A játék a középkort ragadja meg, azon belül is a keresztes háborúkkal foglalkozik. Az iszlám és a keresztény vallású nagyurak hadakoznak, mindenekelőtt azért, hogy Jeruzsálemet – és a Szentföldet – magukénak tudhassák. Ebbe a barátinak egyáltalán nem nevezhető légkörbe csöppenünk bele mi, a XXI. század emberei, és hol a keresztények, hol az arabok oldalán kell megállnunk a helyünket. 

Születő birodalom

Adott a vár és urunk, akire úgy kell vigyáznunk, mint szemünk fényére – ha ő meghal, az a játék végét jelenti. Várunk előtt, a tábortűznél gyülekeznek a parasztok, akik csak arra várnak, hogy munkára kötelezzük őket. Egy szempillantás alatt elénk tárulnak a játék rendkívül komplex lehetőségei – rengeteg épületet építhetünk, mindent, ami egy jó középkori városhoz (kertek, templomok, kutak), vagy egy várhoz (kaputorony, bástyák, csapdák) kell. A gazdasági részre egy rossz szavunk sem lehet, termelhetünk sört, kenyeret, almát, sajtot. Az élelmiszeren kívül még több nyersanyag van a játékban – fa, vas, kő, szurok és az arany. A fának főként épületeinkben és fegyvergyártásnál van szerepe, a kövek értelemszerűen a várfalak építéséhez szükségesek, vasból készítik a legdurvább páncélokat, illetve kardokat, a szurok pedig aljas kis csapdák létrehozásában lesz segítségünkre – no és ott az arany, ami ahhoz kell, hogy minden idők legerősebb birodalmát létrehozzuk, és melyet nyersanyagok eladásából, illetve adókból nyerhetünk. De vigyázzunk! Ha túl sok adót szabunk ki, embereink, nemtetszésüket kifejezve, elhagyhatják a kastélyt (ez a helyzet áll elő akkor is, ha nincs élelmiszer). 

A játék még ennél is tovább megy! Építhetünk jó és rossz dolgokat, amelyek meghatározzák embereink hozzánk fűződő viszonyát. Lehetünk akár a legaranyosabb mesefigura is, de minden idők legrettegettebb urát is alakíthatjuk – következmények nélkül egyik sem jár. Ha sokat engedünk népünknek, embereink inkább a kertben heverésznek, ahelyett, hogy termelnének. Így népszerűek leszünk, de a termelésünk visszaesik. Ha pedig még a templom mellé is pöcegödröt helyezünk, embereink körében ugyan nem leszünk népszerűek, de a termelésünk megugrik. Népszerűségi indexünket befolyásolhatja még élelmiszereink változatossága (alma mellett jó, ha van kenyér, hús, és sajt is), a vallás lefedettsége, valamint kocsmák létesítése.

Középkori hadviselés mesterfokon

Rengeteg egységet képezhetünk ki a barakkokban, lándzsástól kezdve a lovagokig, íjászokon keresztül az íjpuskásokig. Néhány európai egységnek van arab párja (arab íjász, vagy a kardforgatónak a szablyás), de vannak speciális arab egységek – a rabszolga, vagy az orgyilkos (akik a falakra tudnak mászni, könnyen elintézve ezáltal az ott csücsülő egységeket). Engem már ennyivel is megfőzött volna a Stronghold, de az egységek mellett különböző ostromgépeket is fejleszthetünk, amelyekkel felégethetjük az ellen épületét, vagy döglött tehenekkel dobáljuk katonáikat, akik betegségükben igen hamar elhaláloznak (ez ellen a gyógyszertár nyújthat védelmet). A mesterséges intelligencia a játékban gyengére sikeredett, ellenfeleink csak néha vezetnek szervezett támadásokat, gyakran nem gondolkozva nekirohannak a főkaput bontogatni, miközben íjászaim lelődözik őket...

Jeruzsálem arra van!

A küldetések számában a játék nem szenved hiányt, remekül fogunk szórakozni (néhol – pár elég nehéz pályán – ez a szórakozás majd hajtépéssel párosul). Történetünk során alkalmunk nyílik megismerni a Stronghold által biztosított kincseket – az első pár küldetésben az irányítással, illetve az alapvető katonai egységekkel ismerkedünk meg, később már a várépítés, a várostromok, egyszóval a középkori hadviselés mesterévé képezhetjük ki magunkat. A küldetések változatosságára nem lehet panasz – hol várakat foglalunk el, hol termelünk, hol végvárakat építünk újjá (amelyeket aztán az ellen katonái igyekeznek porig rombolni), az utolsó pár órában pedig zsarnokoskodó, „minketnembékénhagyó” nagyurak kifüstölésével leszünk elfoglalva.

Több játékmóddal is rendelkezik a Stronghold. Létezik egy ún. „hagyományos mód” – azaz a játékban fellelhető (illetve általunk szerkesztett) térképeken garázdálkodhatunk, itt tudjuk beállítani ellenfeleink számát, szövetségeseink számát, az erőviszonyokat, egyszóval mindenbe beleszólhatunk. Ennek a játékmódnak egy különleges formája a „Keresztesek nyomában” című móka, ahol a fejlesztők által készített pályákon kell helyt állnunk (itt semmit sem állíthatunk). Mondanom sem kell, utóbbi jóval több kihívást jelent, a terep adta előnyöket, szövetségeseink segítségét mindenképp ki kell használnunk, ha győzni akarunk. 

Kiknek hozták létre a várépítő módot? Ez kifejezetten azoknak készült, akik már régóta ki akarják magukat élni egy középkori vár felépítésében. Nos, itt ellenfelek sincsenek (maximum az oroszlánok) – olyan várat építhetünk, amilyet csak szeretnénk. A multiplayer mód az „elmegy” minősítést kapta tőlem – kevésbé bugos multinak azért jobban örültem volna. 

A ronda énekesnő

A játék kinézete nagy negatívum. Szó szerint csúnya, már a megjelenésekor is randa volt, most pedig még csúnyább. Persze nekem nem fontos (annyira) a grafika, így túltettem magam ezen, de sokkal jobban boldogított volna a szebb külcsín (úgy látszik, a sorozat védjegyévé vált a rút kinézet). A hangoknál más a helyzet – a dallamok kiválóan illeszkednek a játékhoz, más a muzsika egy nyugodt városnál, mint egy ostromnál. 

Kalandra fel, lovag!

Ha túl tudod tenni magad a csúf kinézeten, és a nulla intelligenciájú ellenfeleken, olyan játékot kapsz, amelyet örökre a szívedbe zársz. A Stronghold egyszer elkap – és onnantól kezdve nem enged szorításából. Jaj, majd elfelejtem! Kis hazánkban magyarul jelent meg a játék – derék lándzsásaink is magyar hangon szólalnak meg, alaposan megfejelve a játék amúgy kitűnő hangulatát!