Történetünk – ha élhetek a népmesék eszköztárával – a hatszögletű kerekerdőn túlról származik, ahol a kurtafarkú malacokat még 1994-ben felzabálták a Wehrmacht alakulatai, mert bizony az ikonikus Panzer General indította útjára azt a hexás őrületet, amelyből a Fantasy General megszületett. A Strategic Simulation Inc. (SSI) anno rendesen kimaxolta a General-sorozatot, öt különböző (a nevezetes Five-Star-széria) témájú alkotást passzíroztak bele a Panzer keretébe, ebből három a 2. világháborút járta körbe (Panzer, Pacific és Allied General), egy elment világot látni (galaxisok, és űrhajók tematika – Star General), egy pedig a high fantasyt vette célba (Fantasy General). Utóbbit porolta le most egy osztrák fejlesztőcsapat, és ugyan a kettes számból leginkább egy folytatást sejtenénk, de ugyanakkor az első rész újragondolása is ott motoszkált a készítők fejében…

Egyelőre ott tart projekt, hogy nincs konkrét kiadási dátum, de a fejlesztők egy játszható verzióval már rendelkeznek, amit most ki is próbálhattunk. Kezdjük ott, hogy van intró, ami a hexás műfajban egyáltalán nem általános, ráadásul ez szép, hangulatos, és a mesélős fajtából való. A narráció a kampány alatt sem szűnik meg, sőt a csaták közben sem, és a hősök is folyamatosan tolják a történet szekerét, plusz a kisebb szöveges kalandokban (találkozások során, tárnákat és, egyéb helyszíneket jelképező hatszögekre rátiporva) nem csak tárgyakat nyerhetünk, de simán előfordul, hogy a kedvenc harcosunk bevágja a durcit egy döntés miatt, és búcsút int a kompániának. Egyébként az Invasion névre keresztelt kampányban egy barbár északi klánt vezetünk a harcba, és ha már barbárok, nos, kezdetben olyan nemes célok lebegnek a szemek előtt, mint a fosztogatás vagy a települések felgyújtása, miközben az egyszemű klánvezér kalapácsos fiacskájára testált főhősszerep egy kisebb kikacsintás is a viking mitológia felé. A sztori ott kezd el érdekessé válni, amikor a gonosz birodalom szövetségre lép a szomszédos törzsekkel, és sötét mágiával, valamint gépszörnyekkel készül eltiporni mindenkit a határvidéken. Vajon ki lesz az a tökös fickó, aki egybegyűjti a hősöket, és egyesíti a klánokat? Kettőt lehet találgatni…

A klasszikus Fantasy General nem csak lélekben van jelen, egyrészt az akkori hősök itt már legendákká, mítoszokká váltak, és az elporladt csontjaik mellett nyugvó ereklyékből guberálunk, másrészt a menü alatt felcsendülő zenei téma konkrétan az 1996-os elődből származik. Hálisten a látvány nem onnan van, Aer világát ezúttal ugyanis a Unity engine prezentálja, és a hexás mezőnyben, ha nem is a FG2 látképe a legszebb, de a mezőny első harmadába simán belefér. A környezet forgatható, nagyítható, a domborzat is működik, és a csórikáim legalább a fejük fölé teszik a pajzsot a nyílzáporban, ami megint csak nem általános. A kampánytérkép – mert ilyen is van – egy-két elágazással egyszeri pályákra is elvisz, emellett az állandó seregünk legfőbb toborzóhelyét jelenti. Amúgy a hexás szakaszban ez pontosan olyan játék, mint a Panzer General, csak a lövegeket íjászoknak, parittyásoknak hívják, a tankok helyén fejszés, lándzsás legények állnak, a légierőt pedig denevérek és hollók játszák (és persze nem Moszkva felé vonulunk, hanem fantasy-féle susnyásba). A fantáziavilág szörnyei, a trollok, zombik, sárkányok etc., szinte egytől-egyig tiszteletüket teszik, és a taktikai részben öröm őket a földbe döngölni. Mert a Generalok mágiája még mindig működik, szó szerint és átvitt értelemben is, ráadásul egyszerű, könnyen tanulható, körökre osztott rendszerről van szó, amely megtartott egy halom jó dolgot a régiekből, olyanokat, mint a morál-rendszer, vagy a bújócskával járó rajtaütések.

Száz szűznek sem egy a vége…

A seregünk egyszerű alapegységekre épül, mint a zöldfülű fejszések, vagy a lándzsás hajadonok, ezeket aztán a pályákon felszedett háromféle speciális anyagból (fegyver, pajzs, folyékony manna) lehet továbbgyúrni tucatnyi egyedi szerepkörbe, például sámánná, berzerkerré, vagy éppen felderítővé. A sámán az oldalunkra állíthatja a vadon állatait, a nyomkereső felfedi a rejtőzködőket, a távolsági arcok pedig ismerik a defensive fire fogalmát, azaz minden hatótávon beinduló támadásra automatikusan lőnek egy sortüzet.  Az egységeknek, ahogy a hősöknek is, saját szütyője van, ahová mágikus tárgyakat, sört és mindenféle jópofa dolgot pakolhatnak. Itt mindenki szinteket lép, persze Falirson (a mi hősünk), és a többi nagykutya, az olyan arcok, mint Ulnar, a Medve, vagy Tir Dühös-Föld, a szintlépésekkor egy-egy hasznos képességet is kiikszelhetnek a képességfájukon. A főszereplőnek nyilván a kalapács „feltöltése” lesz az első, míg mondjuk a húgának (a vak sámán szerepében) az idézések körül forog a kibontanivalója – mármint szellemharcosok megidézése körül.    

Halálos iramban a’la FGII…

A pályák egyik ötletes tulajdonsága, hogy létezik egy nem kötelező jellegű időlimit, és ha gyorsan végzünk, akkor a pénzes szorzó, kvázi a zsákmány nő, míg ha fosztogatunk, akkor a spéci nyersanyagokból gyűjthetünk többet (de minden felégetett település a zsetonos szorzót „öli”). A városok felprédálása továbbá azzal is együtt jár, hogy a zsoldosok toborzóhelyeit, és a saját katonák feltöltési lehetőségét bukjuk el, márpedig a pályák végén az alakulatok XP-t veszítenek a hiányzók pótlásáért. Az is egy érdekes történet, hogy a varázsláshoz szükséges manna kútjaihoz komoly erőket kell kivonnunk a főerőből, mert egy-két vérmedve, vagy valami böhöm nagy pók biztos ott bujkál a környéken. A semlegesek – banditák, állatok, vízi szörnyek – szerepe amúgy tökéletesen el lett találva, tekintve, hogy válogatás nélkül ütnek mindenkit, és bitangul meg tudják nehezíteni vagy könnyíteni a dolgunk.   

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Fantasyt bírod?

A kampány harmada (úgy 15 órányi játékidő) gyakorlatilag kész van, és bármilyen hihetetlen, de bugot még nem láttam, ami egy „elsőbálozó” csapattól egyáltalán nem rossz teljesítmény. A dizájn remek, a küldetések jók, a hősök és az egységek alkotta halmaz is ígéretes, szóval a Fantasy General 2 végre egy olyan játék lesz, ami felülmúlhatja az eredeti klasszikust… Persze, ha a Birodalom oldaláról is be lehet majd szállni, illetve, ha elkészül a multi és a skirmish, az még külön is érdekes lehet.