A LucasArts története -- 2. rész

1991-et írtunk, a Lucasfilm Games már hivatalosan is LucasArtsként működött, a Monkey Island folytatása pedig épp megjelenni készült. Ron Gilbert újabb eszelős sztorival állt elő a Monkey Island 2: LeChuck's Revenge című folytatáshoz, mely egészen az utolsó tíz percéig hagyományos kalandjáték volt. Csakhogy a befejezés a kor Mass Effect 3-ává tette Guybrush visszatérését, hisz ahelyett, hogy lezárult volna a hosszan felvezetett sztori, a játék ugrott egyet időben és térben, mi pedig tátott szájjal ültünk a gép előtt és fogalmunk sem volt róla, mit is látunk. Noha az 1997-es harmadik rész viszonylag sikeresen vette fel a fonalat, Ron Gilbert sosem mesélhette el, mi is valójában a Majomsziget titka, ugyanis 1992-ben, máig tisztázatlan körülmények között elhagyta a LucasArtsot. Később azt nyilatkozta, hogy a Monkey Island 3 egész jó játék volt, de neki megvan a fejében „a saját Monkey 3-a”, mely minden kérdésre választ adna, s ha nem, hát maga Ron fizetné vissza az elégedetlen játékosok pénzét.

A Monkey Island 2-t még egy sor remek kalandjáték követte, melyek közül csak párra érdemes külön kitérni. A Maniac Mansion folytatása persze mindenképp kiemelést érdemel. A Day of the Tentacle című, 1993-ban megjelent program Dave Grossman és Tim Schafer agyszüleménye volt, de külsős íróként Ron Gilbert is részt vett a bonyolult, ám irtó vicces időutazásos sztori megalkotásában. A játék története szerint az első részben csak mellékszereplő csápok egyike világuralomra tör, botcsinálta hőseink pedig csak egy időgéppel állíthatják meg a közelgő pusztulást. A LucasArts-féle humor ebben az időben már külön kategóriát képviselt, s a Day of the Tentacle minden téren kihozta a maximumot belőle. Szintén poénjaival hódított a híres képregényre épülő Sam & max: Hit the Road (1993), amit Steve Purcellnek és Sean Clarknak köszönhetünk, illetve a két évvel későbbi, igazi legendává vált Full Throttle, mely Tim Schafer lucasartsos karrierje csúcsának tekinthető.

Csillaghullás

A LucasArts a ’90-es évek első felében kezdett komolyan elgondolkodni azon, hogy ha már a kezükben van a Star Wars-licenc, kezdeni kéne vele valamit. Korábban is jelentek már meg Csillagok háborúja témájú videojátékok (például az Atari 2600-as filmfeldolgozások), de ezek egyrészt nem igazán voltak többek arcade lövöldéknél, másrészt, külsős munkák révén, messze nem nyújtották azt a színvonalat, amit a legtöbb rajongó elvárt. Így a cég 1992-ben kiadta az ukázt a második világháborús szimulátorokat készítő Totally Gamesnek, hogy készítsenek egy Star Wars alapú programot. A csapat vezére,  Lawrence Holland úgy gondolta, a látványos űropera jelenetei remek alapanyagot szolgáltatnak egy keményvonalas szimuláció kifejlesztésére, így 1993 februárjában meg is jelenhetett a Star Wars: X-Wing, mely le se tagadhatta volna a Totally Games stílusjegyeit: korát megelőző színvonalú 3D grafika, kidolgozott fizika, viszonylag reális repülési modell, és három kampány, összesen 36 küldetéssel, jól átgondolt, átvezető animációkkal elmesélt sztorival. Az eredmény? A Star Wars: X-Wing lett 1993 legtöbb példányszámban értékesített videojátéka! Olyan címeket utasított maga mögé, mint a Star Fox, a Mortal Kombat, vagy akár a Doom, az X-Wingből pedig sorozat lett. Az alapjáték két kiegészítőjét 1994-ben a Star Wars: TIE Fighter követte, melyben végre a birodalmiak oldalán is beleszólhattunk a Galaxisért vívott háborúba. 1997-ben jelent meg az X-Wing vs. TIE Fighter, 1999-ben pedig az X-Wing: Alliance. Mindegyik remekül sikerült, a sorozat folytatására pedig máig szomjaznak a rajongók, egyelőre hiába. Jó hír mindenesetre, hogy a Totally Games még mindig létezik, feje most is Lawrence Holland, és bár az utóbbi időben mobiljátékokat készítettek, talán egy nap visszatérnek az X-szárnyú vadász műszerfalához.