Mondhatnánk azt is, hogy annyira elfogyott az ötlet Hollywoodban, hogy már nemcsak remake-eket, rebotokat, azok folytatásait, a folytatások trilógiát és hasonlókat csinálnak, de még azt is megfilmesítik, hogy hogyan készültek a klasszikusok. Mondhatnánk, de nem mondjuk. Mert a Rocky megfilmesítésének háttere valóban filmre kívánkozik.
A sztori nagyon röviden és tömören annyi, hogy a '70-es években az akkor még ismeretlen Sylvester Stallone írt egy történetet egy bokszolóról, Rocky Balboáról, akinek nem volt sok esélye az ellenfelével szemben, mégsem volt hajlandó feladni. Mint ahogy Stallone sem, amikor az általa írt sztorira két producer felfigyelt, meg is vették volna a forgatókönyvet, az egyetlen problémájuk csupán annyi volt, hogy nem Stallonét akarták a főszerepben látni, hanem egy ismert színészt, mondjuk Charles Bronsont vagy Clint Eastwoodot. A forgatókönyvért egyre nagyobb összegeket ajánlottak neki - az ajánlatok állítólag több százezer dollárig emelkedtek -, ám Stallone újra és újra nemet mondott, pedig a bankszámláján mindössze 106 dollár volt, és hamarosan gyermeke született.
Végül a producerek engedtek neki, Stallone lehetett az általa írt történet főszereplője, a költségvetés azonban nagyon szűkös volt és az idő is szorította őket. Végül 1976-ban bemutatták a Rockyt, ami tíz Oscar-jelölést kapott, hármat közülük pedig díjra is tudott váltani, például a legjobb film kategóriában is.
Ezt az életrajzi drámát filmesítette meg most Peter Farrelly rendező, a fiatal Sylvester Stallonét pedig a 27 éves Anthony Ippolito játssza - Stallone egyébként 29 éves volt, amikor papírra vetette a Rockyt. Az Én játszom Rockyt november 26-tól a mozikban!
