks városából, miközben Chris Redfield kapitány és csapata a fertőzöttek által feldúlt Lanshiang városába érkezik, hogy megakadályozza a vírus kitörését. A világmegmentés kulcsa azonban a zsoldos katona, Jake Muller kezében, vagyis inkább vénáiban található, hiszen vére immunis a vírusra. Sherry Birkin ügynök kapja a feladatot, hogy épségben leszállítsa Jake-et a kormány számára, akiért egészen a C-vírustól fertőzött terroristák uralta Edoniáig kell utaznia. Itt kapcsolódunk be a szokásosan kissé egyszerűre sikeredett sztoriba: a Prelude néven futó rövid, ám annál látványosabb tutorial pályát követően három, párosan is játszható kampány áll rendelkezésünkre, hogy felgöngyölítsük a szálakat, és elkerüljük a világ pusztulását. Hogy mindez nem túl eredeti? Lehet, de a korrekt dialógusok, a látványos ingame videók, a hangulat és az új irányítási rendszer mégis eladják a RS6-ot.

Sokkeffekt és faltól falig akció

Az egyes kampányok ugyanarra az irányítási sémára és TPS akcióra épülnek, hangulatukban, stílusukban azonban merőben eltérnek egymástól. Leon Kennedy és Helena része például a régi Resident Evil játékok túlélő-horroros megközelítését örökölte, így itt a lélegzet visszafojtott lopakodásra és a nem túl bonyolult fejtörők megoldására helyeződik a hangsúly. A sötétségbe borult kampusz, az ódon katedrális és az alatta húzódó csapdákkal teli katakombarendszer megteremtik az ismerősen feszült atmoszférát, amit az elképesztően jó fény-árnyékhatások (az MT Framework grafikai motor igen jól teljesít) és a klasszikus ijesztgetések csak tovább fokoznak. Az ember keze néha tényleg megremeg, mikor mellette felhördül egy zombi a sötétben, a hullák között lépdelve pedig sosem lehetünk biztosak benne, hogy melyik marad mozdulatlan, és melyik kap vadul a bokánk után. Akcióban sem lesz hiány, hiszen nemcsak egy temetőnyi élőhalottal, hanem többek közt egy gigantikus mutáns cápával is meg kell küzdeniük Leonéknak, így az adrenalin szinten tartása harc formájában is garantált.

Chris Redfield kapitány epizódja már kevésbé hátszőrborzoló, hiszen szinte végig világosban játszódik, és mégiscsak egy állig felfegyverzett kommandós csapatot vezetve kell túlélésünket biztosítanunk. Ami azért a C-vírustól pókokká, sáskákká mutálódott, fegyverekkel hadonászó gerillák között mégsem olyan pofonegyszerű feladat. Látványosságokban nem lesz hiány, de a Resident Evil 4 akcióorientáltságát idéző kampány katonás cselekményvezetése sajnos igen banálisra sikeredett (iktasd ki a légvédelmi ágyúkat, gyűrd le a hatalmas főellenfelet, stb.). Ami mégis megmenti az egészet, az az osztaga elvesztésének traumája következtében megszállottá váló Redfield pszichológiai folyamata, ami azért biztosít egy-két dermesztően feszült pillanatot a robbanások és lövöldözések közepette.

Mindközül az újonc RE arc, Jake Muller része talán a legkülönlegesebb és dramaturgiailag legjobban kimunkált. A fiatal zsoldos katona a harcművészetek mestere, így megesik, hogy egy kísérleti laborból puszta kézzel kell kiverekednünk magunkat vele, de lesz részünk motoros üldözésben, és helikopteren zajló leszámolásban is. Az új főhős fiatal kora ellenére komoly karizmával bír, szinte lehetetlen nem kedvelni cinikusságát a jólfésült Leon, és a talpig katona Chris mellett. De ez a helyzet a negyedik, egyszemélyes kampány főhősnőjével, Ada Wonggal is, akinek történetét akkor kapjuk meg, ha a másik hármat már végigjátszottuk. Ada igazi dögös kémnő, feszülős bőrnadrággal és kiismerhetetlen személyiséggel, aki többször is felbukkan az egyes cselekményszálakban, ám lehetetlen eldönteni, hogy melyik oldalon áll valójában (például Leonéknak segít, miközben Chriséknek folyamatosan keresztbe tesz). Az ő kampánya új megvilágításba helyezi az addig történteket, és rengeteg nyitva hagyott kérdésre megadja a kielégítő választ, miközben felfedi Ada valódi motivációit is.

Mindenki másképp csinálja

Ahogyan említettem, az eddigiekhez képest alaposan átfazonírozott irányítási mechanika az összes kampány módban megegyezik, így alapvetően ugyan azt a gombkiosztást és harcrendszert kell megtanulnunk mindegyik szereplőnél. Különbséget csak az egyes karakterek animációjában és a speciális felszereléseiben találhatunk, a fejlesztők pedig tettek arról, hogy ezt kihasználva minél színesebb figurákat hozzanak létre, ami alaposan feldobja a játékmenetet. Leon például rendelkezik egy erős fényű fejlámpával, ami a sötétben zajló zombivadászat közben igencsak hasznosnak bizonyul, Chris nagy tűzerejű fegyvereket képes magával hurcolni, Jake a közelharcban kiemelkedő, így nála több ütés-rúgás kombinációt kell elsajátítanunk, míg Ada esetében speciális kémcuccok (pl. csáklyás nyílpuska, amivel képes bárhová feljutni) használatával szükséges megismerkednünk. 

A harcrendszer legnagyobb újítása, most tessék figyelni: immár lövés közben is tudunk mozogni! Látszólag triviális dolog, ám a sorozat igazi shooterré válásának komoly kerékkötője volt ennek a funkciónak a hiánya. Nem úgy most, hiszen karakterünk pörög, forog, sőt, a földön kúszva tüzel, ha kell, mindemellett puszta öklével (vagy puskatussal) is könnyedén kiver néhány rothadó fogat a helyéről, ha úgy hozza a helyzet. Verekedés közben kombókat mutathatunk be, amelyek végén jól időzítve kivégezhetjük az ellenfelet egy-egy brutális mozdulattal. A dolog sokkal hatásosabb, mint elsőre gondolná az ember, és kénytelenek is vagyunk sokszor használni ezt a megoldást, hiszen a játék nem méri bő kézzel a lőszerutánpótlást a négy különböző nehézségi fok egyikében sem. Éppen ezért ajánlott alaposan körbenézni a sötét sarkokban, illetőleg felszedni mindent, amit a lemészárolt ellenfelek „elpotyogtatnak”. Utóbbi különösen fontos, hiszen úgynevezett skill pontokat is el-elhagynak néha, így ezek és a játékban nyújtott teljesítményünk után járó jutalmak segítségével fejleszteni tudjuk képességeinket, például vásárolhatunk extra gyors regenerálódást, hatásosabb kivégző mozdulatot, vagy pontosabb célzási opciót. A megannyi skill fejlesztése az egyre nehezedő játék folyamán elengedhetetlen (bár némely képességért pofátlan mértékű pontmennyiséget kell leszurkolnunk), és ugyan egyszerre csak meghatározott mennyiséget tarthatunk aktív állapotban belőlük, ám a kombinációt az adott játékszituáció függvényében bármikor megváltoztathatjuk, ezzel is segítve a túlélést.

A cikk még nem ért véget, kattints a lapozáshoz!

1 2