A Tankcsapda egyik dalának szövege tökéletesen passzol ahhoz a pszichedelikus agymenéshez, ami kipattant Lee Patty és a Double Fine Productions fejlesztőinek fejéből. A Keeper nem akar többet, csak szeretne elmesélni egy történetet, ami egy lábakat növesztett világítótorony kalandjairól szól. Az abszurd felütés nem a véletlen műve, tényleg valami művészit, valami transzcendens dolgot próbáltak összetákolni a programozók, amely valamiért engem az animációs Oscar-díjjal kitüntetett Flow-ra (Áradás) emlékeztetett.
Rögtön az indítás után az arcunkba tolja az Xbox, hogy ez bizony az ő saját kiadású szoftverük, így a kontroller csatlakoztatása nem szükséges, de erősen ajánlott. Mivel egy konzolportról van szó, ezért pont az irányítás és a kameranézet lesz az, ami a PC-s változat tulajdonosainál néhány biztosítékot kiverhetnek, ettől függetlenül egyszer sem éreztem azt, hogy szeretném átütni a monitort. A DFP híres arról, hogy a realitást megfogják a négy sarkánál, majd azt olyan módon fordítják ki, ami a szürrealizmus határait feszegeti. Itt semmi sem az, aminek látszik. Semmi sem úgy viselkedik, ahogy kéne neki. Semmi sem oda vezet, ahova azt a játékos várná. Ez adja a Keeper alapját, ami összességében egy sétaszimulátor néhány kisebb csavarral.
A világítótorony önállóan nem képes legyőzni az akadályokat, itt kerül képbe Gally, a hűséges tengeri pelikánsirálydinoszaurusz. A madár képes a csőrével dolgokat mozgatni, valamint nehezékként is remekül funkcionál. A főhős ezzel szemben kezek híján csak a fényével tud problémákat megoldani, a lámpás ereje képes legyőzni a gonoszt! A játékmenet egyszerű, a feladványok viszonylag kevés kihívást tartogatnak önmagukban, itt tényleg a látvány és a zene az, amelyik az atmoszféra megteremtésével csalogatja horgászhalként a gamereket.
Szintén remek párhuzam a Flow, ugyanis egyetlen párbeszéd, egyetlen szó, sőt, egyetlen felirat sincs a Keeper-ben. A karakterek egymás közötti interakciói, a szimbólumok és a gesztusok azok, amik próbálnak valami ívet adni annak a képernyőn történt eseményeknek. Ez többé-kevésbé sikerül, azonban néha csak fogja a fejét az ember, hogy pontosan mit is látott.
A fejlesztőknek egy vállveregetés mindenképp jár amiatt, hogy bár a játékmenetet nem változtatják meg az előrehaladás során, mégis újnak érződik (bocs, nem spoilerezek). Szintén dicséret illeti a hangok ámokfutását, valamint a tudatmódosító-szerek mérsékelt fogyasztását, miközben tervezték a helyszíneket és a karaktereket. Megható és vicces pillanatok váltogatják egymást, de nem estek át a hatásvadász ló túloldalára.
Mivel Game Passbe az első nap megérkezik, ezért talán még ajánlott is feltelepíteni az Xboxra vagy a PC-re, ugyanis a 3-4 órányi játékmenet nem okoz majd csalódást annak, aki fogékony az ilyen típusú alkotásokra. Csodát egyáltalán érdemes várni a Keeper-től, de egy délutánnyi potenciál rejtőzik a lámpabura alatt.
A Keeper elérhető PC-re és Xbox Series X/S-re
Borítókép forrása: Steam
