Két teljes esztendő hosszú idő, pláne a Covid-érában, mikor lezárások, tragédiák, rémisztgetések, oltások, kellemetlenségek egész serege mellett próbált a játékipar is megküzdeni a kialakult helyzettel, alkalmazkodva mindazon megpróbáltatásokhoz, amik az egész világot sújtották. Emiatt aztán az ötödik hivatalos kölni utamra igen nagy elvárásokkal indultam, mivel két év kényszerleállás és az online események után valamit illik durrantani. Komolyabban majd később térek ki élményeimre, egyelőre legyen elég annyi, hogy ért mindenféle meglepetés, és bár az Opening Night Live elég jó pillanatokkal is rendelkezett, az idei első napom nem éppen úgy zajlott, ahogyan azt elképzeltem. Mindehhez képest a Bandai Namco profin kezelte a bemutatót, ami egyből egy másfél órás ismerkedés volt, zárt prezentációval, majd némi próbakörrel, és bár hatalmas bejelentéseket nem kaptunk, panaszra sem volt oka annak, aki ellátogatott a cég standjához.

Arculatváltás megszokott elemekkel

Bár sikerült logót és ehhez kapcsolódó stílust cserélni, ezzel kicsit az arcade hangulathoz visszatérve, maga a kínálat a kiadóra abszolút jellemző vonalat erősítette. Nyitányként a Dragon Ball: The Breakers került képbe, ami október 14-én már meg is jelenik, sőt a nemrég lezajlott bétatesztről írtunk is, így ezzel komolyabban nem foglalkozom, érdemes elolvasni Britpopper írását. Ezt követte a még 2022-ben érkező One Piece Odyssey, ami hagyományos jRPG, a már ismert szériában, miközben új helyszínekkel és szörnyekkel sikerült megbolondítani a receptet, ami viszont a fanoknak a jól ismert formulát hozza, a megszokott látvány mellett. Pontosan ebbe az irányba illik a szeptember másodikán megjelenő Jojo’s Bizarre Adventure All Stars Battle R, ami ugye az 2013-as, PlayStation 3-as játék felújított változata, új karakterekkel, support systemmel, új mozdulatokkal, ezzel éppen annyi izgalmat nyújtva, amire egy ilyen idős programnak szüksége van. Pár meccset gyorsan le is nyomtam, a szereplők között szignifikáns különbségek vannak, a játékmenet ma is élvezetes, így aki szereti a franchise-t, az ismét elmerülhet a különleges képességekkel rendelkező hősök 1v1 küzdelmében.

Apróságok, nem kizárólag apróságoknak

Nem nagy meglepetés, de előkerült a No Man’s Sky Nintendo Switch-es verziója, amira a fejlesztő és a kiadó is nagyon büszke. Nem véletlenül, hiszen bár láthatóan kevésbé részletgazdag a látványvilág, avagy érezhető némi szükséges butítás a hardver képességei okán, maga az üropera még emellett is mutatós a kis konzolon. Kaptunk némi bemutatót a szeptember másodikán érkező LEGO Brawls-hoz, ami a Nintendo-s brawleröket juttatja az eszünkbe, ám ezúttal a hagyományosabb LEGO-karakterek mellett a játékosok elkészíthetik a saját kis figuráikat is. Dínó, óriásrobot – bárki a ringbe léphet, akinek van bármilyen testrésze, amivel harcolhat, ami megadja a játék szépségét és pikantériáját. Láthattuk még az Outright Games felhozatalát, amibe a My Little Pony, a Star Trek Prodigy: Supernova, a PAW Patrol: Grand Prix és a Dreamworks’ Dragons: Legends of the Nine Realms egyformán belefér, és a legtöbb egész jó is a maga egyszerű, nem annyira szép, de a gyerekeknek általában kellemes élményeket kínáló módján. 

És a nagyok, valós és kamu attrakciók

A végére maradtak az igazi finomságok, hiszen a The Dark Pictures Anthology első szezonja a végéhez közeledik, avagy jön a The Devil in Me, ami persze valós alapokkal rendelkezik, és aminél egy őrült kamu hotelt és szobákat berendezve csalogatja magához áldozatait. A november 18-án megjelenő horror-kaland ezt a helyszínt mutatja be egy TV-s csapat szemszögéből, miközben számos, a sorozat szempontjából meglepően nagy újdonságot kínál. Ezúttal már lehet ugrani, rejtőzködni, sőt puzzle-öket is kapunk, miközben minden egyes stábtagnak meglesz a maga speciális képessége, így a játékosnak is kimondottan érdeke, hogy életben tartsa a szereplőket. 

A végére maradt a Bandai Namco legújabb bejelentése, a 2023-ra datált Park Beyond, ami PC mellett PS5-re és Xbox Series X-re készül, és a benne lévő vidámparknak tényleg csak a fantáziánk (hiánya) szabhat gátat. Bár a Planet Coaster elég magasra tette a lécet, úgy tűnik, hogy a tortából más is levenné a maga kis szeletét, ráadásul nem is akárhogyan. Más kérdés, hogy a Might & Magic-epizódokról és a Tropico 6-ról ismert Limbic Entertainment eleve kicsit más liga, mint a Frontier, szóval nem baj, ha némi fenntartással kezeljük az egyébként szimpatikus kísérletet. Merthogy a stúdió játéka abszolút a fantáziánkra bízza a vidámparkok építését: tetszik az óriáskerék? Miért nem teszünk egyből kettőt egymásra, amik össze vannak kötve? Mondok jobbat, mert ha már lúd, legyen kövér: miért nem egyből 5-nél is több óriáskereket kapcsolunk össze, amik között a fülkék átpotyognak és mozognak? A Park Beyond a választási lehetőségekről és teljes szabadságról szól, miközben magunk alakítunk ki minden útvonalat, magunk rakjuk össze a pályát, persze bevetve mindenféle előre elkészített modult, ami csak megtetszik.

Meglehetősen vegyes és színes volt tehát a Bandai Namco felhozatala, ami kora reggel megadta a naphoz az alap hangulatot. Kiemelkedő játékot ugyan nem kaptunk, de ami volt, az átlagban jól teljesített. Így kíváncsian várjuk többek között a The Dark Pictures Anthology új részét, ahogy a parképítős játékot is, ami talán nem veszélyezteti a Planet Coaster trónját, de a fantáziátlanságot nagyon is, ami miatt már érdemes lehet a figyelemre.