A piszkosul sikeres bétahétvégéknek és a Battlefield Labs szivárgásainak köszönhetően már jóval a megjelenése előtt megtudtunk mindent a Battlefield 6-ról, amit csak tudni akarhatattunk. Legalábbis a többjátékos módot illetően, a single playert ugyanis kellő titoktartással kezelte az EA és a Battlefield Studios négy stúdióból álló supergroup-ja. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy két etapban vesszük górcső alá a Battlefield 6-ot. Az első cikkünkben az egyjátékos kampányba ugrunk fejest, később pedig újból jelentkezünk majd, hogy alaposabban kivesézzük az év legnagyobb multis felhajtását is. Vágjunk is bele, nézzük meg, hogy milyen lett a Battlefield 6 sztorimódja!
Az év 2027, a világot pedig csak egy hajszál választja el egy újabb globális katasztrófától. Ahogy a nyílt katonai konfliktusok az Egyesült Államok és Európa küszöbéig sodródnak, megrendül az Észak-atlanti védelmi szerződésbe vetett hit. A NATO tagállamai a bizalmukat elvesztve egymást követve sorolnak át egy kétes hátterű, de elképesztő haderővel rendelkező katonai magáncég koalíciójához. Ez a Pax Armata, aminek a fegyveres bevonulása Grúziába a békésnek szánt átállás egyik feszült lépcsőfokának tűnt, de valaki gyufát hajított a lőporos hordóba. Hatalmas összecsapás robbant ki a NATO-haderők és a privát zsoldossereg közt, az incidens pedig világszinten lobbantja lángra a modernkor legvéresebb háborúját.
Ezzel a felütéssel indít a Battlefield 6, amin jól érződik, hogy egy olyan korban és közegben íródott, ahol a valóságban is kényelmetlenül közeliek a nagy háborús konfliktusok. Nem véletlen, hogy a Battlefield Studios a korábbi nagy ellenfelek, Oroszország vagy Kína helyett óvatoskodva egy nehezen behatárolható, totál fiktív katonai szervezetet állít a big bad szerepébe. Ebbe a közegbe helyezi a játék a Dagger 1-3 nevezetű különleges osztagot, akik az éppen aktuális amerikai badass-brigádként tesznek rendet a világ minden táján. Három kontinenst megjárva ejtőernyőzünk majd Gibraltár felett, tankcsatát vívunk a gízai piramisok árnyékában, de még New York is lángokba borul, mire végre pisztolyt szegezhetünk az éppen aktuális fő-rosszarc homlokához.
Egy rövid, tömör, de kifejezetten látványos kampány ez, ami a Battlefield 1 és 5 War Stories struktúráját elhagyva végre újra egy koherens, egybefüggő történetként helyezi kontextusba a multiplayer ütközeteit. Mert afelől ne legyen kétségetek, hogy a Battlefield 6 kampánya csak arra hivatott, hogy egy kis ízelítőt adjon a multiplayer előtt. Nem véletlen, hogy még az online csaták kasztrendszerébe is kapunk egy kis betekintést, ahogy bevetésről bevetésre váltunk a Dagger 1-3 tagjai közt. Természetesen akad köztük egy drónpilóta mesterlövész, robbantási szakértő és támogató lövész is, a missziók pedig vannak annyira változatosak, hogy a kissé felejthető csapat összes tagja megvillanthassa a szakértelmét.
Habár a 2019-es Call of Duty: Modern Warfare mintájára a Battlefield 6 is megpróbálkozik a lopakodással meg az éjjellátós beszivárgással, az senki számára nem jelenthet meglepetést, hogy ennek a játéknak a nagy, hangos és látványos nyílt téri lövöldözés az erőssége. Az összes hatásvadász akciófilmet lepipálja az a robbanás-szimfónia, amit a feszesen szkriptelt, nagy látványos set piece-jelenetek során az arcunkba vág a játék. Alig akad olyan pillanat, hogy ne süketülnénk meg a repeszgránátok durrogásától, miközben rutinszerűen lőjük halomra a tucatszámra ránk rohanó, de érzésre totál arc nélküli Pax Armatásokat. Ebben a közegben szinte teljesen témaidegen az éjjellátós óvatoskodás.
Magyarán, a Battlefield 6 sztorimódja pontosan azt a minimumot hozza, amit elvárnánk tőle, ennél viszont nem sokkal többet. Mert hiába a grandiózus csaták folyamatos pörgése, meg az ez alá tett remek gunplay, ha a sztorira és annak karaktereire néhány nap múlva már a kutya sem fog emlékezni. Ezt az alapszintet sajnos ezúttal sem ugrotta meg a Battlefield, ami persze nem feltétlenül a világ legnagyobb gondja, azt viszont már nem intézhetjük el egyetlen laza legyintéssel, hogy ami ebben a 4-5 órás egyjátékos élményben a helyén van, az sem nevezhető valóban kész játéknak. Sajnos borzasztóan baltával faragott az egész.
Ennek pedig nem nehéz megtalálni az okát. A Battlefield 6 egyjátékos kampányának turbulens fejlesztése jól ismert sztori. A Halo egykori kreatív fejese, Marcus Lehto és az akkor frissen alapított Ridgeline Games kezdte meg az single player fejlesztését, de félúton valami annyira félrecsúszhatott, hogy 2024-re az EA beszántotta a komplett fejlesztőstúdiót. A Dead Space remake-kel remekelő Motive és az ex-Need for Speed-es Criterion vették át és fejezték be a munkálatokat, de sajnos lesüt a játék állapotáról, hogy nem volt egyszerű ez a menet.
Időnként tényleg nagyon szépek a Battlefield 6 hatalmas, beállított jelenetei, de már a legutóbbi pár Call of Duty is kevésbé érződik csőjátéknak, mint az új Battlefield, ami egyetlen pályát leszámítva már akkor visszaküld az előző checkpointhoz, ha pár méterrel is letérünk a kijelölt ösvényről. Egy nagyon szűken behatárolt folyosórendszeren rángat pórázon előre a játék, ám még így sem működik igazán a szkriptelés. Béna, félkész animációk, egymásba ragadva vibráló karakterek, elcsúszó hangsávok és egy rakás olyan bosszantó hülyeség csúfítja el a Battlefield 6 sztoriját, amiknek egyszerűen nem lehet helye az év egyik legnagyobb blockbusterében. Több rá fordított idővel és figyelemmel egészen biztosan gatyába lehetett volna rázni a kampányt, de világos, hogy ez az EA listáján nem élvezett prioritást. Vannak persze a játékban olyan butaságok, amik inkább csak szerethető sármot adnak az egyjátékos módnak, de a legtöbb esetben a Battlefield 6 kiforratlanságai inkább kizökkentenek az akcióból, sőt néha teljesen meg is akasztják az előrehaladást.
Amikor viszont minden klappol, és próbálunk nem odanézni, amikor a társaink bunny hoppolva vagánykodnak a Brooklyn Bridge romjai közt, a Battlefield 6 tud nagyon jó összképet is adni. A nagy, széles látképű jelenetek vagy a fény-árnyék játékkal trükköző szekciók jól festenek, de még az az orbitális húgy-filter sem áll rosszul a játéknak, amitől néhány helyszín sárgább, mintha Unreal Engine 3-ban vették volna fel a Breaking Bad mexikói jeleneteit. Jól áll ez a túlzó hatásvadászat az egyjátékos módnak, de ez semmiképp nem nyers grafikai bravúr.
A még mindig a széria alatt zakatoló Frostbite Engine a Battlefield 1 idején már rég csúcsra lett járatva, és a kellemetlen igazság az, hogy a Battlefield 6 sok esetben lényegesen csúnyább, mint a közel 10 évvel ezelőtti felmenője. Ez főleg a karakterek élettelen ábrázatán érhető tetten. A kötött, közeli jelenetekben szépen dolgozik az engine, de ha egy véletlenszerű nyílt helyszínen közelebbről nézünk rá a mellettünk álló figurákra, akkor jól látszik, hogy minden komolyabb effektet mellőz a játék a stabil teljesítmény megtartása érdekében. Amellett, hogy az ilyen részletmunkákra már az animátoroknak sem jutott idejük, világosan látszik, hogy sem sub surface scattering, se komolyabb ruha és hajfizika, de még tisztességes árnyékolás sincs az aktív, mozgó karaktereken. Mindezt ráadásul,PC-n, Ultra beállítások mellett. Cserébe viszont valóban gyönyörűen fut a játék, és nem csak a milliós atomerőműveken. A multiplayeres fókusz és a Battlefield védjegyének nevezhető rombolhatóság megköveteli a tisztességes optimalizációt, ezen a téren pedig szerencsére nem sok panaszunk lehet.
Összegezve tehát: a Battlefield 6 egyjátékos sztorimódja többé-kevésbé hozza azt az alapszintet, amit a széria kampányaitól elvárnánk, de egy ujjal sem tesz többet azért, hogy felülmúlja azt. Egy klasszikus “minimum viable product”-tal van dolgunk, ami nehéz körülmények közt, erőltetett tempóban készült, és sosem lett igazán befejezve. Bizonyára a készítői is tudták, hogy senki nem emiatt fogja megvásárolni a játékot, ami nyilvánvalóan nem a legjobb fejlesztői attitűd. Az egészen biztos, hogy pár év múlva nem ezt a sztorit emlegetjük majd az elsők közt, ha a Battlefield kampányait állítanánk rangsorba, pedig tegyük hozzá, nincs túl magasan a léc. Egy gyors végigjátszást persze megér, hiszen egy hosszabb délután alatt lezavarhatjuk az egész balhét, mielőtt belevetnénk magunkat a lényegbe, a multiplayerbe. Így teszünk most mi is. Már összeszedtük a csapatot és készülünk a rajtra, hamarosan pedig újból jelentkezünk, a tesztünk második, multiplayer-fókuszú felével.
