A svéd Tarsier Studios leginkább a Little Nightmares első két részéről ismert – a harmadik epizódot már nem ők készítették. Aki játszotta Six és később Mono kalandjait, az pontosan tudja, hogy mik a stúdió védjegyei: elvont karakterekkel megtöltött, lepusztult helyszínek, illetve főként bujkálás és menekülés – bár a Little Nightmares 2 már tartalmazott némi közelharcot is (de bár ne tette volna!). Számomra a Little Nightmares-játékok mindig is olyanok voltak, mintha fognánk Tim Burton animációs filmjeit és odaadnánk mondjuk az A24-nek, hogy csináljanak belőle egy korhatáros horrorfilmet. A REANIMAL már az első előzetesével meggyőzött arról, hogy minden bizonnyal 2026 egyik legbetegebb, legelvontabb videojátékát kapjuk meg ezúttal a csapattól, és… ez valóban így van. A REANIMAL egy elképesztően nyomasztó utazás, telis-tele hátborzongató pillanatokkal.
Ismerős ismeretlen
A játék első fele tulajdonképpen a demo, amit bárki letölthet ingyen. Egy fiú hánykolódik egy csónakban a tengeren, majd rátalál egy lányra és együtt kötnek ki a parton. A Little Nightmares-től eltérően a karakterek itt már tudnak beszélni, mondjuk sokkal többet így sem fogunk megérteni a sztoriból. Az biztos, hogy a két főszereplő (akik egyébként testvérek) a társaikat keresi, akik szintén gyerekek. Maga a setting nagyon furcsa, ugyanakkor mégis ismerős, és ebben is eltér a REANIMAL a fejlesztők korábbi játékaitól. Sokkal valódibbnak ható helyszíneket kapunk: az utcákon autók parkolnak, az épületek mind a hétköznapi élet lenyomatait takarják, ugyanakkor én a játék végéig nem tudtam meghatározni, hogy pontosan hol helyezkedik el a REANIMAL térben és időben.
Egyszer modern évekbeli kocsikba futunk bele, máskor pedig átkerülünk a világháború lövészárkaiba. Lefogadom, hogy Reddit-posztok tucatjai fognak születni az elméletekről, de ez így is van rendjén! Szóval két főszereplőnkkel – akiket természetesen kooperatív-módban is lehet irányítani odahaza vagy online egyaránt – meg kell találnunk a társainkat, ehhez pedig újabb és újabb helyszínekre látogatunk el. Mindegyiknél akad egy főellenfél és itt a Tarsier Studios bizony kitett magáért: hatalmas (a Little Nightmares-ből a Janitorra emlékeztető) rémalaktól kezdve a víz alatt lapuló szörnyetegen át a zombi-bárányig (!) akad egy csomó groteszk kreatúra. Ha pedig ezek elkezdenek üldözni, akkor olyan jeleneteknek lehettek a szemtanúi, hogy azonnal leteszitek a hajatokat!
A Tarsier ugyanis emelte a tétet. Sokkal pörgősebb, látványosabb és akciódúsabb a REANIMAL, amibe immár némi járművezetés és víz alatti szakasz is került. Ugyanúgy akad egy alkalmatosságunk, amivel világítani tudunk, később pedig pajszert is szerzünk, amivel nemcsak a lezárt ajtókat lehet felfeszíteni, hanem közelharci fegyverként is hasznosítható. Bizony, a harc itt is jelen van, de szerencsére sokkal dinamikusabb és átgondoltabb módon, mint a Little Nightmares 2-ben. Ez már nem az a szint, amikor egy elvétett suhintás miatt egyből ránk veti magát egy ellenfél és GAME OVER. Itt lehet csapkodni össze-vissza, és ez általában hasznos is. Minimális logikai feladvány szintén került be, de ezek senkinek nem fognak fejvakarást okozni. Szépen lehet haladni előre és felkészülni arra, hogy valami újabb rémség állja az utunkat. A csónakkal való közlekedés a játék meglepően nagy százalékát teszi ki, viszont sajnos (vagy épp szerencsére) ettől még nem lett open-world a REANIMAL. Egyetlen szegmens van, ahol a csónakkal egy helyett két helyszínt kell bejárni, de ez is inkább tűnik egy egybefüggő pályaszakasznak, mintsem a szabadság tökéletes illúziójának. Egészen meglepett viszont, hogy a REANIMAL mennyire grandiózus! Látszólag sokkal nagyobb területeket kapunk, a főellenfelek pedig lassan már a Resident Evil monsztáinak méreteit kapargatják. Hatalmas pókszerű lények másznak odébb a háttérben, csapnak le az égből vagy törnek elő a víz alól, és ilyenkor egészen olyan a REANIMAL, mint egy nagyköltségvetésű animációs horrorfilm.
Ebben a svédek a legjobbak
Akadtak pillanatok, amikor elismerően csettintettem egyet mindazok után, amiket átéltem a TV előtt ülve. Bitang erős hangulattal rendelkezik ez a játék, a sztori pedig nagyon sötét, a legvégét tekintve már-már túl sötét és nyomasztó is, de ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Az biztos, hogy régen éreztem már ennyire súlyos, fojtogató légkört egy videojátékban, és erre a hidegrázós hanghatások, illetve a minimalista zene is rátettek pár lapáttal. Bár a REANIMAL rendelkezik Friend’s Pass opcióval a kooperatív-mód miatt, vagyis elég egyikőtöknek megvenni a játékot és a másik ingyen hozzáférhet, abszolút élvezhető egyedül játszva is. A mesterséges intelligencia sokkal jobban teszi a dolgát, mint a Little Nightmares 3 esetében, és noha nincs nehézségi-szint választás, a horror-fanok biztos, hogy jóval kevesebbszer fognak meghalni, mint a Tarsier korábbi játékaiban.
Ez elsősorban annak köszönhető, hogy bár a REANIMAL többnyire szörnyen sötét (mármint konkrétan alig látni valamit a pályából, annyira sötét), a pályatervezés sokkal jobb lett, mint a Supermassive Games által összetákolt Little Nightmares 3-nál. Minden útvonal, bejárat és még a titkos elágazások is jól láthatóak, úgyhogy itt eltévedni biztosan nem fogtok! Gyűjthető tárgyként ezúttal a karakterekre aggatható maszkok kerültek be, de emellett posztereket tépkedhettek le (concept artokat nyitnak meg), illetve akadnak furcsa koporsószerű tárgyak ki, amiket kinyitva valami olyasmi entitás jön elő, mint a Little Nightmares világában a koromfekete lélekfoszlányok, vagy nevezzük is őket bárhogy. Ha az összeset megtaláljátok, akkor az előhozza a titkos befejezést, szóval van értelme többször is nekifutni az egyes fejezeteknek és összeszedni mindent, amit csak lehet.
Igazság szerint, én tudtam előre, hogy be fog jönni nekem a REANIMAL. Nagyon tetszett a koncepció már az első képeken is, és a Tarsier Studios munkáiban eddig még sosem csalódtam. Azt egy kicsit sajnálom, hogy levették őket a Little Nightmares-szériáról, mert látva, hogy mennyi kreatív ötletük és megvalósításra váró (rém)álmuk van még a tarsolyban, az ő kezeik alatt valami sokkal egyedibb, sokkal merészebb született volna a Little Nightmares 3-ból. Ettől függetlenül a REANIMAL kitöltötte nálam azt az űr, amit az említett harmadik felvonás hagyott. Ez egy fantasztikusan jól összerakott horrorjáték lett, olyan pillanatokkal, amikre még sokáig emlékezni fogtok! Bár meglehetősen rövid (nagyjából 4 óra volt az első végigjátszásom), túlzás nélkül állíthatom, hogy olyan hidegrázós momentumokat képes szállítani, hogy ilyeneket ritkán láthatunk videojátékban. Tényleg nagyon remélem, hogy sikeres lesz és a Tarsier Studios nekiállhat a folytatásnak, mert a REANIMAL tökéletes alapanyag egy újabb elvont világ bemutatásához, aminek ez a remek kis játék csupán a legelső megállója.
A teszt szerzője: Britpopper
A tesztkódot köszönjük szépen a Tarsier Studios és a THQ Nordic csapatának!
