Ha valaki tíz éve azt mondja nekem, hogy egy ronda, büdös és folyamatosan káromkodó goblin lesz a lopakodós műfaj egyik legstabilabb oszlopa, valószínűleg jól kiröhögöm. De itt vagyunk 2026-ban, és a Styx: Blades of Greed bebizonyítja, hogy van igény a mocskos fantasy-re.b oszlopa, valószínűleg jól kirö
Honnan jött ez a zöld horda?
Sokan talán nem is tudják, de Styx karrierje még a 2014-es Of Orcs and Men című taktikai RPG-vel indult. Míg az a játék lassan a feledésbe merült, Styx saját sorozata a folyamatos akcióknak és a pofátlanul olcsó árának köszönhetően kultstátuszba emelkedett. A Blades of Greed egyfajta előzménytörténetként szolgál a korábbi részekhez képest, és gyakorlatilag ennek a kalandnak a során tudhatjuk meg, hogyan robbant ki a nagy háború az emberek és a goblinok között, és hogyan alakult meg a hírhedt Fekete Kéz zsoldoscsapat. Tökéletes belépő lehet azoknak is, akik eddig egy barlangban éltek és kimaradtak a korábbi részekből.
Magányos farkas (vagyis goblin) a fedélzeten
A fejlesztők tanultak a múlt hibáiból. A Shards of Darkness kooperatív módja megosztotta a rajongókat, így a Blades of Greed visszatér a gyökerekhez szerencsére, és egy ízig-vérig single player lopakodós élményt kapunk. Ez lehetővé tette a Cyanide számára, hogy minden erejüket a pályatervezésre és a mechanikák finomhangolására fordítsák.
A hajtóerő: Kvarc és hatalom
Styxnek ezúttal nem csak a túlélésért kell megküzdenie, hanem egy léghajó kapitányaként saját vállalkozást visz, és ennek apropóján ki nem találjátok mivel foglalatoskodik. Eláruljuk azért, kvarcot vadászik. Ez az új energiaforrás hajt mindent a hatalmas gólemektől a repülő hajókig, és persze mindenki más is akarja – épp ezért itt sem maradhatnak ki a nem várt fordulatok, és az árulás is előfordulhat, de azért nem egy Nolan féle eposz ezen a téren a játék. Ez a konfliktus nemcsak a sztori fő mozgatórugója, de nagy hatással van Styx-re, és a képességeire is:
- Kvarc Erők: Ezen a ponton a műfaj szerelmesei akár azt is mondhatnák egy nagy mosollyal az arcukon, hogy ezt bizony már láttuk a Dishonored-ben. De ez nem rossz, épp, hogy üde színfoltja lesz a játéknak. Styx képes lesz uralni egyes karakterek elméjét, tehát megszállhatjuk az ellenfeleket, ám ez még nem minden, hiszen lassítani vagy gyorsítani tudja az időt, sőt, egy Flux Blast nevű lökéshullámmal le is tarolhatja a gyanútlan őröket – a párkány szélén állók ellen kifejezetten hatásos megoldás.
- Borostyán (Amber) Készségek: Ne aggódj, nem egy Terminator a főhősünk, szóval a klasszikus lopakodás sem tűnt el, és bizony sok esetben továbbra is csak az árnyékban meghúzódva tudunk előre jutni. Mindenesetre visszatért a láthatatlanság és a klónozás, bár kapaszkodj meg, mert a klónokat ezúttal nem mi irányítjuk, bár cserébe jól fejleszthető csaliként szolgálnak.
Fejlődés és barkácsolás: Ne csak lopj, alkoss is!
A játék egy kétágú képességfával tud szolgálni, ezért dönthetsz úgy, hogy a sunyi, láthatatlan vonalat erősíted, vagy a kvarccal felturbózott, agresszívabb stílust választod. Emellett Styx igazi ezermester (már ha az ezermesterek savval öntenék le a hullákat), és ezáltal az útközben összekukázott lomokból füttyögő sípokat (ne füttyögj, ahogy Mucsi mondaná... ezt nem hagyhattam ki – a szerk.), üvegeket, sőt csapdákat is készíthetsz menet közben. A lootolás ráadásul gyors és kényelmes, hála az automatikus felvételnek.
Vertikális játszótér és léghajós bázis
A pályák nem csak nagyok, de elképesztően vertikálisak is. Styx kapott egy siklóernyőt (glider), ami inkább egy Mary Poppins féle 'ejtőernyőre' hajaz, de a sztori során egy csáklyával (grappling hook) is meglep a játék, sőt a mászókaromoknak köszönhetően meg úgy mozoghatunk a tetőkön, mint egy drogfüggő pókember.
Amit még mindenképpen érdemes kiemelni, hogy három hatalmas körzet vár ránk:
- A Fal (The Wall): Egy szédítően magas határvédelmi toronyrendszer.
- Turquoise Dawn: Az orkok dzsungeles hazája.
- Aenash: A tünde főváros, ami olyan, mintha Tolkient megkínálták volna egy kis gombával.
A küldetések között a saját léghajónkon pihenhetünk meg, ami egyfajta mobil főhadiszállásként funkcionál. Itt beszélgethetünk a csapatunkkal, köztük Jer-rel, az elffel (akinek a hangja nem más, mint a Final Fantasy XII-ből ismerős Balthier szinkronja).
És az a fránya negatívum
A grafika többnyire rendben van, de sajnos időnként találkoztam pár vizuális buggal, és bár a környezet, meg a főbb karakterek jól kidolgozottak, ezen kívül minden annyira steril és élettelen, mintha csak alapozófestékkel lekent terepasztal-figurákat néznék, szóval szerintem bőven többet is ki lehetett volna belőlük hozni. Ami viszont még inkább ki tudott zökkenteni, és ezen a téren az ember simán többet várna, az a mozgás. Az animációk időnként olyan darabosak, hogy megfájdult tőle a szemem. Olyan érzésem volt, mintha egy régi játékot pofoztak volna ki (remastered verzió esetében például), nem pedig egy vadiúj felvonás lenne.
Aztán ott van a célzás, ami furcsán hat az előző részekhez képest. Volt egy pont, amikor ott guggoltam egy mezei őr mögött, tőlem jobbra meg egy ajtó feszített. Erre mit csinál ez a szerencsétlen goblin? Ahelyett, hogy szépen elvágta volna a torkát, inkább elegánsan kinyitotta az ajtót. Köszi, pont erre vágytam a sötétben! Aztán volt még egy bajom, a játék ugyanis nem rágja eléggé a számba, hogy mit NEM lehet megcsinálni. Például a darts kapcsán hiába próbálkoztam a nehézpáncélos őröknél, esélytelen volt. Ha szembejön egy új ellenfél, a játék igazán adhatna némi támpontot, hogyan lehet kicsinálni! Szóval jó lenne, ha bővítenék a tippeket, ha pedig valaki fél ettől, hogy túl zavaró lenne, hát oldják meg a ki-be kapcsolás lehetőségét is. Ez még nem minden, mert például az elején a menekülési útvonal a gólem elől valami katasztrófa, alig lehetett követni. Tényleg szeretem magam felfedezni a terepet, és megtalálni a járható utat egy ismeretlen helyen, de ha egy zónában csak egyetlen nyomorult útvonal van, akkor legalább ne kelljen már hozzá távcső, hogy ráleljek. Mindezek ellenére bejött a játék, és el tudtam vele lenni hosszú órákat is akár, már csak azért is, mert tök jól viszi tovább a Shards of Darkness vonalát.
Mennyi az annyi?
Styx nem akarja teljesen kifosztani a pénztárcánkat, bár azért néztünk egy nagyot, mikor kiderült, hogy PC-n már 39,99 dollárért a miénk lehet, miközben konzolon (PS5, Xbox Series X|S) csak 49,99 dollárért szerezhető be.
Összességében tehát nem rossz az új Styx: Blades of Greed, de mivel 2017-ben jött ki a második felvonás, ennél azért már többet várna az ember 2026-ban. A legnagyobb fanok, a műfaj szerelmesei és a veteránok biztosan el tudnak majd merülni benne, de egyébként nem biztos, hogy ezzel a játékkal érdemes kezdeni, ha valaki belekóstolna a tolvaj életbe. Mindent egybevetve készülj fel a nagyjából 20 órányi tömény káromkodásra, raggdoll-animációkra és a legmocskosabb trükkökre, amiket valaha egy goblin elkövetett!
