Nem a Final Fantasy Tactics volt a legelső körökre osztott taktikai RPG, de az egészen biztos, hogy kevés játék hagyott akkora nyomot a zsáneren, mint a Squaresoft 1997-es alapműve. A japán fejlesztőstúdió az akkor már abszolút világsikernek örvendő Final Fantasy ötleteit boronálta össze az Ultima-játékok és az X-COM: UFO Defense rácson mozgós, sakktáblaszerű alapvetéseivel, ám még ez sem lett volna feltétlenül elég ahhoz, hogy játéktörténelmi legenda szülessen. A Final Fantasy Tactics valódi lelkét az a politikai ármánykodással és drámai fordulatokkal szőtt történet adta, amin közel 30 év távlatából sem fogott az idő vasfoga.
Technikai szinten persze jócskán ráfért a modernizálás az eredetileg PlayStation 1-re kiadott játékra, aminek legutóbb a PSP-re 2007-ben megjelent bővített kiadás, a The War of the Lions adott komolyabb vérfrissítést. Most, a remake-ek és remasterek aranykorában, amikor a Final Fantasy VII is teljesen új játéktrilógiaként születik újjá, okkal gondolhattuk volna azt, hogy a Square Enix egy hasonlóan masszív remake mellett dönt majd, ám végül a Final Fantasy Pixel Remaster-ekhez hasonlóan egy jóval visszafogottabb, de az alapműhöz elegánsan hű modernizálás került a boltokba, ami mellé természetesen megkapjuk az eredeti verzió változatlan, de mai rendszereken is futó újrakiadását is. Higgyétek el, nem jártunk rosszul, hogy ezt az utat választották a japánok!
Definitív kiadásnak nem nevezhető az Ivalice Chronicles (erre még visszatérek, hogy miért), de az egészen biztos, hogy ez a Final Fantasy Tactics valaha megjelent legkiválóbb verziója. A kötelező, de az eredeti látványvilág szellemiségéhez hűséges grafikai frissítés mellett egy teljesen átdolgozott kezelőfelületet, áramvonalasított rendszereket és teljes angol, illetve japán szinkront kapunk, amihez még egy jócskán kibővített szövegkönyv is társul. Az ősz hajszálaikat számolgató fanoknak már csupán a kiváló hangalámondás miatt is megéri benevezniük a felújított kiadásra, de megér egy misét az is, ahogy a Square kibővítette és átláthatóbbá tette az eredeti verzió kusza szövegezését, amit az akkori gyenge fordításnak “köszönhettünk”. A szkript a 2007-es PSP-s kiadás újabb fordítását vette alapul, de beszélt szöveghez igazította Ramza Beoulve történetét, aki a nagy nemesi házak politikai játszmái közt tanulja meg a társadalmi egyenlőtlenségek és barátság elvesztésének tragikus leckéit.
A világépítésében A tűz és jég dalával versenyt futó, a színpadias monológjaival pedig néha Shakespeare-i magaslatokba emelkedő, és a tintával sosem spóroló párbeszédek mellett még egy megújult kódexet is kapunk, ahol a cselekménnyel haladva követhetjük nyomon Ivalice történelmét. Jól látható, hogy a Square Enix legfőbb célja az volt, hogy minél könnyebben befogadható legyen a komplex taktikai szerepjáték, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hírhedt nehézsége bármennyit is tompult volna. Néhány sztoriharc már közepes fokozaton is alaposan felmossa velünk a padlót, ha nem vagyunk hajlandók egy kis extra grindolásra a véletlenszerű csatákon – amiket mostantól gombnyomásra skippelhetünk. Éppen ezért senki ne érezze megalázva magát, ha első körben a Squire új, könnyített módjával kóstol bele a játékba, hiszen ez sem teszi triviálissá az apró diorámákon zajló csatákat. A karakterek permanens halála továbbra is suhintásra kész kardként lebeg a fejünk fölött, ahogy az ellenséges Knight-okat sem fogjuk szívlelni, akik előszeretettel pusztítják el a hőseink viselt felszereléseit.
Habár a megfontolt taktikázásra építő játékmenet maximálisan hű a közel 30 éves felmenőjéhez, rengeteg olyan életminőségi apróságnak örülhetünk, amik arra hivatottak, hogy megspórolják nekünk az archaikus rendszerekből adódó fejfájást. Ilyen kapásból az egérrel és billentyűzettel is kiváló irányítás, a körönkénti automatikus mentés vagy a képernyő bal oldalán sorakozó Combat Timeline, ami könnyen átláthatóvá teszi a karakterek mozgási sorrendjét. Opcinálisan életcsíkokat, neveket jeleníthetünk meg az egységek felett, a követőink száma pedig már akár az 50-et is elérheti, amit a mellékküldetések farmolásakor fog mindenki megköszönni. Még az éppen aktuális cselekményben való kiigazodásra is dob egy extra mentőövet a remaster: a Chronicle kódexlapjain az összes karakterről, helyszínről és eseményről részletes leírást kapunk, a State of the Realm idővonalán pedig egy gyönyörű vizuális ábrán láthatjuk a történet főbb eseményeinek mozgását.
A japán szerepjátékok néha sajnos hajlamosak arra, hogy az első órákban émelyítő yandere-mentalitással szorítsák a játékosok kezét, ilyesmivel azonban egy percig sem vádolnám a The Ivalice Chronicles-t. Habár a játék minden lehetőséget megad arra, hogy alaposabban áttanulmányozzuk a történetet vagy a játék mechanikáit, a felfedezés klasszikus élménye csöppet sem veszik el. Csupán a tortára felkerült habon túli extra szórásként érkeznek a Chronicle új hasábjai, ami egyáltalán nem kötelező olvasmány, hiszen már a remek szinkronmunka és a kibővített párbeszédek is gondoskodnak arról, hogy az első pár perctől mélyen invesztáltak legyünk a sztoriban, ezáltal pedig mindig képben legyünk.
Észrevehettétek, hogy eddig jóformán csak szuperlatívuszokban tudtam nyilatkozni a Final Fantasy Tactics legfrissebb kiadásáról, hiszen ami régi content a helyén van, az valóban sebészi pontossággal lett felújítva. Keserű szájízt csak a csomagból kimaradt tartalmak hagynak maguk után, amelyekből sajnos akad néhány fontosabb apróság. Annak ellenére, hogy a szövegi alapot a 2007-es PSP-s bővített kiadás szolgáltatta, a Square Enix furcsa módon kihagyta a The War of the Lions extra tartalmainak zömét a The Ivalice Chronicles-ből. Hiányzik számos extra karakter, a teljes többjátékos mód, illetve az a pár extra Job (a kasztok helyi megfelelője), amelyek nélkül persze élvezhető a játék, de még több mélységet adnának a Final Fantasy Tactics jellegzetesen összetett karakterfejlesztésének. Emiatt nehéz a minden szempontból definitív kiadásnak tekinteni a The Ivalice Chronicles csomagját, amit csak egy hajszál választott el a nosztalgiával fűtött tökéletességtől.
Mégis, ha arra gondolok, hogy 5-10 év múlva melyik formában játszanám újra a legszívesebben a Final Fantasy Tactics történetét, biztos vagyok benne, hogy nem a ‘97-es és nem a 2007-es kiadásra esne a választásom. Márpedig ezt nem mindegyik játék remake-je vagy remastere mondhatja el magáról. A Square értő módon porolta le a régi játékát, és pontosan tudták, hogy hol mart a legmélyebbre a rozsda. Egy végletenül hűséges modern csomagban szedték össze és áramvonalasították minden idők egyik legnagyszerűbb taktikai szerepjátékát, amit a bővített szövegkönyv és a kiváló szinkron emelt teljesen új szintre. Biztos vagyok benne, hogy az eredeti kedvelői imádni fogják, amit ebben az egyébként elég borsos árú, 50 eurós csomagban kapnak, de a régivágású látványvilág ne tévessze meg az újoncokat se! Kiváló kiindulópont ez azoknak, akik most vennék először a kezükbe a Final Fantasy-franchise egyik legkiválóbb remekművét.
A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft biztosította. Köszönjük!
