Utolsókból lesznek az elsők


Licencek

Ugyan a játékban nem találunk túl sok valódi teniszezőt (összesen 16-ot), azért tiszteletét teszi pár híresség is. Hewitt, Sampras és Robredo a férfiak közül, míg Kurnyikova és Hingis a nők között számít elit játékosnak. Leginkább talán Roger Federer és Maria Sarapova hiánya fájó, hiszen talán a legnagyobb klasszisok. Ellenben szponzorok között igen sokat találunk: Adidas, Rebook és Yonex, hogy csak párat említsek. Valódi bajnokságokat ne keressetek, ugyanis álnéven szerepelnek!

A Sega-féle Virtua Tennis lényegét a Karriermód jelentette, ez itt sincs másképp. Ezenkívül létrehozhatunk saját bajnokságot, játszhatunk a neten vagy helyi hálózaton, esetleg lenyomhatunk egy gyorsmeccset.

Amint a Karriermódot választjuk, rögtön egy igen részletes karaktergeneráló fogad minket, ahol elkészíthetjük álmaink női/férfi teniszezőit. A lehetőségek már-már elérik a Sims variációjainak számát, kezdve a haj színétől és stílusától egészen játékosunk testalkatáig. Ha átestünk versenyzőnk megalkotásán, egy világtérkép tárul szemünk elé. Megnézhetjük, melyik bajnokságban van lehetőségünk indulni, átszabhatjuk frizuránkat, fejleszthetjük technikánkat, de akár szponzort is választhatunk.

A világranglista századik helyéről indulunk, innen kell felküzdeni magunkat egészen világelsőig. Ezt bajnokságok megnyerésével érhetjük el, bajnokságot nyerni viszont csak úgy tudunk, ha gyakorlunk, ám a gyakorlás pénzbe kerül, amit tornák megnyerésével szerezhetünk... Tipikus 22-es csapdája, ugye.

Apropó, gyakorlás. Fejleszthető tulajdonság a szerva, a tenyeres, a fonák, valamint a röpte. Mindegyik öt szinten fejlődik, ám csak 14 képességpontunk van, úgyhogy jó előre ki kell gondolnunk, mire fogunk gyúrni. A tréning az éppen fejleszteni kívánt tulajdonságunkat teszi próbára (például szerválj megadott helyre, miközben fogy az időd). A gond ott van, hogy mire felmérjük a feladatot, miként lehetne teljesíteni, elfogy az idő, és buktuk a nehezen megkeresett zöldhasúakat.

Az elején nagyon könnyű nyerni, hiszen 2-3 jól helyezett ütést már nem tud visszaadni az ellenfél. Mivel a karriermód kezdetén mindent megnyerünk, elég gyorsan a világranglista tizedik helye körül találjuk magunkat. Ha eddig eljutottunk, itt biztosan nem fogjuk abbahagyni, ugyanis itt bekeményednek a meccsek. A Grand Slam bajnokságokat kontroller nélkül szinte lehetetlen megnyerni, ez mindenképpen a program hibái közé sorolandó, miként az is, hogy minden torna álnéven szerepel, így hiába keressük a Roland Garrost, nem fogjuk megtalálni.


Top SpinTop SpinTop Spin

Zóna, fertőzöttek nélkül


A játék lényege mégsem az, hogy miként is néz ki játékosunk, vagy milyen nevű bajnokságban indulunk, hanem maga a mérkőzés. Jelentem, ezen a téren a Top Spin jelesre vizsgázott. Minden ütést kivitelezhetsz, amit tegnap az Eurosporton láttál (a tenisz keretein belül), kezdve a nyeséstől a röptén át egészen az ejtésig. Akinek már nagyon jól megy, megpróbálkozhat a Risk Shot névre keresztelt mozdulattal, ahol egy csúszka jó helyen való megállításával üthetünk tökéletesen, akárcsak a szervánál.

Ez még nem lenne olyan különös, ám a képernyő felső sarkaiban két mércét találhatunk. Ezek a saját és ellenfelünk hangulatát mutatják, hogy mennyire vagyunk a „Zónában”. Ha az In the Zone mutató már vibrál, akkor szinte minden sikerül, a Risk Shotok is könnyebben kivitelezhetőek. A változás attól függ, hogyan játszunk, kis mértékben pedig azzal is tudjuk befolyásolni, miként reagálunk a meccs alakulására. Erre két hangulatgombunk van: a pozitívval megtapsolhatjuk ellenfelünk, míg a negatívval kigúnyolhatjuk, esetleg földhöz vághatjuk ütőnket egy-egy rosszul sikerült labdamenet után. Ennek az lehet a következménye, hogy a nézők kifütyülnek, ettől csökken a mutató.


Top SpinTop SpinTop Spin

A külcsín


A játék grafikájára még nem tértem ki, bár érdemes volna, hiszen nem lehet eleget éltetni az animációkat, a játékosok, a stadion kidolgozását, ami bizony a legszebb, amit valaha sportjátékban láttunk. A hangokról mindez nem mondható el: egyetlen zene van, kommentátor meg annyi se. Igaz, bemondót hallhatunk, de mikor megszólal, az még inkább kihangsúlyozza a játék alatt a csöndet. Így hangulata sincs igazán; a tornák végén egy díjátadást el tudtam volna képzelni – most csak annyit kapunk, hogy a győztes kezében ott a kupa... Az ütőhangok természetesen rendben vannak, de ez azt hiszem, ez elvárható.

Trónfosztás?


Nem, sajnos nem sikerült a Top Spinnek. A kommentátor és licencek hiánya, a nehézkes irányítás mind-mind érezteti hatását. Ha a készítők megszereztek volna még pár jogot és egy szpíkert, azt hiszem, nem lenne miről beszélni, így viszont marad a bizakodás, hogy a Top Spin 2-ben már ezek sem fognak hiányozni.