Acélos szív
Már most az elején le kell szögeznem, hogy a Hearts of Iron 3 nem az RTS-rajongóknak készült. Nincsen benne mesés 3D-s grafika, sem adrenalinpumpáló akció, de még a megszokott sallangok (mint az egységek közvetlen irányítása) is hiányoznak. Ehelyett az egész játékidőt egy világtérkép előtt töltjük, ahol ugyan látjuk háborús gépezetünk résztvevőinek energiáját, és valós időben tologathatjuk őket, a gép inkább a körökre osztott játékok "kő-papír-olló" rendszere alapján számolja ki a csata végeredményét. Észjáték ez a javából, kérem szépen, méghozzá olyannyira, hogy aki kicsit fáradtan vagy szórakozottabban ül le elé, az nagyon megbánja ezt a meggondolatlanságot.A kampány négy oldalról (német, japán, amerikai és szovjet) dolgozza fel a második világháborút, és a végkimenetel persze tőlünk függ. A történelmi háttér olyan részletes, mint eddig még nem sehol. Van egy név a történelemkönyvedben, melynek tulajdonosa háborús hős volt, s kinek kíváncsi vagy a képességeire? Nosza, tessék megkeresni, és táncba küldeni! Ebben a játékban olyan részletes adatbázissal szembesülhetünk, hogy azt az enciklopédiaszerzők is megirigyelhetnék. Az egységek minden tulajdonságukkal és az összes létező aprósággal egyetemben szerves részeit képzik a csatáknak, és így rendkívül óvatosan kell eljárnunk a seregek összetételét illetően. A Hearts of Iron 3 kegyetlen játék, ami nem tolerálja a bénázást, így a kampány elindítása előtt mindenképp ajánlatos pár testre szabott meccset játszani. A diplomáciától kezdve a törvényes hadviselés aranyszabályainak betartásáig minden a mi dolgunk, és bár a skirmishben beállítható az MI irányítása, gondolom azt mondanom sem kell, hogy a számítógép sosem helyettesíthet egy éles eszű tábornokot.
Acélos ész
Ha már szóba került a mesterséges intelligencia, meg kell mondjam, megdöbbentem, hogy a HoI 3-ban milyen ügyesen taktikázik az ellenfél. Az első két részben is okos volt a gép, de itt már olyannyira sokat tud, hogy el is felejtettem időnként, nem más emberek ellen állom a sarat. Bekerít, letámad, átver, s mind emellett kisujjában van a hadviselés minden csínja-bínja. Persze előbb-utóbb azért kiismerhetővé válik, és ha beleuntunk, akkor jön a többjátékos mód. Ez tipikusan az a része a programnak, amit viszont tényleg csak a ráérős mazochistáknak merek ajánlani. Ugyanolyan részletes és idegőrlő, mint az egyszemélyes játék, és a tetejébe egy-egy meccs hosszú órákra nyúlhat, ami egyébként az egész játékra jellemző. Itt aztán nem lesz panasz a program szavatosságára, az hót ziher.
Acélos külső
A Hearts of Iron egyszerű, 2D-s grafikai megjelenítést használ, ami olyannyira puritán, hogy szinte bántja a szemünket. Az egész gyakorlatilag egy táblás társasjátékra emlékeztet. Nem azt mondom, hogy egy ilyen játékoz túl nagy vizualitás kellene, de egy kicsit nagyobb interaktivitásnak örülni tudtam volna. Kárpótlásul a betöltőképernyők és a menük nagyon szépek lettek, igazi kézzel festett remekmű egytől-egyig mind. A zene gyönyörű, a nagy klasszikus Wagnertől az amerikai háborús filmekre hajazó csatazajos melódiákig terjed, és igazán megragadja a játék hangulatát. Talán ez az a része a Hearts of Iron 3-nak, ami a legjobban sikerült: a hangulata.Mivel a program még csak béta állapotban volt, nem mennék messzire annak végső verzióját illetően, de az már most kijelenthető, hogy a széria rajongói nem fognak csalódni. A HoI 3 komolyabb, nehezebb és realisztikusabb, mint valaha. Igazi nagyszabású háború. Az oktató módon még lehetne javítani, mert egyelőre poén, hogy Hitler tartja, de az már nem annyira, hogy teljesen magától értetődő dolgokat mond csak el, valamint beleszaladtam pár kisebb bugba is (pl. a mentések nem mindig indultak el). Ha viszont a fejlesztők tarják a megjelenési dátumot és kijavítják a hibákat, akkor augusztus 7-én egy minden részletre kiterjedő második világháborús stratégia kerül a boltok polcaira.
