Be kell valljam, eléggé telítődtem az ázsiai környezetben játszódó videojátékokkal az utóbbi időben. Sanszos, hogy a kaput az Assassin’s Creed Shadows tette be, ami egy valóban grandiózus alkotás lett, rengeteg felfedeznivalóval és egyebekkel. Mikor bejelentették a Ghost of Yotei érkezését, nem lehetett nem észrevenni a hasonlóságokat a Shadowsszal, hiszen még a bosszúra kihegyezett történet is meglehetősen hasonló. Viszont a Yotei nem Ubisoft-termék, hanem Sony kiadás, ehhez mérten pedig eleve jobb eséllyel indul a játékosoknál – hiszen tudjuk jól, hogy ami Sony, Rockstar Games vagy Naughty Dog, az csak jó lehet, nem? A Ghost of Tsushima meglepően nagy siker lett annak idején, pedig igazából csak remekül alkalmazott olyan elemeket, amiket más játékokban már láthattunk, kiegészítve ingyenes frissítésekkel, amik az online szamurájokat szegezték további hónapokra a játék elé. Egy nagy kiegészítő és a kurrens generáció portja követte mindezt, ám biztos vagyok benne, hogy ha 2020-ban az Assassin’s Creed Valhalla előtt jelenik meg a szamurájos Shadows, és csak utána fut be a Tsushima, akkor nem ment volna akkorát a Sucker Punch játéka – de ez nem így történt. Öt évvel ezelőtt elhozták nekünk a 13. században játszódó, japán settingbe ültetett – és sokkal profibb – Assassin’s Creed-et, amire annyira vártunk. Szakai Dzsin jött, látott és győzött, a Ghost of Tsushima pedig bekerült a Sony legjobbjai közé.
A bosszú hidegen tálalva a legjobb
Nagy kérdés volt, hogy innen merre tovább? A Sony egyértelművé tette, hogy Ghost-szériát akarnak, több epizóddal, akár spinoff-játékokkal. A Ghost of Yotei emiatt tekinthető egyfajta szellemi örökösnek, illetve közvetlen folytatásnak egyaránt. Leginkább úgy jellemezném, hogy olyasmi, mint a God of War Ragnarök vagy a Marvel’s Spider-Man 2 volt: semmi forradalmit nem hoz, de ügyesen építi tovább az elődje játékelemeit, bővíti ki annak világát és emel be olyan újdonságokat, amikről nem is gondoltuk, hogy szükségünk van rájuk – de működnek. A cselekmény 300 évvel a Tsushima eseményei után, a 17. század elején játszódik. Ezúttal Ezo vidékét járhatjuk be, amit manapság Hokkaidóként ismerünk, nem mellesleg pedig ez a második legnagyobb japán sziget. A főszereplőnk Acu (Atsu), egy magányos, bosszúálló onrjó (szellem), méghozzá alacsonyabb társadalmi rétegből. Családját 16 évvel korábban a Jótei Hatok (Yotei Six) ölték meg, azóta pedig egyetlen küldetésének tekinti mind a hat ellenfél levadászását és megölését. Acu a történet előrehaladtával kilép a passzív áldozat szerepből, és élő legendává, a bosszú hús-vér megtestesítőjévé válik. A Ghost of Yotei egy teljesen szimpla, klasszikus bosszútörténetet mutat be, amiben van egy fő-fő ellenlábas (Szaito nagyúr), illetve a sorra levadászható kisebb bossok. A játék a kezetekbe adja a szabadság kulcsát és eleinte még azt is eldönthetitek, hogy kit vesztek elsőként célba. Acu története több felfedezhető régiót kapcsol egymásba, és egyre újabb történeteket mesél el, természetesen főbb és mellékes karaktereket beemelve.
Ezo területe hatalmas és több részre van osztva. Kezdésképp vissza kell térnünk Acu régi otthonába, ahol szó szerint megelevenednek előtte az emlékek, és szép lassan megismerhetjük az egész családját. Fegyverkovács apját, a zenéért rajongó anyját, illetve Dzsubeit, a testvérét is. Ahogy haladunk előre, a Jótei Hatokról is egyre több minden derül ki. Akad olyan, akiből rettegett hadúr lett, míg mások visszavonult remeteként élnek, vagy épp lecsúszott alkoholisták lettek. A történet nagyon szépen épül fel és képes igencsak megható mélységekbe merészkedni, egyúttal sokkal személyesebb, drámaibb, mint Dzsin harca volt. Valahogy Acu is kedvelhetőbb karakter, aki folyamatosan tanul az útja során, ugyanakkor képes hibázni és sokszor önfejű. Ezek olyan emberi tulajdonságok, amik közelebb hozzák őt a végigjátszás során, és ebből a szempontból nagyon hasonlít Naoéra az Assassin’s Creed Shadows-ból. Mint említettem, Ezo területe hatalmas. Bármerre indulsz el, szinte méterenként belefuthatsz valami érdekességbe, legyen az egy csapat kereskedő, néhány fosztogató, vagy egy felfedezésre váró barlang – a medvékkel azért vigyázz!
Több ismerős dolog visszatért a Tsushimából, például ismét lehet arany tollazatú madarakat vagy rókákat követni, ellenséges táborokat kipucolni, kereskedőkkel csencselni, forró fürdőket venni (itt befigyel egy kis meztelenség), bambuszokat átvágva gyakorolni, de bejöttek újabb mechanikák is. Ilyen például a sumi-e (japán tusfestés), amit a touchpad használatával vihetünk véghez, vagy épp a shamisen-hangszeren játszás, aminek több a gyakorlati haszna, mint azt elsőre gondolnád. Bizonyos dalokat megtanulva és azokat játszva láthatóvá válnak rejtett helyek, például közeli bandita táborok vagy hőforrások felé kezd el fújni az iránymutató szél.
Szellem a szélben
Ez persze megmaradt, hiszen sajátossága a szériának, vagyis ha gyengéden végighúzod az ujjad a touchpadon, akkor a kijelölt célod felé kezd el fújni a szél, és vezet végig az utadon. Bárhol le lehet táborozni, tüzet gyújtani és ennivalót sütögetni, amivel a fejlesztőcsapat ismét csak azt akarta kihangsúlyozni, hogy a szabadság a játékos kezében van. Jópofa, hogy az ételeket a kontroller fel-le mozgatásával lehet közelebb tartani a tűzhöz, illetve tűzgyújtáskor nem elég szikrát pattintani, az R2-vel „fújni” is lehet, ezzel elérve, hogy lángra kapjon a parázs. Többféle fegyver használatát is elsajátíthatjuk: az alap katana (amiből lehet dual-wield is) mellett ōdachi, kusarigama (horgas kötél), valamint tanegashima (korabeli lőfegyver) is elérhetővé válik. Persze ezeket nem szimplán megszerezzük, hanem komplett küldetések tartoznak hozzájuk, de rettentő kényelmes utána váltogatni közöttük és a megfelelő fegyverrel harcolni. Az összecsapások egyébként nem sokat változtak. Ismét itt a kihívás, mikor a megfelelő pillanatban kell felengednünk a gombot, és ezzel be tudunk vinni egy instant-halál csapást, illetve fontos a parry és a kitérés is. Nem mindig kell egyedül harcolnunk, hiszen többször kapunk társakat, sőt, idővel egy farkas is becsatlakozhat. A Ghost of Yotei újítása ugyanis, hogy Acu barátságot köthet ezzel a vadállattal azáltal, hogy farkas-odúkat keresünk, követjük az ordast, majd pedig kiszabadítjuk egy társát a ketrecből. Emiatt a farkas egyre inkább elkezd bízni Acuban, és egy képességfán fejleszthetjük őt is. Bár eleinte teljesen random csatlakozik be egy-egy harcba, később már konkrétan be tudod hívni, sőt, elérheted azt is, hogy végig melletted maradjon és segítsen a túlerővel szemben – kifejezetten hasznos társ!
Természetesen ahogy az a Sonytól (el)várható volt, a Ghost of Yotei gyönyörű játék lett. A dinamikus időjárás rátesz a hangulatra néhány lapáttal, de eleve a környezet kidolgozottsága már önmagáért beszél. Csodálatosan szép tájak váltogatják egymást, amerre Acu jár. Egyszer őszi színekben pompáznak és térdig gázolunk a sárga levelekben, máskor mindent beborít a hó, az égbolton pedig sarki fények világítanak. Ez tipikusan egy olyan játék, ahol az ember szinte percenként meg akar állni, hogy készítsen egy képet a Fotó-móddal, olyan elképesztő a látványvilág. Az angol és a japán szinkron is rendben van, bár előbbinél a gyermek Dzsubei (Acu testvére) valamiért sokkal idősebbnek hangzik a koránál, de sanszos, hogy ez is inkább csak nekem tűnt fel. A zene tökéletes: korabeli hangszereket használtak ismét, de roppant ötletes, hogy bekapcsolható a Shinichirō Watanabe-mód, amivel kifejezetten az anime-rendező által készített lo-fi (!) zenéket hallgathatunk. Ha már extrák, akkor visszatért a fekete-fehér Kurosawa-mód, illetve bekerült a Miike-mód is, utóbbi természetesen Takashi Miike filmrendező előtt tiszteleg és növeli a sár, illetve a vér mennyiségét. Mindenképp szeretném kiemelni azt is, hogy a Ghost of Yotei teljes magyar felirattal kerül idehaza forgalomba. Itt-ott futottam bele furcsa szóösszetételekbe, de összességében a magyar felirat szuper lett. Ezt innen is köszönjük a hazai fordítóknak!
Méltó utód született
Számomra a Ghost of Yotei meglepően pozitív csalódás lett. Ahogy a cikk elején említettem, eléggé telítődtem már az ázsiai témájú játékokkal, és emiatt egyáltalán nem vártam volna épp a Yotei-től, hogy képes lesz ennyire magába szippantani – és ami még fontosabb: benn tartani. Azon kaptam magam, hogy a fő történeti szálról letérve, teljesen céltalanul kóválygok a vidéken, elindulok egy érdekesnek tűnő szikla irányába, vagy meglátom, hogy füst száll fel az egyik erdő közepén, és a lovammal arrafelé kezdek el vágtatni. A szabadság érzete rendkívül jól működik ebben a játékban, megkockáztatom, hogy még jobban, mint az Assassin’s Creed Shadows-ban. Egy olyan élő-lélegző világot teremtett a Sucker Punch, amiben jó érzés elveszni. Nem vezet, inkább hagyja, hogy magad fedezd fel a mozaik-darabkákat. Eleve a bossokat is úgy találhatod meg, ha beszélgetsz NPC-kkel, legyőzött harcosokkal vagy szimpla falusi koldusokkal, akik némi ezüst ellenében megemlítik, hogy merre lenne érdemes szétnézni. Ez nem az a fajta hardcore-útkeresés, mint mondjuk a Hell is Us esetében, ahol semmiféle indikátort vagy térképet nem ad a játék. Itt megadja a LEHETŐSÉGÉT annak, hogy megszerezd ezeket az információkat, de rajtad áll, hogy miként haladsz előre. Tökéletes open-world élményt szállít, a Ubisoft pedig rengeteget tanulhatna innen.
Sosem voltam a legnagyobb Ghost of Tsushima-rajongó, az első játékot is úgy vittem végig, hogy be voltak iktatva több hónapos szünetek közé, mert egyszerűen meguntam és játszottam mással. A Ghost of Yotei esetében viszont az unalomnak a legkisebb jelét sem tapasztaltam magamon. Acu bosszúálló története (ami tényleg egyszerű, de pont emiatt élvezetes), a hatalmas szabadság, a rengeteg mellékes tevékenység, mindemellett pedig a szemkápráztató látványvilág, profi zene és magyar feliratozás együttesen érték el, hogy éjszakákba nyúlóan ott ragadtam a PS5 előtt. A Ghost of Yotei mindent megad, amit manapság az open-world műfajtól el lehet várni. Hosszú napokra, akár hetekre képes lekötni az embert még akkor is, ha nem a történetet pörgeti, hanem csupán felfedezi a régiókat. Persze GOTY-esélyesnek azért túlzás lenne nevezni, de az biztos, hogy aki kicsit is kedvet kapott hozzá, az remekül fog szórakozni. Várjuk a következő felvonást!
