Volt egy időszak, amikor a gamer notebookokat nagyon könnyű volt elhelyezni a piacon. Gyorsak voltak, látványosak voltak, de mindenki tudta, hogy ha valaki a lehető legjobb játékélményt keresi, előbb-utóbb úgyis egy asztali PC mellett köt ki. Egyszerűen túl sok kompromisszumot kellett elfogadni. A mobil videokártyák jóval gyengébbek voltak, a hűtés hosszabb terhelés alatt elfogyott, a kijelzők ugyan egyre gyorsabbak lettek, de képminőségben még mindig nem tudták felvenni a versenyt egy komoly monitorral. Ha pedig valaki két-három év múlva bővíteni akarta a gépét, általában csak annyit tehetett, hogy nagyobb SSD-t szerelt bele.
A ROG Strix SCAR 18 előtt ülve viszont először fordult meg komolyan a fejemben, hogy ez a különbség talán már nem is olyan egyértelmű.
Nem azért, mert ez a notebook mindenben jobb egy asztali gépnél. Nyilván nem az. Hanem azért, mert egyre kevesebb olyan pontot találtam, ahol azt éreztem volna, hogy a hordozhatóság érdekében valódi kompromisszumot kellett kötni. Az ASUS nem próbálta vékonyabbra faragni a házat, nem akart rekordokat dönteni a tömeggel, egyszerűen fogta a jelenleg elérhető legerősebb mobil hardvereket, majd épített köréjük egy olyan platformot, amely képes azokat hosszabb távon is kiszolgálni. Ez elsőre nem hangzik különösebben izgalmasnak, de pontosan ettől érdekes a SCAR 18. Nem egyetlen funkcióval akar kitűnni, hanem azzal, hogy az egész csomag szokatlanul jól összeáll.
A csúcskategóriában ma már ráadásul nem is olyan könnyű újat mutatni. Az RTX 5090 Laptop GPU nem ASUS-exkluzív, ahogy az Intel Core Ultra 9 290HX Plus processzort is több konkurens modellben megtaláljuk (igaz, itthony még nem annyira). Mini LED kijelzőt sem itt látunk először, és a 240 Hz-es frissítés sem számít újdonságnak. Ha csak a specifikációs táblázatot nézzük, könnyen legyinthetnénk, hogy ez is egy újabb zászlóshajó, ami egyszerűen megkapta a legfrissebb alkatrészeket. A különbség azonban akkor kezd kirajzolódni, amikor az ember már nem a specifikációkat olvassa, hanem egyszerűen használja a gépet.
Érdekes módon például a legnagyobb meglepetést nem is az RTX 5090 okozta. Erre számítani lehetett. Sokkal inkább a kijelző.
Őszintén szólva kicsit belefáradtam abba, hogy minden évben el kell olvasni ugyanazokat a marketingmondatokat a "forradalmi" notebook panelekről. HDR, Mini LED, OLED, local dimming, végtelen kontraszt – a gyártók szeretik dobálni ezeket a kifejezéseket, miközben a különbség sokszor jóval kisebb, mint amit a reklámok sugallnak. A SCAR 18 viszont azon kevés gépek közé tartozik, ahol a kijelző tényleg hozzátesz az élményhez, nem csak a specifikációs lista hosszához.
Nem a 240 Hz miatt. Aki kompetitív játékokkal játszik, ezt már megszokta. Nem is a 4K felbontás miatt, mert önmagában az sem újdonság. Hanem azért, mert ez az első olyan notebookok egyike, ahol végre azt éreztem, hogy ezek a technológiák nem egymás ellen dolgoznak. A Mini LED háttérvilágítás miatt a sötét jelenetek végre valóban sötétek, a fényforrások nem égnek ki, a HDR-es játékok pedig sokkal közelebb kerülnek ahhoz a látványhoz, amit egy komoly asztali monitoron megszoktunk. Ha valaki végigjátszotta az Alan Wake II-t vagy a Cyberpunk 2077: Phantom Liberty kiegészítőjét, pontosan tudja, mennyit számít a hangulatban, amikor egy neonfényes utca vagy egy sötét erdő tényleg úgy néz ki, ahogy a fejlesztők megálmodták.
Persze ehhez az is kell, hogy a hardver végre képes legyen kiszolgálni ezt a panelt. Néhány éve a 4K gamer notebook számomra inkább marketingfogás volt. Jól mutatott a dobozon, csak éppen a legtöbb játékban az első dolgom az volt, hogy visszavettem a felbontást vagy fél órát töltöttem a grafikai beállítások finomhangolásával. Az NVIDIA GeForce RTX 5090 és a DLSS párosával ez az érzés nagyrészt eltűnt. Nem arról van szó, hogy minden játék natív 4K-ban, maximális ray tracing mellett szárnyal majd, hanem arról, hogy végre nem a kompromisszumkeresés az első lépés. Elindítod a játékot, megnézed hogyan fut, és meglepően gyakran arra jutsz, hogy nincs is nagyon mihez hozzányúlni. Ez apróságnak tűnik, de hosszú távon rengeteget számít.
Ami pedig külön tetszett, hogy az ASUS láthatóan nem akarta mindenáron vékonyabbra faragni a gépet. A SCAR 18 nem próbál ultrabooknak látszani, és szerintem ez volt az egyik legjobb döntés. Igen, közel négy kilogrammot nyom, és a tápegységet sem fogja senki örömmel cipelni, de legalább nem kell azon izgulni, hogy húsz perc játék után elfogy a hűtés. Egy ilyen kategóriás notebooknál szerintem sokkal fontosabb az őszinteség, mint az, hogy néhány milliméterrel karcsúbb legyen a ház.
A teljesítményről ilyenkor általában hosszú oldalakon keresztül lehetne benchmarkokat sorolni. Cinebench, 3DMark, Geekbench, majd jöhetnek az fps-grafikonok egymás után. Ezeknek természetesen megvan a helyük, hiszen egy kétmillió forintos gamer notebooknál senki sem szeretne zsákbamacskát venni. Mégis azt érzem, hogy a SCAR 18 esetében a számok kevésbé érdekesek, mint az, amit játék közben tapasztalunk.
A mai AAA címek ugyanis már nem csak nyers GPU-erőt igényelnek. Egy nyitott világú játék folyamatosan streameli az adatokat a háttértárról, dolgoztatja a processzort, terheli a memóriát, miközben a videokártya próbál lépést tartani a ray tracinggel és az egyre összetettebb effektekkel. Elég, ha az Indiana Jones and the Great Circle, a Cyberpunk 2077, a Black Myth: Wukong vagy az Alan Wake II jut eszünkbe. Ezek már nem azok a játékok, ahol elég egy erős GPU, és minden más magától működik.
A ROG Strix SCAR 18 pont ezért érződik kiegyensúlyozottnak. Nem azért, mert minden komponense a legerősebb a piacon – bár nehéz lenne belekötni –, hanem mert egyik sem fogja vissza a másikat. Ritkán érezni azt, hogy a processzor lenne kevés, vagy a memória miatt várakozna a rendszer. Az egész notebook úgy viselkedik, mint egy jól összerakott asztali konfiguráció, ahol minden alkatrész ugyanazért a célért dolgozik. Ez talán furcsán hangzik, de hosszabb játék után sokkal inkább ez marad meg az emberben, mint az, hogy hány pontot ért el valamelyik benchmarkban.
A hűtésről is könnyű lenne csak számokban beszélni. Vastagabb vapor chamber, három ventilátor, nagyobb légszállítás, és brutális összteljesítmény. Ezek jól mutatnak egy prezentációban, de játék közben valójában csak egyetlen kérdés érdekel: ugyanazt a teljesítményt kapom egy óra múlva is, mint amikor elindítottam a játékot? A válasz itt egyértelműen igen. Nem arról van szó, hogy a fizika törvényeit sikerült volna felülírni – egy ekkora teljesítményű notebooknak továbbra is szüksége van aktív hűtésre, és ezt hallani is fogjuk –, hanem arról, hogy a rendszer nem kezd el pánikszerűen visszavenni az órajelekből. A ventilátorok teszik a dolgukat, a ház melegszik, ahogy egy ilyen kategóriás gépnél várható.
Ami meglepett, hogy mennyire kevés olyan funkció maradt, amit puszta marketingnek éreztem. Az AniMe Vision továbbra is inkább látványos extra, mint valódi érv a vásárlás mellett, de ezen kívül nehéz olyan megoldást találni, amire azt mondanám, hogy csak a prospektus kedvéért került bele. A szerszám nélküli bővíthetőség például első olvasásra apróságnak tűnik, aztán belegondol az ember, hány prémium notebooknál kell fél órát szerelni és akár necces szituációba belemenni egy SSD-csere miatt. Itt viszont néhány mozdulat az egész. Nem ettől lesz gyorsabb a gép, viszont ettől érzi azt a tulajdonos, hogy évekkel később is partnerként tekint rá a gyártó, nem pedig lezárt dobozként.
Talán ez az, ami a legjobban megkülönbözteti a SCAR 18-at sok riválisától. Nem egyetlen látványos újítás köré építették fel, hanem rengeteg kisebb döntésből áll össze az egész. Önmagában egyik sem forradalmi. Együtt viszont pontosan azt az élményt adják, amit egy zászlóshajó gamer notebooktól várnánk. Persze ettől még nem lesz mindenkinek való. Aki sokat utazik, annak a méret és a tömeg továbbra is kompromisszum lesz. Az adapter sem az a kiegészítő, amit örömmel dobunk be a hátizsákba (bár van USB-C töltés), és az ára is bőven a prémium kategóriába sorolja. Ezeket fölösleges lenne elhallgatni. A SCAR 18 nem univerzális notebook. Nem is akar az lenni. Prémium utazónak ott a ROG Zephyrus széria, alább pedig a Strix G és TUF modellek széles palettájáról lehet válogatni.
Viszont ha valaki olyan gépet keres, amely nappal munkaállomásként is megállja a helyét, este pedig gondolkodás nélkül futtatja a legújabb játékokat maximális részletesség mellett, akkor jelenleg nagyon rövid lesz a lista. A ROG Strix SCAR 18 biztosan ott szerepel rajta.
És végül talán ez a legnagyobb dicséret, amit egy gamer notebook kaphat. Nem az, hogy új rekordokat dönt a benchmarkokban, vagy hogy minden specifikációja a piac tetejét súrolja. Hanem az, hogy egy idő után egyszerűen megszűnik notebookként viselkedni. Nem a hardverrel foglalkozunk, nem a hőmérsékleteket figyeljük, nem a beállításokat próbálgatjuk. Egyszerűen leülünk, elindítjuk a játékot, és órák múlva vesszük észre, hogy pontosan ezt vártuk volna egy ilyen kategóriás géptől.
Van élet a vásárlás után is
A prémium gamer notebookoknál általában véget ér a történet a pénztárnál. Hazaviszed a gépet, beregisztrálod a garanciát, és legközelebb akkor találkozol a gyártóval, amikor új modellt szeretnél venni.
Az ASUS ezen próbál változtatni, ami szerintem itthon még mindig ritkaságnak számít. A SCAR 18 tulajdonosai a gép regisztrációja után beléphetnek a ROG Elite hűségprogramba, ahol a vásárlásért pontokat kapnak. Ezeket később különféle exkluzív ROG ajándéktárgyakra, limitált kiadású kiegészítőkre, játékokra vagy egyéb digitális jutalmakra lehet beváltani. Nem ettől lesz jobb a notebook, de jó látni, hogy a gyártó a vásárlás után sem engedi el teljesen a közösség kezét.
Legalább ennyire hasznos a Perfect Warranty program is. Ha a notebookot a vásárlást követő 90 napon belül regisztráljuk, egy évig ingyenes extra védelmet kapunk olyan balesetekre is, amelyekre a hagyományos garancia jellemzően nem terjed ki. Egy véletlen leejtés, egy kiömlött üdítő vagy más, felhasználói figyelmetlenségből adódó sérülés egy ilyen kategóriás notebooknál könnyen több százezres, szélsőséges esetben akár milliós javítási költséget is jelenthet. Éppen ezért ez nem egyszerű marketingextrának tűnik, hanem egy olyan szolgáltatásnak, amelynek valódi értéke akkor derül ki, amikor már megtörtént a baj.
Borítókép forrása: ASUS
