A Little Nightmares univerzumában talán éppen az a legfélelmetesebb, hogy sosem lehet tudni, mi vár a következő sarkon túl. A sorozat eddig is előszeretettel játszott a méretekkel, a perspektívával és a gyermeki kiszolgáltatottság érzésével, a Little Nightmares III pedig Low és Alone történetén keresztül próbálta tovább tágítani ezt a különös rémálomvilágot – sajnos nem sok sikerrel. Az új fejlesztőcsapat egyszerűen már nem tudta elérni ugyanazt a para-faktort, amit a Tarsier Studios prezentált az első két résszel. A The Shores című második DLC most egy újabb fejezettel bővíti a Spiral történetét, méghozzá egy olyan vidéken, ahol a szárazföld és a tenger között szinte teljesen eltűnik a határ. Az előző bővítmény a The Backstage volt, erről ITT írtam. Nekem kifejezetten bejött, legalább felcsillant a remény, hogy JÓ irányba halad tovább a sztori – sajnos korai volt az öröm.
Low és Alone ezúttal a Shores nevű területre érkeznek. A hely már első pillantásra sem nevezhető barátságosnak: mocskos kövek, nyirkos levegő, halszag és sűrű köd fogadja a két gyermeket, miközben a távolban egy világítótorony fénye tör át időről időre a homályon. A torony nem pusztán látványos tájékozódási pont, hanem az egyetlen reménysugár is a két főhős számára. Low térképe szerint arrafelé vezet az útjuk, és ebben a világban már az is komoly eredménynek számít, ha egyáltalán van valami, amihez igazodni lehet. A The Shores egyik legfontosabb újdonsága maga a környezet. A korábbi fejezetekhez hasonlóan itt sem egyszerűen egy új pályáról van szó: a helyszín szinte önálló szereplőként viselkedik. Elhagyatott házak sorakoznak az elöntött utcák mellett, a tenger pedig lassan, de kérlelhetetlenül birtokba veszi a környéket. A víz egyszerre jelent akadályt, menedéket és veszélyforrást, miközben a köd miatt a játékos folyamatosan úgy érezheti, hogy csak egy apró szeletét látja annak a világnak, amely körülveszi. Újdonságként bekerült az úszás, de ezt csak néhány helyen kell alkalmazni – viszont vigyázzatok, hogy ne maradjatok lenn túl sokáig!
A Shores vizeiben piócák tanyáznak, ráadásul nem egyszerű élősködőkről van szó: a környéket egy különös Piócaszörny (konkrétan ez a neve, The Leech Monster) uralja, amely láthatóan gondoskodik ezekről a teremtményekről. A piócák számára pedig szinte minden élőlény potenciális zsákmány. A játék így a korábbiaknál is erősebben épít arra a gondolatra, hogy nemcsak az ismeretlen helyszíntől kell félnünk, hanem magától a környezettől is – bár ezzel azért szeret megtéveszteni. Olykor azt hihetnénk, hogy egy háttérben fetrengő alak majd jól életre kel és menekülnünk kell, aztán közelebb lépve kiderül, hogy már régóta halott, ellenben a piócák ott mocorognak a bendőjében. Ha pedig kitörnek, akkor azonnal el kell iszkolnunk előlük – mázli, hogy mászni legalább nem tudnak. A Piócaszörny egyébként messze nem egy emlékezetes főellenfél. A lámpásával járkál, fejét csuklya fedi és konkrétan tényleg semmi érdekes nincs benne, azon túl, hogy ránk tudja ereszteni magából a piócáit – akármennyire is furcsán hangzik mindez. Totál ötlettelen, basic-ellenfél a sorozatban, én már el is felejtettem a vele való találkozást, vagy hogy végül mi lett a sorsa, annyira jellegtelen. Low és Alone útja (többek között) ezúttal a csatornarendszer mélyére is vezet, ahol a víz folyamatosan zúdul keresztül a nyitott csöveken. A továbbjutáshoz szelepeket kell működtetniük, víz alá merülve kell átkelniük bizonyos szakaszokon, és olyan akadályokat kell leküzdeniük, amelyeknél az időzítés különösen fontos.
Igyekeztem pozitívan hozzáállni ehhez a DLC-hez, de sajnos szép apránként elvette a kedvem. Alig egy óra alatt végig lehet vinni, a gyűjthető cuccok pedig ezúttal papírhajók. Természetesen kapunk új kosztümöket is általa, de bevallom, a The Backstage ezerszer jobban bejött. A The Shores egyszerűen unalmas. Minimális feszültséget vagy nyomasztó hangulatot nem képes szállítani, a logikai feladványai rémesen buták, azt pedig már az alapjátéknál is kifogásoltam – de kénytelen vagyok itt is megemlíteni –, hogy baromi sötét az egész. Egy zseblámpát vagy egy öngyújtót igazán adhattak volna, de nem – semmi ilyesmi. Ráadásul semmilyen módon nem folytatja a The Backstage által megkezdett történetépítést, csupán bedob egy új helyszínt, és tessék boldogulni. Ugyanúgy itt is kapunk egy rejtélyes harmadik szereplőt, de vele sem kezd semmit a játék.
Nem azt mondom, hogy elpazarolt egy órának éreztem ezt a kalandot, de nagyon sajnálom, hogy a felettébb ígéretes The Backstage után ezt sikerült letenni az asztalra a Supermassive Games csapatának. Tudom, hogy kisebb gondjuk is nagyobb most annál, mint hogy merészen kreatívkodjanak, viszont a The Shores még tisztességes iparosmunkának is csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető. Szomorú, hogy a Secrets of The Spiral Expansion Pass végül egy kipukkadt lufi lett, de azt hiszem, a Little Nightmares III-ban ennyi volt és egy cseppel sem több.
Borítókép forrása: Bandai Namco Entertainment
