A játék nem más, mint egy bugyutácska Wolfeinstein klón, modernnek nevezhető grafikai ficsőrökkel felvértezve és egy elfogadható fizikával megmozgatva. A játékmenetet színesítendő, a sorozatos fejlövésekért, illetve a késelésekért egy speciális bónuszhoz juthatunk, mely átmenetileg sebezhetetlenné és halálossá teszi a játékost. A másik extra, hogy karakterünknek van egy aktiválható védőaurája, mely pajzsként funkcionál a golyókkal szemben, de fegyverként is használható. Ennyi, ami egyedi a játékban, a többi csak egy bugyuta shot ’em up-ra hajaz, szétszteroidozott német halálosztókkal megfűszerezve. Jópofa ideig-óráig, de a végletekig scriptelt játékmenet hamar megöli a vágyat a további vérengzés iránt – messziről bűzlik a cucc sufni-szaga. Az előző rész midi háttér-prüntyögéseihez képest jelentős fejlődésnek nevezhető, hogy most már „élőzene” hallható a harcok közben, ám azok minőségét inkább nem forszíroznám. Ugyan a helyszínek egész változatosak, a fegyverarzenál is kielégítő – még lángszórót is kapunk –, többjátékos módozatban is lövöldözhetünk, a minimális karakterfejlesztést sem csúfolom ki, viszont komolyabb színvonalat nem szabad várni a tengerentúlon Crimes of Warnak becézett alkotástól.