Már a legelején lelövöm a poént: a Battlefield visszatért a csúcsra! Ne szegje a kedveteket az a pár órányi gyengécske egyjátékos kampány, amiről korábban külön tesztben számoltunk be, mert a lényeg bizony nagyon a helyén van! A Battlefield 6 multiplayere pontosan azt hozza, amit a harmadik és negyedik rész aranykora óta visszasírtunk. Rengeteg gyalogosan és járművekkel vívott kaotikus csatát, csapatalapú összjátékot, elképesztő audiovizuális élményt és azokat az utánozhatatlan Battlefield-pillanatokat, amik miatt beleszerettünk a DICE nagy online lövöldéjébe. A multiplayer, habár egyáltalán nem hibátlan, szinte tökéletes első benyomást nyújt, és minden alapot lefektet ahhoz, hogy évekkel később ez legyen az az epizód, amihez újra és újra visszatérünk majd.
Elég nagy szó ez, főleg azután, hogy milyen mély gödröt ásott magának széria. A lejtmenet a Battlefield: Hardline-nal kezdődött, amit a nagyszerű Battlefield 1 követett, de a Battlefield 5 és főleg a 2042 után már úgy érezhettük, hogy ideje hosszú időre parkolópályára tenni a szériát. Elképesztő felüdülés újra visszatérni a modernkori, de nem futurisztikus hadviseléshez, ami a maga átélhető földhözragadtsága mellett is olyan adrenalint pumpáló élményt ad, mint más online FPS soha. Pedig az az igazság, hogy a Battlefield 6 nem csinál igazán semmi extrát. Nem bolondítja meg semmi nagy zsánerteremtő újdonsággal a régről ismert formuláját, de úgy tűnik, hogy most pontosan erre a régivágású egyszerűségre volt szükségünk. Valószínű, hogy egy ilyen epizódot anno kifütyültünk volna, ha közvetlenül a Battlefield 4 után érkezik, de a Battlefield 2042 után a tanulság az, hogy nem kell mindig újra feltalálni a kereket.
Elég, ha a középpontba újra a nagy, de nem túlzottan hatalmas 64 fős meccsek kerülnek, a szokásos Conquest és Breakthrough játékmódokkal az élen, amik mindig is a Battlefield szívét-lelkét jelentették. Tankokkal, vadászrepülőkkel, helikopterekkel és azzal a teljes őrülettel, aminek a forgatagában egyetlen jól koordinált négyfős csapat is meg tudja fordítani a csaták kimenetelét. Ezeket a klasszikus nagy létszámú módokat bővíti ki ütős harmadikként az Escalation, ami a Conquest új, nagyra nőtt tesója. Több foglalóponttal és járművel, de a meccs vége felé egyre kisebb területre fókuszált csatákkal. Kifejezetten jól működik! Csupán azt sajnálom, hogy a Bad Company-játékok óta ismert Rush már nem fér fel erre a listára. A Battlefield 6 egy kisebb méretű, 12vs12-es játékmóddá zsugorította a bombahatástalanítós mókát, így azt inkább az olyan kis létszámú módokhoz tudjuk sorolni, mint a Domination vagy a King of the Hill. Habár ezeknek a playlisteknek is megvan a helye és szerepe egy olyan játékban, ahol gyakran csak egy apró fogaskeréknek érzed magad a nagy hadigépezetben, a Rush elaprózása mégis eléggé fájó pont.
De nem csak ezzel a játékmóddal, hanem általánosságban a Battlefield 6 méreteivel is tudnék egy keveset kötözködni. A közeli csatákat vagy legfeljebb középtávot támogató New York-i és kairói pályák elképesztően látványosak és nagyon jól működnek a játék hibátlan gunplay-ével, de hiányzik valami nagyobb és több! Sajnos egyelőre elég kevés az olyan igazán hatalmas pálya, ahol teljesen kibontakozhat a teljes gyalogos és járműves kombinált harc. Csak reménykedhetünk benne, hogy a DICE és a Battlefield Studios már jóval előre betárazta a BF6 legnagyobb térképeit, de látva, hogy milyen jól sikerült az Operation Firestorm felújítása, azt sem bánnánk, ha még több klasszikus helyszín remake-jével érkeznének a későbbi frissítések. Senki előtt nem titok, hogy a Battlefield 6 két farpofával ül a 2010-es évek nosztalgiavonatán – akkor meg mire várnak? Ide nekünk a Gulf of Oman-t és Kharg Island-et!
De nem csak a pályák és játékmódok, de a teljes pompájában visszatérő kasztrendszer is a régi Battlefield-feelinget erősíti. Miután a Battlefield 2042 megpróbálta teljesen kicsinálni azt a felosztást, amit a Battlefield 1942 óta követ a széria, a BF6-ban már az első naptól hibátlanul tér vissza az Assault, Support, Engineer és Recon kvartettje. Mint mindig, most is remekül egészítik ki egymást a spéci felszerelésekkel érkező kasztok, amik ugyan a legtöbb playlisten nincsenek egy-egy fegyvertípusra korlátozva, cserébe viszont hasznos bónuszokat kapnak a hozzájuk legjobban illő golyószórókhoz.
Már most órákig lehetne szöszölni az összes fegyver és a hozzájuk tartozó millió tár, irányzék és más kiegészítő felszerelésével, bár ehhez az is vastagon hozzátartozik, hogy az említett órák nagy része azzal telne el, hogy kiigazodjunk a keszekusza menürendszerben. Játék közben már remek UI-jal van dolgunk, de a játékmódok és loadoutok horizontálisan tájolt menüje teljesen csapnivaló. Ember legyen a talpán, aki már az első pár órában átlátja a napi-, heti- vagy a kasztokhoz kötött kihívásokat! Márpedig érdemes megbarátkoznunk a kezelőfelülettel, hiszen néhány hasznos eszközt nagyon specifikus challenge-ek mögé zár a játék – talán ezt is átértékelhetné a Battlefield Studios brigádja a következő szezonokra.
Mert bizony a szezonális frissítések már jócskán be vannak tárazva, annak ellenére, hogy a tesztünk írásakor még nem tudni pontosan, hogy mire számíthatunk a következő hetekben és hónapokban. Annak persze csak örülhetünk, hogy hosszú távra tervez az EA és a négy stúdióból álló fejlesztőcsoport, ráadásul, ha igazak a hírek, jó ideig nem kell tartanunk a Call of Duty-féle bugyuta skinektől sem. De a Battlefield Studios ezen kívül is megelőlegezte az örök életet a Battlefield 6-nak, méghozzá a Battlefield Portal révén. Amíg a Battlefield 2042-ben bemutatott Portal a korábbi epizódok remasterelésére tette a hangsúlyt, az új iteráció már egy jóval összetettebb és szabadabb pályaszerkesztőként érkezett. A külön menüpontban sorakozó Portal-játékok közt már kapásból van vadászrepülős verseny, zombimód, meg mindenféle más őrület, ráadásul minden egyes játékos kap egy dedikált szerver-slotot, ahol állandóan hostolhatja Godot Engine-ben megszerkesztett saját játékát.
Jól látszik, hogy a kissé félkész egyjátékos kampányt leszámítva az EA és a Battlefield Studios nem spórolt semmin. Elvégre a teljes franchise jövője volt a tét, így beleadtak apait-anyait, hogy a Battlefield újra visszanyerje a régi renoméját. Az eredmény egy olyan visszatérés lett a széria aranykorához, aminél nagyobb ajándékot nem is kaphattak volna a régi veteránok, de azok sem, akik nem is nagyon emlékeznek arra, hogy milyen volt, amikor az egyik legnagyobb shooterként emlegettük a Battlefield-et. Vannak hibái? Persze, nem is kevés, bőven lesz még mit finomhangolni, de a játék sziklaszilárd alapokon áll, és az apró kiforratlanságok ellenére már most is elképesztően szórakoztató. Reméljük, hogy tényleg sok-sok évig velünk lesz még ez az epizód, mert amit eddig kaptunk, az alsó hangon is fantasztikus. És azt se felejtsük, hogy hamarosan elrajtol az ingyenes standalone Battle Royale módja is, ami aztán tényleg rávetheti az utolsó marék földet az idei Call of Duty és a Warzone koporsójára.
