Mint sok más technikai kütyü, a vezeték nélküli fülhallgatók is szép lassan eljutottak arra a szintre, hogy nehéz velük igazán meglepőt húzni, az alapok ugyanis adottak: legyen jó a hangzása, szűrje ki a külvilágot (attól függően, hogy in-air vagy open-air kialakítású), bírja sokáig az akkumulátor, és lehetőleg telefonálni is lehessen vele anélkül, hogy a másik fél nagyothallónak gondoljon minket. A drágább modellek persze még mindig tudnak pluszba villantani egy-két extrát, ezeknek azonban bőven megkérik az árát, és értelemszerűen nem mindenki tud vagy akar annyit kiadni egy fülhallgatóra, mint mondjuk egy középkategóriás telefonra.
A Huawei FreeBuds Neo papíron leginkább egy sokoldalú mindenesnek tűnt számomra, mivel van benne aktív zajszűrés, többféle hangmód, LDAC, multipoint kapcsolat, térhangzás és még külön gaming mód is. A kérdés már csak az, hogy ezekből mennyi a valóban hasznos, és mennyi az, ami a mindennapokban kevésbé használható.
A Neo - N mint New, E mint Energy és O mint On - nagyjából 4,8 grammot nyom, ami elsőre talán nem hangzik túl beszédes adatnak, az viszont már kifejezetten lényeges, hogy pihekönnyűnek érződik a fülben. Persze a kényelmet nemcsak a súly, de a kialakítás is meghatározza, a Huawei a tervezésnél pedig állítólag 150 különböző fülformát és több mint 10 ezer fülmintát vizsgált meg, hogy megtalálja az optimális illeszkedést. A marketinges számokat természetesen nem árt fenntartással kezelni, de a végeredmény a gyakorlatban is meggyőző lett.
A dobozban XS, S és L méretű szilikon illesztékek találhatók, alapból pedig az M-es van rápattintva a fülesre. Érdemes egyébként ezekkel is kísérletezni, mert nemcsak a komforthoz, de a basszus és a zajszűrés hatékonysága is függhet attól, hogy mennyire jól zár a füles. Nálam a megfelelő méret megtalálása után stabilan a helyén maradt, ami nagy szó, mert valami oknál fogva az in-ear modellek szeretnek kiesni a fülemből, és ami még pozitívum, hogy nem éreztem azt a kellemetlen nyomást sem, ami egyes modellek esetében szoktam egy-egy hosszabb használat után. Bár a kifejezetten rövid, körülbelül 23 milliméteres szár elsőre szokatlan volt a szememnek, valószínűleg ez is hozzájárult a kényelmes viselethez, mivel mozgás közben nem éreztem azt, hogy bármi is lefelé húzná a fülemet.
Ami a tokot illeti, szintén nem egy tipikus formát kapunk - leginkább olyan, mintha egy futurisztikus kavics lenne -, ami nekem például bejött, de ez persze ízlés kérdése. A tok egyébként egészen konkrétan 41 grammot nyom, adott továbbá az IP55-ös védettség, ami azt jelenti, hogy némi por és vízsugár nem jelenti automatikusan a fülhallgató végét, vagyis nyugodtan megizzadhatunk sportolás közben vagy elkaphat minket egy könnyed őszi zápor is, ennyitől kutya baja sem lesz a fülesnek. Úszni viszont ne vigyük, mert azt már nem fogja kibírni.
Hogy az audiotechnikáról is beszéljek kicsit, a FreeBuds Neo aktív zajszűréssel bír, ami azt jelenti, hogy a külső környezeti zajokat ellentétes hanghullámok kibocsátásával képes semlegesíteni. A Huawei azt állítja, hogy a rendszer másodpercenként akár 400 ezer alkalommal is képes mintát venni a környezeti zajból, míg a feldolgozási késleltetés mindössze 8 mikroszekundum - a papíron szereplő maximális zajcsökkentés pedig 30 dB.
A száraz adatoknál azonban némiképp érdekesebb lehet, hogy mi az, amit a gyakorlatban tapasztalunk. A FreeBuds Neót fűnyíráshoz is magammal vittem (mert a metrós teszt már olyan snassz), és bár néma csendet természetesen nem tudott csinálni - ilyenre továbbra sem képes egyetlen fülhallgató sem -, a gép zúgása jóval kevésbé lett zavaró, olyannyira, hogy még a zenét sem kellett pluszba felhangosítani a kertészkedéshez. Amit viszont feltűnt, hogy kikapcsolt ANC mellett mintha maradna egy minimális zúgás a fülben.
A Huawei egyébként három mikrofont is használ a hívásokhoz, a gyártó szerint pedig a rendszer akár 95 dB-es háttérzaj, illetve 9 m/s-os szél mellett is képes tisztán rögzíteni a beszédet. Bár hurrikánban (szerencsére) nem tudtam tesztelni az eszközt, de a hétköznapi használat során, beleértve az enyhén szeles időt az utcán sétálva, teljesen korrektül működött.
A hangzásért egyébként egy 11 milliméteres, többmágneses dinamikus meghajtó felel, a támogatott frekvenciatartomány pedig 20 Hz-től egészen 40 000 Hz-ig terjed - de mint tudjuk, az ilyen számokat is érdemes fenntartással kezelni. Ennél azonban talán fontosabb az LDAC-támogatás: ez azt jelenti, hogy a füles Bluetooth-kapcsolaton keresztül nagyobb mennyiségű hangadat továbbítására képes, így megfelelő telefonnal és forrással jobb minőségű vezeték nélküli zenehallgatást tesz lehetővé. Ebben az árszegmensben ez még továbbra sem számít magától értetődőnek, vagyis egy kifejezetten kellemes extráról van szó. A térhangzás szintén része a csomagnak; ez azt jelenti, hogy filmeknél és játékoknál képes valamivel tágasabbá tenni a hangzást. Fontos viszont, hogy túl nagy dolgot ne várjunk tőle, értelemszerűen nem vált ki egy valódi térhatású hangrendszert, de persze nem is ez a célja.
Apropó, játékok. A FreeBuds Neo egyik további érdekessége, hogy a gamerekre is gondolt, a fülesnek ugyanis van egy dedikált gaming módja, ami alacsonyabb késleltetésű működést kínál, emellett pedig külön shooter EQ és Pinpoint Game Audio funkció is akad benne. Utóbbi elméletileg abban segít, hogy könnyebben észrevegyük az olyan irányhangokat, mint például a lépések vagy a lövések. Bár a gaming mód egy kedves extra, azt azért tegyük hozzá, hogy a FreeBuds Neót nagy hiba lenne gaming fülesként pozicionálni.
A multipoint kapcsolat ellenben valóban hasznos, ezzel a funkcióval ugyanis a Neo egyszerre két eszközhöz is kapcsolódhat, így például a laptop és a telefon között nem kell minden alkalommal kézzel újrapárosítani. A támogatott eszközök között lehet telefon, tablet, laptop és játékkonzol is.
Ami az üzemidőt illeti, papíron a FreeBuds Neo akár 10 órás lejátszást is lehetővé tesz egyetlen töltéssel kikapcsolt ANC-vel, a tok segítségével pedig az összesített üzemidő akár 40 óra is lehet - bekapcsolt ANC-nél ezek az értékek 6,5, illetve nagyjából 24 órára csökkennek. Ezek ugyebár laboratóriumi körülmények között mért értékek, vagyis a gyakorlatban másképpen alakulhatnak a számok, de a Neo összességében valóban bírja a strapát, és egy kicsit sem éreztem azt, hogy túl sokszor kellene töltőre dugni. Mármint vezetékes töltőre, merthogy a vezeték nélküli opció nem adott.
Vedd vagy ne vedd?
A FreeBuds Neo legnagyobb erőssége talán nem is egyetlen funkció, hanem az, hogy sok területen próbál egyszerre rendben lenni, és nem csak próbál, de összességében össze is jön neki a dolog. Kellemes a hangzása, van LDAC, térhangzás, multipoint kapcsolat, gaming mód, hosszú üzemidő és IP55-ös védelem, viszont a vezeték nélküli töltés hiánya zavaró lehet, és amikor azt írom, hogy a hangzás kellemes, az tényleg csak annyit jelent, hogy kellemes. Korrektül szól, rendben van, de ez a füles nem a vájt fülűeknek (értsd audiofileknek) készült, és egyértelműen volt már jobban muzsikáló eszköz a fülemben. Cserébe viszont az ára rendben van.
Merthogy a Huawei 49 990 forintos árcédulát rakott a fülhallgatójára, ami ugyan nem kevés, viszont nem is túl sok, lényegében egy teljesen vállalható összeg ezért a tudású fülhallgatóért cserébe. És a színek kapcsán sincs különösebb ok a panaszra: van fekete, fehér és ezüst színű modell, ezeken túl pedig van egy extrább árnyalat is Álom Pink néven azoknak, akik egy Doktor Szöszi-fülhallgatóra vágynak.
