Az első Battlefield-játék óta figyelemmel kísérjük a DICE csapatának munkásságát. Lehetőségünk volt megcsodálni, hogyan lépnek ki az ismeretlenség homályából, hogyan válnak termékeik egyre népszerűbbé, egyre grandiózusabbá. A fejlesztőcsapat létszáma mostanra nagyjából ötszörösére duzzadt azóta, hogy előálltak a Battlefield 1942-vel (ekkor 2002-t írtunk), a sorozat egyes epizódjai pedig folyamatosan remek alternatívát kínáltak azoknak, akik a Call of Dutyk játékmenetét túl egyszerűnek, az ARMA-szériáét pedig túl összetettnek találták.

A széria egyik meghatározó fejezete a 2011-ben megjelent Battlefield 3 volt, ami vadonatúj grafikusmotorjával, utánozhatatlan háborús élményével játékosok millióinak szerzett feledhetetlen perceket. Most közel két évvel járunk a BF3 megjelenése után, és máris itt a negyedik rész, amely igyekszik tökélyre csiszolni azt, amit eddig Battlefieldként ismertünk: a grandiózus multis csatározásokat, melyek során tucatnyi módon vehetjük fel a harcot játékostársainkkal, miközben a látvány és a hangulat minden képzeletünket felülmúlja.

A Battlefield 4 tehát egy igazi AAA-kategóriás játék, amitől azt várja az ember, hogy teljesen lehengerlő legyen: szép, megunhatatlan, tele újdonságokkal, tökéletes kivitelben. Sajnos, ahogy ilyenkor lenni szokott, vágyálmaink és kívánságaink végül nem feltétlenül valósultak meg a végtermék telepítését követően. A helyzet az, hogy a Battlefield 4 valójában nem sokkal szebb és nem sokkal izgalmasabb, mint amilyen az elődje volt, ráadásul keresgélni kell azokat az újdonságokat, melyek miatt nem hármas, hanem négyes szám fityeg a cím mellett. A katonák ugyanúgy mozognak, mint két éve, a hangok gyanúsan ismerősek, a sokat reklámozott újdonságok (Levolution) láttán pedig nem feltétlenül dobunk hátast. Aztán elkezdünk játszani, szinteket lépünk, megismerjük a pályákat, szépen lassan kinyílik előttünk a program, és rájövünk, hogy hiába fintorogtunk órákon át, hiába volt minden gúnyos megjegyzésünk, mikor 31 társunkkal együtt megindulunk a csatába, és leomlik mellettünk egy hatalmas felhőkarcoló, akkor bizony kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a Battlefield 4 bizony jó. Mit jó, piszkosul jó!

Szingli vagy?

Kezdjük azzal, hogy megkérdezzük: MIÉÉÉÉRT?! Miért kell mindig erőltetni ezt a single player dolgot, ha már az előző részben sem működött? Mert ugye a Battlefield-sorozat sohasem arról szólt, hogy kapunk egy jó kis kampányt, amiről ódákat fogunk zengeni, aztán ha jól kiszórakoztuk magunkat, mehetünk lövöldözni a multiba. Nem, a Battlefield-játékokban mindig is a többjátékos mód volt a középpontban, sőt eleinte nem is volt egyjátékos rész – egészen a Bad Company első részéig boldogan lőttük egymást halomra a 64 fős online csatatereken, éltük a „békés” világunkat, nem hiányzott nekünk ez a kampányos móka. Aztán hirtelen megváltozott valami. Lépést kellett tartani az olyan nagyágyúkkal, mint a Call of Duty vagy a Halo, így a Battlefield sem maradhatott szólómód nélkül, és most sem ússzuk meg a dolgot.

A Battlefield 4 egyjátékos módjának története egyetlen szereplő, Daniel Recker őrmester köré lett felépítve, a ránk váró kampányban az ő amerikai zubbonyába bújhatunk bele. 2020-at írunk, tehát hat év telt el az előző epizód óta. Oroszország és az USA közt mostanra pattanásig feszült a helyzet, Kína komoly belviszályokkal küzd, és lassan mindenki reális esélyt lát arra, hogy kitörjön a harmadik világháború. A kampány ebbe a nem túl békés időszakba repít minket, közel hatórányi szórakozást kínálva számunkra. A történet Bakuban, Azerbajdzsánban kezdődik: Recker őrmester társaival együtt (Dunn, Irish és Pac) épp egy titkos adatcsomagot igyekszik kicsempészni az országból, amikor rájuk szabadul a fél orosz és azeri hadsereg, az eset végkifejletét pedig már biztos mindenki látta az ezernyi BF4 videó egyikében. Ezután Tombstone nevű szakaszunkkal Kínába látogatunk, ahol sikerül komoly diplomáciai bombát robbantanunk, de pár hatalmas és ultralátványos lövöldözős jelenet után kivágjuk magunkat a szorult helyzetekből. Vagy legalábbis azt hisszük...

A kampány pont olyan, mint amire számít az ember. Ha már akár egy percet is játszottunk hasonló színvonalú játékkal, semmilyen meglepetés nem ér majd minket. Rengeteg beállított jelenet, szkriptelt események egymás hegyén-hátán, hatalmas robbanások, száguldó repülőgép-alkatrészek, és sok-sok fegyverropogás – ahogy annak lennie kell. A pályák, melyekből összesen 7 darab található a játékban, rendkívül szépek és elég jól fel lettek építve, ami egyrészt köszönhető a Frostbite 3 motor hihetetlen tudásának, másrészt a pályatervezők odaadó munkájának, akik igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni ebből az egyvágányú sztoriból. Bár igazából sosem tudunk leszakadni az előre meghatározott irányvonalról, azért a területek elég nagyok ahhoz, hogy többféleképpen vergődhessünk át az egyes szakaszokon. Az például már az első pálya esetében is látszik, hogy milyen eszméletlen bravúrokra képes a Battlefield 4 alatt dolgozó, megújult grafikusmotor. Szinte átmenet nélkül vágódunk zárt területekről nyitottakba, az arcok eszméletlenül életszerűek, a megvilágítás és a speciális effektek pedig képesek elhitetni velünk, hogy ott vagyunk a harctéren. A rombolhatóság mindezek tetején pedig olyan, mint hab a tortán. A megjelenítés most is csillagos ötöst érdemel.

Újdonságok tekintetében viszont túl sok mindenről már nem lehet beszámolni. Megyünk előre és lövünk, más dolgunk nincs. Közben mosolygunk a bugyuta mesterséges intelligencia láttán, ami úgy helyezi el az ellenséges katonákat a fedezékek mögé, hogy testük kétharmada kilátszik, vagy azon, hogy társaink inkább csak kellékek, mintsem hasznos tagjai a Tombstone szakasznak. Hiába vonulunk például fedezékbe, az ellenlábasok fittyet sem hánynak cimboráinkra, csak ránk tüzelnek, minket próbálnak kigránátozni a búvóhelyünkről – úgy tűnik, ezen a téren már soha semmi nem változik. Apró újdonság, hogy ezúttal kapunk egy látcsőszerű eszközt, amivel megjelölhetjük az ellenséges egységeket (spottolhatjuk őket), valamint társainkat utasíthatjuk arra, hogy nyissanak tüzet az előttünk álló figurákra. Ezenfelül a program pontozza a küldetések  során nyújtott teljesítményünket, és ha sikerül elég sok fejlövést kiosztanunk, multi-killeket összehoznunk, vagy késelnünk, akkor bronz-, ezüst- vagy aranymedálokat szerezhetünk, melyek elérésével akár új fegyvereket is kaphatunk. Ugyan ez utóbbiak legtöbbjét csak a BF4 kampánymódjában használhatjuk, de egy-két küldetés teljesítésével megnyithatunk olyan lőszerszámokat is, melyek a többjátékos módban is bevethetővé válnak. Bónuszként még dögcédulákat is gyűjtögethetünk a kampány során, melyekből három-három van minden pályán. A gond csak az, hogy amennyiben nem találjuk meg őket első nekifutásra, akkor nagyon valószínű, hogy erre már később sem kerül sor, egész egyszerűen azért, mert a kampány a nagy csinnadratta és a látvány ellenére is rettentő unalmas, így aligha lesz bárkinek kedve újra végigszenvedni azokat szkriptelt lövöldözős részeket, amelyek már elsőre is kifejezetten fárasztónak hatottak. Bár tagadhatatlan, hogy a játék tele van látványos jelenetekkel, drámával és akcióval, és tényleg jól esik ránézni a monitorra, olyan brutálisan fest minden, de a konkurenciához képest ez vajmi kevés. Vagy csak túl nagy a kontraszt a multi és a single között?

Mutasd az igazi arcod!

Valószínűleg nincs olyan ember, aki kizárólag az egyjátékos mód miatt veszi meg a Battlefield 4-et. Ez a sorozat mindig is a multiról szólt. Arról, hogy tankokkal, repülőgépekkel, harci helikopterekkel, rakétavetőkkel és egyéb változatos kellékekkel pusztítjuk egymást egy virtuális harcmezőn. Szerencsére ez a többszereplős mód még mindig eszméletlenül erős részét képezi a játéknak, és a multit tekintve nagyjából minden maradt a régiben, így a BF4 továbbra is egy kétszer 32 főt megmozgató, háborús, lövöldözős játék. Bármennyire is szeretnénk inkább lézerágyúkkal és lépegető robotokkal harcolni, be kell érnünk a modern hadviselés kellékeivel, kezdve a tankoktól, az AC-130-as gunshipen át, a legkülönfélébb gépkarabélyokon keresztül egészen azokig a harci eszközökig, melyek jelenleg szolgálnak, vagy a közeljövőben kerülnek hadrendbe az USA és a Kínai Néphadsereg kötelékeiben. Azok, akik játszottak az előző résszel, valószínűleg azonnal otthon érzik majd magukat a Battlefield 4 hadszínterein. Szakaszokba tömörülünk, spottolgatjuk az ellenfeleket, lőszert adunk a társainknak (reméljük legalábbis, hogy adtok!), tankozunk, repkedünk, és persze lövünk minden piros célpontot, ahol érjük őket.

A Battlefield 4 első igazán nagy újdonsága a levolution névre keresztelt óriásmaszlag, ami lényegében a pályákon található interaktív elemek gyűjtőneve. Ennek köszönhetően minden pályán akad egy-két olyan esemény, amit ha beindítunk, akkor megváltoznak az adott díszlet egyes részei. A levolution lehet látványosan grandiózus, mint például a sanghaji felhőkarcoló ledöntése, vagy egészen apró, mint amikor becsukjuk egy vonat ajtaját. Jópofa dolgok ezek és esetenként roppant látványosak, de pár kivételt leszámítva egyáltalán nincsenek hatással a játékmenetre. A második nagy újdonság a parancsnoki mód megjelenése, ami a 2005-ös második részben is szerepelt már, mi pedig nagyon örülünk a visszatérésének. Ez lehetővé teszi, hogy a maximális 64 játékos mellé becsatlakozzon még két fő, akik a csapataikat támogathatják. Ők lesznek a parancsnokok, akik kapnak egy térképnézetet, ahol az alattuk szolgálók mozgását követhetik nyomon, utasíthatják a szakaszvezetőket arra, hogy foglaljanak el vagy védjenek meg egy pontot, felderítést végezhetnek egy adott terület felett, valamint zavarhatják az ellenséges parancsnok munkáját. Amennyiben a kommandírozott csapata jól végzi a dolgát, és sikerül fontosabb területeket elfoglalniuk, akkor még egy olyan AC-130-as harci repülőgép is kérhető a pályára, ami egy ovális pályán mozogva irthatja az ellenséges játékosokat, továbbá egy Tomahawk rakétával akár pusztító csapás is mérhető egy adott területre. A parancsnokok ezenfelül utánpótlásládákat dobhatnak a játéktérre, illetve megjelölhetnek veszélyesen jó killstreakeket produkáló játékosokat eliminálásra.

A Battlefield 4 érkezésével két új játékmód is bemutatkozott, melyek közül az Obliteration az érdekesebb. Ennek lényege, hogy a pályán találhatunk egy mindenki számára jól látható bombát, amit a csapatunk egyik tagjának (akár nekünk) fel kell vennie, majd elcipelni a pálya egy másik végébe, és ott felrobbantani. Persze a csomaggal caplató baka azonnal láthatóvá válik az összes többi játékos számára, szóval hamar puskavégre kaphatják őt, ezért aztán életképes csapat nélkül elég frusztráló tud lenni ez az új móka – de higgyétek el, 3-5 haverral együtt már egészen más megvilágításba kerül az egész! Ezenkívül kaptunk egy Defuse nevű játékmódot is, ami a Counter-Strike játékosok számára lehet ismerős; ezen meccsek során már nincs újraszületési lehetőség, a két szemben álló csapat dolga pedig az, hogy bombákat helyezzen el vagy hatástalanítson egy kisebb térképen.

Az újdonságok mellett persze ezúttal is választhatóak hardcore játékmódok, ahol van baráti tűz és nagyobbat sebeznek a lövedékek, valamint visszatértek az olyan jól bevált opciók, mint a Rush és a Conquest. Az első DLC (China Rising) érkezésével pedig újra elérhetővé válik majd az Air Superiority játékmód, ami a népszerűtlensége miatt aligha fog bárkit is lázba hozni. Végezetül a kezdők számára jó hír, hogy a programban található egy Test Range nevű pálya is, ahol kipróbálható az összes jármű, így már nem a csatatéren kell szembesülni a repülők és helikopterek irányításával.

Íme, a Battlefield 3. Ja, várj, 4!

A Battlefield 4 kapcsán sokan emlegetik, hogy túl sok újdonság nem található benne az előző részhez képest, azonban ez így egyáltalán nem igaz. A helyzet az, hogy rengeteg változás érhető tetten a negyedik felvonásban, azonban ezek jelentős része a felszín alatt bújik meg, tovább finomítva az amúgy is remek multis élményt. A szakaszspecializációk például lecserélődtek egy úgynevezett field upgrade rendszerre, melynek lényege, hogy amennyiben jól játszunk együtt (egymásra születünk, követjük a szakaszparancsnok által kiadott utasításokat, javítjuk vagy gyógyítjuk egymást, stb.), akkor különféle bónuszokat kapunk, melyek nemcsak ránk, de a csapattársainkra is kihatnak. Több lőszert vagy több robbanószert cipelhetünk magunkkal, gyorsabban sprintelhetünk, hosszabb ideig tarthatjuk vissza a levegőt, ha mesterlövészpuskával akarunk célozni, vagy a járműveink javítani fogják a mellettünk álló szövetséges gépeket. A megszerzett bónuszok megtartása érdekében csupán arra kell figyelnünk, hogy mindig legyen valaki a szakaszból, aki életben marad, mert ha mindenki egyszerre távozik az égi csatamezőkre, akkor a megszerzett extrák nullázódnak.

Rengeteget finomodott továbbá a járművek irányítása (a tank például nem csúszkál, ha gázt adunk), valamint nem lövöldözhetünk velük ész nélkül, ugyanis a lőszerkészletük véges, és várnunk kell, míg a tartalékaik újratöltődnek. Megváltozott a mesterlövészfegyverek viselkedése is, a ballisztika, a tárcsere folyamata, valamint olyan, sokak számára apróságnak tűnő események kerültek a játékba, mint a visszakéselés, ami lehetővé teszi a játékosok számára, hogy a szemből érkező késelés esetén visszatámadjanak. Külön örömmel fogadtuk, hogy a sok apró finomítás mellett kismillió új fegyverfejlesztés és festés került a programba, és ezek feloldása valószínűleg most is jó pár hónapra leköti majd a játékosokat. A megnyitott festéseket most már egyaránt kenegethetjük fegyverekre és járművekre, illetve készíthetünk saját emblémákat is, amelyek megjelennek az általunk használt mordályokon és a vezethető harci eszközökön. Két-három szintenként különféle színű táskákkal is jutalmaz minket a játék (bronz, ezüst vagy arany), melyek véletlenszerű extra cuccokat rejtenek, ami lehet akár egy új irányzék, egy különleges festés, vagy akár XP bónusz egyórás időtartamra. Ezeket az extrákat most is a Battlelog nevű online felületen bontogathatjuk ki, és ezen böngészős rész esetében két fontosabb újdonságra érdemes kitérni. Az egyik a Geo-leaderboard, a helymeghatározásos ranglista, ahol ha beállítjuk lakhelyünket, akkor megnézhetjük, hogy városunkban vagy akár a kerületünkben kinek megy jobban a Battlefield 4. A másik újdonság a Missions menüben keresendő, ahol barátainkkal versenghetünk különféle küldetések létrehozásával és megosztásával. Ki lesz a legjobb utász öt egymást követő játékban, ki tudja elpusztítani a legtöbb járművet, és így tovább. Érdekes dolgok ezek, bár kétségtelen tény, hogy túl sok pluszt nem adnak hozzá a játékmenethez.

Az említett változások persze még csak a jéghegy csúcsát jelentik, ugyanis a Battlefield 4 többszereplős módja rengeteg újdonságot hozott a játékba, ám ezek nem egyszer csak akkor fedik fel magukat, ha már 10-20 órát beleöltünk a csatározásba. Az igazi gondot tehát nem az jelenti, hogy nincs változás az előző részhez képest, hanem az, hogy hetekkel a megjelenés után még mindig olyan ordas hibáktól terhes a multi, hogy sokszor egész egyszerűen képtelenség vele játszani. A program lépten-nyomon kifagy, összeomlik, kidob a szerver, ami ha megtörténik, az összes addig elért eredményünk megy a levesbe. Sokszor konkrétan frusztráló és élvezhetetlen az egész. Szinte lehetetlen egy huzamban két órát játszani, ugyanis a rengeteg bug miatt előbb-utóbb biztos, hogy valamiért kilépünk a játékból. És akkor még nem beszéltünk az elbaltázott hálózati kódról, ami olyan anomáliákat produkál, hogy gyakran lehetetlen pontos távoli lövéseket leadni, vagy csak simán átrepülnek a golyóink az ellenfeleken. Persze mire ezeket a sorokat olvassátok, már legalább három szerveroldali patch és egy kliensoldali javítás is érkezett a játékhoz, melyek nagy valószínűséggel kigyomlálják a hibák jelentős részét, de akkor is: egy 60 eurós játék esetében, egy kéthetes bétateszt után igazán jó lenne, ha már a kezdetektől kifogástalanul működne a többszereplős mód.

Jó lesz ez

Persze amint belépünk egy multis mérkőzésbe, minden bosszúságunk ellenére azonnal látni, hogy egy eszméletlenül hangulatos, utánozhatatlan csodában van részünk, ami igyekszik hű maradni a Battlefield-játékok szellemiségéhez. Ha végre minden a helyére kerül, ha végre nem fog félóránként kidobálni minket a program, ha egyszer letudjuk ezt a hosszúra nyúlt bétatesztet, akkor hihetetlenül jól fogunk szórakozni. A változatos harcjelenetek, a járművek sokasága, a változó pályaviszonyok, mint amilyenek például a Paracel Storm nevű térképen várnak ránk, egész egyszerűen döbbenetesek. A látvány, amikor egy helikopter eldübörög felettünk, miközben rotorlapátjai szelétől elhajlanak a környező fák, mellettünk pedig becsapódik egy rakéta, amit egy távoli sorozatlövő harckocsi adott le, miközben ledől egy hatalmas kémény, maga alá temetve pár játékost... azt hiszem, nem kell ecsetelnünk, hogy milyen hangulatot áraszt magából mindez. A Battlefield 4 egy kivételesen jó játék, amit hibái ellenére jó szívvel ajánlunk mindenkinek -- de ha tudtok, azért vagy két hónapot még várjatok a megvételével...