Az extraction shooterek nem 2025-ben futottak fel igazán, de az egészen biztos, hogy idén éreztük igazán, hogy milyen iramban telítődött be a piac. Olyan tempóval és hangerővel tört be ez a műfaj a mainstreambe, hogy a battle royale-láz már csak egy hamisan muzsikáló előzenekarnak tűnik mellette. De vajon meddig tart ki ez az őrület? Elértük már egyetlenül a csúcsot, és mikor következik be az elkerülhetetlen kijózanodás?
Tíz perce reszketek egy bokorban. Ez már peak gaming!
Az extraction shooter, bár definíció szerint egy zsáner, valójában maga a digitális adrenalinbomba – legalábbis akkor, ha megfelelően játszod a játékot. Lehet egy lassú, paranoid rémálom, ahol folyamatosan prédának érzed magad vagy egy kiszámíthatatlan orosz rulett, ahol minden pillanatban eldőlhet: gazdagon, legendás loottal a hátizsákban távozol, vagy mindened elveszik, mert az ellenfeled pár másodperccel korábban látott meg téged, mint te őt. A lényege egyszerű: beszivárogsz egy pályára, felporszívózol minden értékesnek tűnő tárgyat, ami nincs leszögelve, majd megpróbálsz lelépni a loottal, miközben nemcsak az AI, de a többi játékos is aktívan rád vadászik. Ha sikerül kijutnod, tiéd a zsákmány, ha nem, viszlát felszerelés. Az Escape from Tarkov óta már sokan évtizedes távlatban űzik ezt vallási szinten, de a Hunt: Showdown, Arena Breakout Infinite, Delta Force, ARC Raiders vagy a nyári showcase-szezonban tucatjával bemutatott koreai free-to-play gurítások is mind ezt a koncepciót próbálják megragadni, ilyen-olyan csavarokkal.
A sikerük viszont egyáltalán nem garantált. A műfajt a nulladik óra óta határozza meg a streamingkultúra, az influenszerek, akiknek pár jól elkapott klipje néha többet ér, mint a világ összes live service frissítése. Ha a világ Shroudjai és Ninjái zsíros szponzor-dealek nélkül is hónapokig leragadnak egy játéknál, akkor már nyert ügye lehet egy elsőjátékos indie stúdiónak is, azt pedig mindenki láthatta, hogy a hasonló próbálkozásokkal hogyan vérzett el még a Call of Duty DMZ-módja is. A jó gunplay és a pattanásig feszült meccsek mellett fontos, hogy egy olyan metaprogressziós, account-szintű fejlődési rendszer is megtámogassa ezeket a címeket, ami miatt minden loot valóban fontosnak érződik, a döntéseinknek ára van, és a többi játékossal való találkozás mindig felér egy mexikói felállással.
Király a loot, de mennyit bír el a zsák?
A habzsidőzsi fénykora tart, ha pedig egy extraction shooter sikeres, akkor könnyen válik évekre szóló pénznyomdává, de kezdjük a számokkal! Az Escape from Tarkov, habár Steamen elvérzett az ARC Raiders mellett, minden idők legkeményebb, legelkötelezettebb bázisát futtatja közel 10 éve, 1,2-1,5 millió aktív felhasználót mozgat havonta, és wipe-ciklusnál 130 ezer feletti egyidejű játékos ül a gép előtt. Ez tette le a műfaj alapjait, és a Tarkov sikere után az egész piac vérszemet kapott: az Arena Breakout Infinite a casualebb réteget hódítja, az Incursion Red River inkább PvE-re gyúr, a Hunt: Showdown és az ARC Raiders pedig hoztak egyedibb, weird-west és retrofuturisztikus világokat a műfajba.
Persze, nem minden arany, amit a safe pocketbe tömhetünk! A gyengébben sikerült új címek folyamatosan öntik ránk ugyanazt az élményt: ingerszegény lootolás, nem létező PvPvE balansz, na meg grind, grind és grind. Az igazán hardcore címekben azok, akik nem denevérfüllel meg szerverközeli reflexekkel születtek, hamar két lábon járó lootládává válnak a jobb játékosok számára. A felső réteg megmarad, a casual játékosok kiesnek, ez a közeg pedig hamar lepattintja az új érdeklődőket is. A kivonásos lövöldék szabályszerűen nem igazán “mainstream-barát” játékok, de az újdonság vonzereje és a közösségi élmény miatt mégis azzá váltak. Ezek a mézeshetek viszont idővel elmúlnak.
Megszoksz és megszöksz
A Hunt: Showdown az 1896-os alcímre váltva motorfrissített verzióval dörrent vissza, az Escape from Tarkov pedig az arcpirítóan hosszú Early Access után végre 1.0-ba lépett, de a régebbi nagy királyok már nehezen rúgnak labdába az extraction shooterek új generációja mellett. Az ARC Raiders letarolta az idei év végi szezont, ázsiából pedig olyan érdekességek érkeznek jövőre, mint a Project Spectrum vagy az Active Matter. Már nem elég a Tarkov alapjaira építeni. A műfaj bővül a horror, sci-fi vagy fantasy irányába, besorakoznak a VR-játékok is, de még a Bungie is mindent feltesz egy lapra – mi sajnos már messziről látjuk azt a fejhullást, ami a Marathon megjelenését fogja követni.
Meddig bírja tehát még a lufi? Őszintén? A "loot, loot, loot, extract" recept addig működik, amíg a stúdiók képesek új tartalmat, egyedi élményeket tölteni a zsánerbe, meg amíg a streamerek nem találnak rá az újabb nagy slágerműfajra. Az extraction shooter nem hal meg holnap, sem jövő hónapban, sem öt év műlva, de határozottan inflálódik. Az egyhangú grind és a küldetések vagy történetek mélységének teljes hiánya kiszívhatja a casual játékosokat, és ha jön egy új trend (mondjuk egy zseniálisan újragondolt team-based shooter vagy egy teljesen új multi élmény), a mostani aranyásók is letehetik a csákányt.
De addig is: menjetek lootolni, dagadjon a széf és élvezzük a klasszikus high-stakes, high-reward élményt! Előbb-utóbb biztos, hogy kifut a peronról az utolsó Speranza felé tartó metró is, de akkor már mi is egy új őrület hype-vonatán ülünk majd. Addig is: ez még az extraction shooterek fénykora, élvezzük ki!
Borítókép forrása: Embark Studios
