Nagyon szeretem a képregényeket, de a horror-képregények mindig is kiemelt helyet foglaltak el a szívemben. Nagyon-nagyon sok ilyen kötetem van odahaza, a legtöbbjüket pedig külföldről szereztem be, mert Magyarországra sajnos nagyon ritkán jutnak el olyan kiadványok, amelyek kinn nagyobb port kavartak – emiatt például 100%, hogy sosem lesz Crossed magyarul. A Brynmore nagyon régóta vonzott, úgyhogy rendkívül megörültem neki, hogy a Retrohun Comic küldött nekem egy példányt, ami pont jól jött a hűvös októberi időjárás mellé. Steve Niles és Damien Worm képregénye egy látszólag egyszerű hazatéréssel indít, amelyből fokozatosan bontakozik ki egy sötét, természetfeletti rémtörténet. A középpontban Mark Turner áll, egy férfi, akinek a házassága zátonyra futott, a lányával megromlott a kapcsolata, és az alkohol, valamint a drogok okozta problémák után most megpróbálja visszaterelni az életét a megfelelő mederbe. Ehhez azonban nem egy nyugodt, újrakezdésre alkalmas otthont választ, hanem családja egykori szigetét, ahol a helyiek még mindig emlékeznek a Turner névhez kapcsolódó régi történetekre – és azok nem épp gyerekmesék.
Mark terve elsőre egészen hétköznapinak tűnik: szeretné rendbe hozni a szigeten álló, elhagyatott templomot, és saját otthont kialakítani belőle. Csakhogy a környékbeliek korántsem fogadják kitörő örömmel a visszatérését. A családja múltja ugyanis jóval sötétebb annál, mint amit Mark elsőre hajlandó lenne elhinni, a sziget pedig olyan titkokat őriz, amelyek évszázadok óta meghatározzák az ott élők életét. A Brynmore egyik legjobb döntése, hogy nem siet rögtön a természetfeletti borzalmak közepébe. Előbb megismerteti velünk a főszereplő helyzetét, a környezetet és az embereket, akik mintha mind tudnának valamit, amit Mark elől szándékosan eltitkolnak. Ez a lassú építkezés azért is működhet, mert Mark nem egy klasszikus hős-típus. Szimplán csak egy megtört férfi, aki megpróbálja visszaszerezni azt, amit a saját hibái miatt elveszített. A történet kiemelten erős vonása, hogy a főszereplő személyes küzdelmei már azelőtt kellemetlenül valóságossá teszik a helyzetét, hogy a horror igazán kibontakozna. A függőség, a válás és az elidegenedett családi kapcsolatok önmagukban is súlyos terhek, Marknak pedig éppen akkor kellene szembenéznie velük, amikor egy sokkal régebbi és veszélyesebb örökség is utoléri – de erről nem szeretnék többet elárulni.
A családi átok gondolata természetesen nem új a horror műfajában, de a Brynmore igyekszik személyes jelentést adni neki. A Turner család története nem csupán egy régi titok, amelyet a főszereplőnek fel kell tárnia, hanem olyan örökség, amelynek következményei a jelenben is érezhetők. A sziget lakói a múlt eseményeinek árnyékában élnek, Mark pedig úgy tér vissza közéjük, hogy közben saját életének romjait próbálja eltakarítani. A két konfliktus fokozatosan összefonódik, és a történet egyik fontos kérdésévé válik, hogy vajon mennyire felelős valaki azokért a terhekért, amelyeket a családja hagyott rá. Damien Worm rajzai és Alyzia Zherno közreműködésével kialakított színei olyan hangulatot teremtenek, amely tökéletesen illik a történethez. A sziget egyszerre festői és nyomasztó: a part menti tájak, az ódon épületek és a komor, árnyékos belső terek mind azt az érzést keltik, mintha valami megmagyarázhatatlan dolog lappangana a felszín alatt. A rajzok kissé karikatúraszerű karakterábrázolása érdekes kontrasztot alkot a részletgazdag, sötét környezettel. Ettől az egész világ egyszerre tűnik valóságosnak és álomszerűnek, mintha az olvasó egy rossz álom határán egyensúlyozna. Számomra egy az egyben hozta a déli gótika (southern gothic) hangulatvilágát, némi Harrow County és egy kis Southern Bastards beütéssel.
A történet tempója ugyanakkor megosztó lehet. A sorozat első része sok időt szentel Mark élethelyzetének és a sziget bemutatásának, miközben a klasszikus horrorjelenetek csak lassan kerülnek előtérbe. Ez tudatos döntésnek tűnik, de az egyes füzetekre bontott megjelenés miatt az építkezés időnként vontatottnak érződhet. Aki már az első oldalaktól kezdve vérfagyasztó eseményekre, szörnyekre és folyamatos feszültségre vágyik, annak türelmesnek kell lennie. A történet azonban a későbbiekben egyre határozottabban fordul a természetfeletti borzalmak felé, és a halottak, valamint a sziget régi titkainak kérdése is nagyobb hangsúlyt kap. A teljes, öt füzetet összegyűjtő kiadásban ez az ív valamivel folyamatosabban élvezhető, mint az eredeti, havi megjelenés során. Ez a kötet így egyben sokkal inkább arra épít, hogy a főszereplő személyes problémái és a sziget történelmi háttere fokozatosan egymásba fonódjanak. A Brynmore ettől válik többé egy egyszerű szörnyes horrorfüzetnél: a természetfeletti fenyegetés (zombik!) mellett egy olyan ember történetét is elmeséli, aki szeretne megszabadulni a múltjától, de kénytelen felismerni, hogy a menekülés önmagában még nem jelent megoldást.
Összességében a Brynmore egy hangulatos, komor képregény, amely elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretik a lassabban kibontakozó, gótikus horrorokat, a kisvárosi rejtélyeket és a családi titkok köré épülő történeteket. Nem minden pillanatában feszes, és a fokozatos építkezés miatt időnként többet ígér, mint amennyit az adott fejezetben megmutat, de Damien Worm látványvilága és Mark személyes küzdelme kellően erős alapot biztosít a történetnek. A Brynmore nemcsak arról szól, hogy mi rejtőzik egy elhagyatott templom legmélyén, vagy milyen ősi átok sújt egy egész szigetet. Sokkal inkább arról, hogy néha éppen akkor találkozunk a legnagyobb borzalmakkal, amikor végre megpróbálunk rendet tenni a saját életünkben – és ha a múltunk valóban képes visszatérni, akkor talán az a legijesztőbb kérdés, hogy vajon készen állunk-e szembenézni vele.
A Brynmore megvásárolható a honlapon!
A kötetet a Retrohun Comic biztosította – köszönjük!
