Az Anno 1800 volt számomra az a városépítős játék az utóbbi pár évből, ami olyan szinten magába tudott szippantani, hogy képtelen voltam otthagyni és rengeteg órát öltem bele. Ennek egyik oka, hogy imádom a 19. században játszódó dolgokat, másrésztől viszont az Anno-széria ennél az epizódnál ért révbe úgy igazán. Előtte is akadtak fantasztikus részek (például az Anno 1404, vagy az Anno 1701), de az 1800-as években játszódó kiadás egyszerűen minden elemében tökélyre lett fejlesztve. A mai napig ha meghallom a zenéjét, kedvem támad visszatérni a városomba és megnézni, hogy miként élnek a népek. Az Anno 1800 élettartamát egyébként jelentősen kitolta az is, hogy nem kevés DLC-t kapott. Ezek közül a Steampunk Pack és a lovecrafti hangulatot behozó Eldritch Pack tetszettek a legjobban, de rengeteg egyéb akad még, így azok is megtalálhatták számításaikat, akik már több száz órát öltek az alapjátékba és picit még színesíteni, bővíteni szerették volna a városaikat. Nagy kérdés volt, hogy innen merre haladunk tovább, de aztán kiderült, hogy ezúttal egészen az ókorig megyünk vissza. Ez lett az Anno 117: Pax Romana.
Két kezdő-helyszín, de nagyon más népek
A Ubisoft jóvoltából lehetőséget kaptunk jóval a megjelenés előtt elmerülni a Római Birodalom időszakába kalauzoló epizódban, viszont a komplett teszt előtt most inkább csak arról szeretnék mesélni nektek, hogy az Anno 1800 után mire számíthattok. Az Anno-sorozat már régen túllépett az egyszerű városépítés határain: komplex gazdasági láncok, diplomáciai kapcsolatok, kereskedelem és néha háborús elemek is színesítik a játékélményt, de az igazi Anno-élmény számomra továbbra is az, mikor létrehozol a semmiből egy egyre fejlődő várost és csak nézed, ahogy megtelik élettel. A Pax Romana – a római béke időszaka – mintegy kétszáz év stabilitással és virágzó kereskedelemmel jellemezhető, amikor a római befolyás és infrastruktúra terjeszkedése kiemelt szerepet játszott. Ez az időszak ideális alapot kínál stratégiai játékhoz, hiszen a figyelem nem kizárólag a háborúra irányul, hanem a polgárok jólétének, a kereskedelemnek és a kulturális integrációnak a kialakítására is. Kezdetben (a széria történelmében először) két régió közül választhatunk: Latium és Albion. Előbbi a Római Birodalom „klasszikus” térsége, mediterrán klímával, viszonylag barátságos környezettel. Albion ellenben Britannia területe, amely sokkal ridegebb és kulturálisan sem jár annyira elöl. Kulcsfontosságú lesz egyébként, hogy milyen mértékben integráljuk (vagy kényszerítjük) a helyi népeket a római kultúrába, hiszen döntéseink hatással lesznek a termelési láncokra, a társadalmi viszonyokra és a kulturális szinergiákra is – én első körben inkább Latium régiót ajánlom a sorozattal most ismerkedők számára.
Bár eleinte még azon kell agyalni, hogy milyen épületet hova pakolsz, akad-e elég paraszt a munkához, vagy épp elégedettek-e a polgárok, később bejönnek jóval komplexebb feladatok is. Ezekről bővebben majd a tesztben fogunk értekezni, de az biztos, hogy ezúttal is minden rajtad áll – a gazdasági növekedést helyezed előtérbe, vagy inkább nekiállsz hódítani? Politikai és morális döntéseket is hoznod kell, amik hatással lesznek a játékmenetre: a lakosság elégedettségére, a termelési hálózatokra és a diplomáciai kapcsolatokra is. Újdonságként bekerült a ferde, avagy szebb szóval diagonális építkezés lehetősége. A korábban erősen rács-orientált elrendezés helyett most már szabadabban illeszthetjük helyükre az épületeket, illetve utakat, ami organikusabb városképet tesz lehetővé. Ez apróság, de valóban látványos, hiszen általa jóval természetesebbnek hatnak a városok – pláne mikor már eléred azt a szintet, hogy rengeteg (akár továbbfejlesztett) lakóépületed van, mellettük különféle termelési létesítményekkel, búzamezővel és egyebekkel.
Nem mindegy, hogy mit hova raksz!
Érdekesség, hogy a termelési épületek a környezetükben egyfajta „hatókörrel” rendelkeznek, azaz kvázi befolyásolják a lakóterületek jövedelmét, egészségét vagy elégedettségét (pozitív vagy negatív hatásokkal). Furán hangzik, de lényegében stratégiai puzzle-elemmé válik, hogy mely épületek hová kerülnek lehelyezésre a térképen. Például pékséget egy sűrű lakóövezet mellé helyezve jövedelem-bónusz keletkezhet, de magasabb tűzveszély, vagy más negatív hatás is felléphet; a disznófarmok viszont rontják a környék egészségét, ha túl közel épülnek lakóházakhoz. Ez pontosan az a vékony, ám mégis felettébb fontos réteg, ami miatt annyira szeretni lehet az Anno-játékokat. Ahogy fejlődünk, egyre több mindenre kell odafigyelni, egyre komplexebb elvárásoknak kell megfelelni és ebben rejlik igazán ennek a szériának a varázsa.
Az Anno-játékok egyik védjegye mindig is a komplex, egymásba fonódó gazdasági lánc volt — nyersanyagokból termékeket előállítani, azokat feldolgozni és tovább értékesíteni. Az új rész sem tér el ettől, de átalakítja a korábbi mintákat: például bizonyos termékek előállításához többféle alapanyagra lesz szükség, különösen, ha római stílusban akarjuk őket előállítani. Az Anno 117 fontos újítása, hogy nem kell a lakosság minden igényét kielégíteni, mint korábban. Általában két értékre érdemes odafigyelni, de ha az egyiket tudjuk teljesíteni, a népünk már képes szintet lépni. Jó példa erre az étel: adhatunk a libertusoknak lazacot, de akár szimpla zabkását is – bármelyiket teljesítjük, örülni fognak. A legjobb viszont az, hogy ha mindkét feltételnek képesek vagyunk megfelelni, akkor különféle bónuszokat is szerezhetünk. Noha az Anno 117 fő fókusza a városépítés és gazdaság, a diplomácia és a katonai opciók sem maradtak ki. Bizonyos helyzetekben harcba kell szállni, máskor viszont érdemes békés diplomáciai vagy kulturális befolyásra építeni. Előbbi annyival fejlődött, hogy visszatértek a szárazföldi harcok, tehát immár nemcsak a nyílt vízen zajlanak az összecsapások. Ettől függetlenül én az Anno-játékokban mindig is inkább a béke és a diplomácia híve voltam, szóval erősen a kereskedelemre gyúrtam rá ezúttal is. Felesleges termékeket exportálhatunk, illetve hiánycikkeket importálhatunk és mindenki boldog. Az üzletpolitikánk befolyásolja a bevételeinket, de természetesen figyelni kell a piacra és a logisztikára is.
Fohászkodjatok istenhez! Valamelyikhez!
Már az Anno 1800 is elképesztően szép volt, de az Anno 117: Pax Romana tényleg gyönyörű! Fantasztikus az a mediterrán hangulat, amire csak rátesz pár lapáttal a napszakváltakozás és az ismét remekül sikerült zenei aláfestés. Érdemes megint bezoomolni az épületekhez és csodálni, ahogy a népség végzi a napi teendőit, vágják a fát, égetik a téglát vagy vedelnek a kocsmában. Mivel a játék az ókorba repíti vissza a szériát, itt sokkal nagyobb szerepet kap a politeista (többistenhívő) vallás: építhetünk templomokat különféle isteneknek és istennőknek, a lakosok pedig vallásos imádat közepette fohászkodnak például jobb termésért, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nekünk különféle bónuszokat biztosítanak ezek a meglehetősen pofás kis építmények. Én úgy gondolom, hogy aki eddig szerette az Anno-játékokat, az most sem fog csalódni. Ha meg tudtok barátkozni azzal, hogy a széria ennyire messzire visszamegy az időben, akkor az Anno 117: Pax Romana tökéletes választás lehet. Nem lesz forradalmi, erre senki ne számítson, azonban pont annyit és oly mértékben fejlődött, hogy azonnal magához tudja láncolni a régi rajongókat. Már most kíváncsian várom, hogy mennyi és miféle DLC-k jönnek majd hozzá a megjelenés után.
Átfogóbb teszttel még jelentkezünk novemberben, de addig is, aki szereti ezt a sorozatot, az nyugodtan éljen az előrendelés lehetőségével! Az Anno nagyon szépen fejlődött és fejlődik mind a mai napig, a Ubisoft Mainz fejlesztői pedig tisztában vannak azzal, hogy mit szeretnének a rajongók. Az ókori római környezet frissítő váltás, és sok lehetőséget rejt a kulturális összetűzések bemutatására, pláne úgy, hogy ebben a korban még az emberek többsége szentül hitte, hogy az égben istenek és istennők laknak, akik figyelik minden cselekedetüket. A diagonális építési rendszer és a hatókörös épület-hatások növelik a stratégiai mélységet, de persze az alapokat nem változtatták meg: ez még mindig ugyanaz az Anno, amit megszerettünk, csak épp picit fejlődött itt-ott. Örvendetes, hogy legalább ez a legendás széria képes tartani a minőségi szintet.
A tesztkódot a Ubisoft biztosította. Köszönjük!
Borítókép forrása: Steam
