Az ezredfordulóhoz közeledve az embereket egyre inkább foglalkoztatták a kozmikus katasztrófák, így történhetett meg, hogy 1998-ban egyszerre két blockbuster is napvilágot látott, amelyben a Föld felé közelítő aszteroidák miatt rághatta tövig a körmöt a közönség. A Deep Impact-ot tartják a szakemberek életszerűbbnek (már amennyire egy világvége film törekedhet a realitásra), de az Armageddon volt a nagyobb siker, miközben magasról tojt a fizikára meg úgy általában mindenre. A 18 napon belül beköszönő világvégére, egy Texas méretű kisbolygóra például azt a megoldást találták ki a filmesek, hogy a Föld legprofibb fúrócsapatát felküldik az űrbe, ők fúrnak egy mély lyukat az aszteroidán és egy atommal szétrobbantják a sziklát. A szedett-vedett alakulat azonban nem kimondottan állt készen egy űrutazásra, a filmbéli doki az alkalmasságinál például úgy fogalmazott, már az is csoda, hogy a vizsgálatokat túlélték.
A melósok vezetője, Harry Stamper (Bruce Willis) nem épp egy könnyű ember, pláne ha a lányáról, Grace-ről (Liv Tyler), és a helyetteséről, A.J.-ről (Ben Affleck) van szó, akik a háta mögött összeszűrték a levet. Mellékesen, ez a romantikus szál csak a Titanic (1997) sikerét látva vált a filmben egyfajta vezérfonallá, addig ugyanis nem terveztek nagy enyelgést, pláne nem esküvős lezárást. Visszatérve a főcsapásra, a csapat többi tagja között az elhízott idiótától a szerencsejáték függőig elég színes a paletta, ráadásul olyan neves színészeket sikerült összetoborozni a karakterek megformálásához, mint Steve Buscemi, Owen Wilson vagy Will Patton. Egyébként itt kezdte meg filmes pályafutását Medve szerepében az a Michael Clarke Duncan, aki a Halálsoronban nyújtott alakításával lett később emlékezetes. A történet szerint tehát a csapat végigmegy egy NASA gyorstalpalón, majd két űrsikló indul a feladat végrehajtására, de mielőtt megközelítenék a kisbolygót, a MIR űrállomáson tankolnak, és egy orosz űrhajós (Peter Stormare) személyében újabb elmebeteg karakter lép be a világmegmentésbe. A szokásos fordulatok, utolsó pillanatban beeső megmentők, bazi nagy visszaszámlálók, és a hősi pátosszal átszőtt könnyes befejezés után a stáblistán még két érdekes nevet találni. Az egyik Michael Bay, aki egy NASA tudós szerepében cameózik (amikor a Hubble-távcsővel ellenőrzik az aszteroidát), a másik pedig Shannon Lucid, egy valódi űrhajós, Ő amúgy a víz alatti kiképzésnél látható.
A történetről maga a rendező, Michael Bay is úgy nyilatkozott, hogy nem épp ”agysebészet”, sőt a New York Times-ban már egyenesen azt mondta, hogy ez egy popcorn mozi, teljes kitaláció 15 éveseknek, amit nem kell komolyan venni. A gyenge forgatókönyvért egyébként többen is hibáztathatók, az eredeti író, Robert Roy Pool mellett ugyanis legalább öten dolgoztak még rajta, például J. J. Abrams, aki a 90-es években még afféle script doktorként ezt a forgatókönyvet is megpróbálta gatyába rázni, de nem sok sikerrel. Persze felmerül a kérdés, hogy mi a frász baj lehet a történettel, amikor a film 200 milliót keresett az Egyesült Államokban és több mint 550 millió dollárt kaszált a nemzetközi forgalmazásból, ráadásul minden idők egyik legtöbbet futtatott filmje a kábeltévéken. Nos, egyrészt már maga az alapötlet olyan nagy baromság, mármint hogy a melósokat könnyebb űrhajósnak kiképezni, mint az űrhajósokat fúrókká, hogy amikor Ben Affleck megkérdezte Bay-t erről, akkor a pofád befogod volt az adekvát válasz. A NASA egyébként a vezetőképzésben rendszeresen használja a filmet, méghozzá a delikvenseknek a hibákat és a pontatlanságokat kell kigyűjteniük, állítólag 168-at minimum illik megtalálni.
Mondhatnánk, hogy de legalább a színészek odáig voltak a produkcióért, csak sajnos ez sem minden esetben igaz. A főszereplő, Bruce Willis például csupán egyetlen dolog miatt volt itt, nevezetesen egy évvel korábban producerként és főszereplőként csúnyán elhasalt a "Broadway Brawler" című jéghokis romkommal, annyira, hogy a forgatást le is állították, de persze a számlát a Disney azért benyújtotta. Utóbbinak lett a következménye, hogy három Disney-s produkcióban kellett szerepelnie csökkentett gázsival, és ebből az első az Armageddon volt, amit a szokásos 20 milliós fizetés helyett kénytelen volt megcsinálni háromért. Steve Buscemi is korán örült, amikor úgy hitte, hogy itt végre kitörhet a komédiás szerepkörből, és egy komoly tudóst játszhat, ugyanis ahogy megkapta a szerepet, direkt az ő ”kedvéért” megváltoztatták a figurát. Ben Affleck ugyan pozitívan nyilatkozott a forgatásról, de a szerep kedvéért egy héten át állítólag napi nyolc órákat kellett egy fogorvosi székben ülnie, hogy rendbe hozzák a fogait. Persze Buscemi is rögtön ki akarta egyenesíttetni a fogsorát, de hálisten Bay lebeszélte… Akadt még valaki, akinek a mosolya nem volt egészen őszinte, Jason Isaacsnek ugyanis komolyabb feladatot szántak, de ő megelégedett a NASA agytröszt szerepével, amit mindannyiszor megbánt, amikor látta a többieket beöltözni űrhajósnak. Billy Bob Thorton (NASA fejest alakított) viszont elégedetten fejezte be a forgatást, legalábbis pénzügyileg.
A film egyébként a külsőségeknél, helyszíneknél abszolút a toppon van, például az eleje, ahol Willis végigkergeti egy sörétessel Afflecket, az egy igazi olajfúró-tornyon játszódik, méghozzá a Mexikói-öbölben, a parttól mintegy 180 mérföldre horgonyzó Garden Banks-en. A másik nagy durranás, hogy a filmesek két igazi kilövést is felvehettek a Kennedy Űrközpontban, és nem a kordonon kívülről, hanem belsősként, 16 kamerával, ezek közül aztán az indítópadon lévő csavarokra is hullott a rázkódástól. Hozzáfértek továbbá olyan dolgokhoz, mint egy valódi űrsikló, vagy a kiképzőközpont hatalmas 12 méter mély víztartálya, amiben a zéró-gravitációs kiképzés folyik. Ezek mind a Top Gun című mozinak, és Tom Cruise-nak köszönhetők, a Top Gun sikere után ugyanis annyira megugrott a haditengerészet ázsiója, hogy onnantól más katonai és kormányzati szervek is szívesen beálltak egy jó kis reklám kedvéért a komolyabb produkciók mögé.
Összességében 140 milliót költöttek a film elkészítésére, ebben voltak mondjuk olyan különcségek, mint egy külön edzőteremnek berendezett lakókocsi, amit Willis kért, de soha nem használt. Ami a kellékeket illeti, Michael Bay tudta, hogy a film sikere nagyban függ a játékidő jelentős részében hordott űrruháktól, úgyhogy pár héttel a forgatás előtt megejtette a találkozót a film francia jelmezesével (aki korábban Luc Bessonnal is dolgozott), és jó sokat üvöltözött. Az elkészült ruhák ugyanis úgy néztek ki, mint egy ”Adidas futószerelés”, amihez szürkére festett kertészeti kesztyűk tartoztak. A második kör már annyival jobban sikerült, hogy például a sisakokért felelős Chris Gillmant a későbbiekben felkérte a NASA, hogy tervezzen igazi szkafandereket. A filmben szereplő összkerekes járművekből, a Tatukból (kettő volt) pedig egyet a valóságban is megépítettek, gyenge 1 millió dollárba került, és teljesen működőképes volt. Affleck egyedül a színészek közül vezette is, mellékesen a járműre szerelt Gatling gépágyú is igazi volt, amit pedig egy főállású rendőr biztosított a forgatás alatt.
Az Armageddon fogadtatása elég felemás képet mutatott, a nép tódult a mozikba, a kritika viszont utálta, és Bruce Willis-nek emellett kiosztották a legrosszabb alakításért járó Aranymálna díjat, ami elég nagy genyóság. Apró érdekesség, az a rész, ahol felolvassa a csapat követeléseit teljes impro, mert a kívánságokat tényleg a színészekkel íratta össze Bay, és csak itt adták Willis kezébe a cetlit. Eredetileg egyébként főszereplőnek Sean Conneryt, Affleck helyére pedig a Jericho-ból ismert Skeet Ulrich-ot nézték ki, de Liv Tyler sem lett volna Grace, ha Milla Jovovich vagy Robin Wright elfogadja anno az ajánlatot. És ugye ha nincs Liv Tyler, akkor lehet, hogy nem lett volna Aerosmith (és az "I Don't Want to Miss a Thing”) sem, márpedig a film az ő zenéjük nélkül elképzelhetetlen. Végszónak pedig következzenek Michael Bay szavai, aki nem éppen a kedvenc teremtényeként emlékszik vissza erre a műre: ”Elnézést kérek az Armageddonért…, de az egész filmet tizenhat hét alatt kellett megcsinálnunk…”
Képek forrása: IMDB
