Címe és rövid leírása egyaránt arra predesztinálja a csütörtök óta hazánkban is vetített Szexfantáziák című francia vígjátékot, hogy nagyobb érdeklődésre tartson számot, mint a legtöbb európai alkotás. Szkeccsfilm formájában különböző ritka szexuális fétiseket járnak körül az alkotók, apró groteszk történetecskéken, néhány pár hétköznapjain keresztül. A szarkasztikus, humoros hangvétel révén megszülethetett volna akár az év egyik legszórakoztatóbb alkotása is. Sajnálatos módon azonban a mondanivaló mélysége, az alapszituációk egyedisége, illetve az egyes filmnovellák dinamikája felvonásról felvonásra romlik, válik végül unalmassá. A szerzők elképzeltek egy pimasz, morbid, összhatásában felszabadító erejű filmet, csak épp a forgatókönyv nem elég érces és határsértő a kitűzött célhoz. Mintha megfáradt lélek szüleménye volna a sok történet, amitől a karakterek is túl unottnak, bágyadtnak tűnnek. Mivel hiányzik az az elevenség és könnyedség a szkriptből, amit a téma igényelne, végül csak egy obszcén, de nem vicces vagy különösebben tartalmas alkotást kapunk. Az egypercesek gegjeihez hasonlítható szkeccsfilmes műfaj persze a legnehezebb szerzői feladatok közé tartozik. Hiába izgalmas a témaválasztás vagy a felvetés, kellőképp pörgős sztori, jellegzetes humor, éles fordulat és lenyűgöző karakterek nélkül csupán erőlködésnek tűnhet. Jelen mű sajnos nem több, mint szokatlan és bizarr fétisek köré erőltetett történetfüzér.
(A kép forrása: Port)
