A horrorosabb termést és a francia felhozatalt már éppen úgy kiveséztük, mint például a Bandai Namco palettáját, emellett a District 9 rendezőjét, Neill Blomkampet is sikerült mikrofonvégre kapni. Most azonban nézzük a nagyágyúkat, illetve egy-egy nagyobb kiadó terméseit. Ezek közül az első talán kakukktojás egy kicsit, de ha azt vesszük, hogy a svéd Fatshark mekkora rajongótábort alakított ki és milyen sikereket ért el a két Vermintide során, annyira talán nem meglepő, hogy legújabb játékok a nagyobbak közé került.

Az Istencsászár nevében!

Mert ahogy az A Plague Tale: Requiem, úgy a Warhammer 40,000: Darktide sem próbálja megváltoztatni a jól működő alapokat, nem találja fel a spanyolviaszt, egyszerűen csak teszi a dolgát. A két Vermintide után ehhez nem is kell sokat tennie, és a csapat nem tett sokkal többet annál, minthogy a már jól bejáratott receptet áthelyezte a 40K-s közegbe, ami viszont egyben elég sok lehetőséget is jelent. A legfontosabb talán a közelharci karakterek és a modern fegyveresek keverése, aminek köszönhetően simán be lehet menni a tömegbe, ott gyepálva a támadókat, egyben vérfürdőt rendezve, míg a többiek hátulról puffogtatják le a kívül maradókat. Vannak speciális képességek, személyes preferenciák, sőt természetesen a különböző kategóriájú mordályokhoz is eltérő lőszer dukál. Lőszerből pedig nincs sok, így meg kell gondolni, mikor és mennyit lövöldözünk, ami magával hozza azt is, hogy időnként rá is kényszerülünk a közelharcra, hacsak nem tartalékolunk ügyesen. Sötét, a világítástól és vértől csillogó folyosók, mindenhol eretnekek és persze egyre nagyobb és veszélyesebb bestiák – várjuk az év végére esedékes megjelenést, mert ez ugyanolyan jó lesz, mint bármelyik Vermintide, sőt ha a 40K-t jobban szereted, mint a fantasy vonalat (jelen!), akkor még jobb is. 

Száguldás, Sonic, szerelem

Sikerült nemcsak megnézni, de ki is próbálni a Sonic Frontiers-t, avagy a nagy, nyitott világú Sonic-játékot, ami egészen új irányba terelheti a szériát. Ebben a játékban Sonic barátai a kibertérben rekedtek, a kék süni pedig őket igyekszik kiszabadítani, amihez Chaos Emeraldokra van szüksége. A hatalmas területeket bejárva őrzőkkel akasztja össze a tüskéit, majd őket legyőzve és a portálokhoz jutva sikerül a kibertér kulcsát begyűjtve emeraldot szerezni. Ez tehát a recept, ami minden szigeten működik, és míg a jegyvásárlók által látogatható showflooron az első sziget volt kipróbálható, az újságírók a másodikat nézhették meg. Itt kanyonok, oázisok és romok voltak mindenfelé, nagy gyorsítókkal, sínekkel, ugratókkal, kisebb-nagyobb ellenfelekkel, egy rakás gyűjtenivalóval. Van skill-fa, amin egy csomó extra képesség megnyitható, mint például egy védelmi kör is, illetve éjszakánként új ellenfelek és apróságok jelennek meg. A kedvencem egy bitang nagy ellenfél volt, amit több körben, síneken körbe-körbe haladva kellett leverni. Bár erősen tartottam a nyitott világú Sonic gondolatától, mert hősünk ugye a gyorsaságáról híres, de a próbakör alapján a Sonic Frontiers még akár jól is elsülhet. Novemberben kiderül, minden egyes platformon. 

Száguldás, por és fegyelem

Ha már sebesség és poros utak, akkor itt a Dakar Desert Rally, ami ugyan nem hatalmas cím, igazán nagy kiadónál, de a Saber Interactive októberi megjelenése (PC, PS5, XSX, PS4, XOne) is megérdemli a figyelmet. A Bigmoon Entertainment sorozata utoljára 2018-ban jelentkezett önálló epizóddal, az aktuális etap pedig messze többet nyújtott, mint amire számítottunk. Ehhez persze alaposan hozzájárult az igényesen összerakott kasztni, amibe bele is ülhettünk, hogy utána 4K-ban élvezzük a vezetés igazi élményét. Erre most már a profi és szimulációs mód mellett egy könnyedebb, kezdőbarátabb nehézségi fokozattal is lehetőségünk nyílik, aminél jelzők mutatják az utat, miközben, ha már igazán profik vagyunk, mindenféle segítség nélkül, mindössze a képernyőn látható iránytű segítségével is tájékozódhatunk, ami persze sokkal nagyobb kihívás elé állítja a versenyzőket. Hóban, esőben, tengerparton taposhatunk bele a gázba, 5 járműtípussal (a nagyobb gépállatoktól a kisebb motorokig). A nyitott világ adott, ahogy a performance és quality mód is.

A Kalypso-felhozatal

Nem kifejezetten a zsáneremmel foglalkozik a német Kalypso Media, de így is elég változatos és izgalmas címekkel volt jelen az eseményen. A kisebbik meglepetés a Dungeons 4 jelenléte volt, amiből egy kisebb prezentációt sikerült elcsípni, és aminél a legkevesebb a változás. Maga a fejlesztő is elmondta, hogy mivel a visszajelzések többnyire pozitívak, a közösség nem emelt ki semmilyen problémás elemet, így a recept marad a régi, feleslegesen nem történnek komoly változtatások, amik esetleg aztán pont még rosszul is érintenék a rajongókat. Ennek köszönhetően, a 2023-ban, PC-re és konzolokra is (a Switch-verzióhoz innen is sok sikert kívánunk) érkező játékban minden csak nagyobb és több lesz. Maga a játék négyszer nagyobb, mint a harmadik epizód, értendő ez a területekre és lehetőségekre is, miközben 20 térkép és co-op várja majd az érdeklődőket. A nem annyira komolyan vehető dizájn marad, Thalya visszatér, miközben hordák, élőhalottak, démonok lesik minden kívánságunkat. A kis szolgák közben a gonoszságot gyűjtik be és raktározzák, amivel erősödünk, kirajzó hordáink pedig nemcsak lerohanják és legyőzik az emberi táborokat és városokat, de ezeket a területeket be is építik gonosz birodalmunkba. Pokolian jó mókának ígérkezik. Ismét.

Szintén a több-jobb-nagyobb elvén készül a Railway Empire 2, amely ugyanúgy 2023-ra esedékes, a PC/PS5/XSX hármasra, ami abszolút érthető. Ez ugyanis tényleg komoly fejlődést mutat, ezúttal az 1870-1930 közötti Amerikát és Európát megcélozva, ahol a városok között alakíthatjuk ki teljesen szabadon a vasúthálózatunkat, közben megcélozva a kereskedelem és fejlődés szempontjából fontos árucikkeket és igényeket, no és persze a lakossági utazást. A sokkal nagyobb helyszínek és sokkal nagyobb időintervallum nem az egyetlen változás, elvégre immáron jóval részletesebb modelleket és látványvilágot kapunk, igazi történelmi vasak járják a vidéket, miközben a városokban korhű ruhában mászkálnak a lakosok, akik persze felszállnak a járműre is. A nagyobb terület miatt sokkal komplexebb utakra van lehetőség, bárhol lehet építkezni, és persze az egész egy gazdasági szimulátor is, elvégre egy alagút megépítése például sokkal drágább, mintha csak a síneket tennénk le a pusztában. Ha kész a mű, belső nézetből is bejárhatjuk a száguldó vonatot, gyönyörködve közben a panorámában, megnézve az utasokat, illetve természetesen lesz a szabad sandbox mód mellett sztori is, ami 5 fejezeten keresztül kínál majd rengeteg feladatot és kihívást. Az már biztos, hogy Szombathely és Pécs Európában megtalálható, mert láttam a jelenlétüket. Aki a nyugodtabb, szabadabb menedzselést és építkezést, esetleg a vonatokat szereti, tűkön ülve várhatja a folytatást, ami első látásra igazi szerelemprojektnek tűnik.   

Bunyó nemcsak karácsonyig

És akkor következzen a nagyok közül a legnagyobb és legkellemesebb meglepetés, legalábbis számomra, ami a Street Fighter 6 volt, és amivel a Capcom talán visszaadja nekem a hitet a sorozatban, ami leginkább az ötödik epizódnak köszönhetően (főleg megjelenésekor) részemről alaposan megcsappant. A helyszínen 6 meccset nyomtam, kipróbálva újabb és klasszikus (Ryu és Chun-Li) szereplőket, akik mind hozták a tőlük megszokott stílust, sőt még hozzá is adtak a klasszikus élményhez. A látványvilág színes, élettel teli, miközben a játékmenet nagyon laza, jól kidolgozott, csúnyán szólva fluid, másképpen nehéz lenne igazán jól jellemezni. Újdonság az új gombkiosztás, amivel a megszokott kis-kis-közép-közép-nagy-nagy stb. verziót válthatjuk le egy kézreállóbb és kicsit egyszerűbb megoldásra. Ezen felül vannak új speciális mozgások, sőt a sztori open world módon zajlik, ami miatt különösen érdekessé válik a 2023-ra esedékes hatodik epizód. Reméljük, ezúttal kész játékként jelenik meg, méghozzá olyan minőségi formában, amilyennek most tűnt. Egy másik újságíróval küzdve a hat meccsből ötöt megnyertem, így nyugodtan mondhatom, hogy a második részen nevelkedett veteránként igazán otthon éreztem magam. 

Ezeken felül még számos játékot volt lehetőségem kipróbálni vagy megtekinteni a show alatt, ezekről hamarosan beszámolóm következő részében olvashattok majd.