Még a régi PlayStation-góré szerint is botrány, hogy a Sony hátat fordít a lemezeknek

A PlayStation lemezek nélküli jövője nem csak a gyűjtőket zavarja: Shawn Layden, a Sony játékstúdióinak egykori vezetője sem ért egyet a döntéssel. A több mint harminc évig a vállalatnál dolgozó, 2019-ben távozó szakember a The Expansion Pass podcastben beszélt a 2028-tól tervezett lemezgyártási leállásról. Elismerte, hogy nem ismeri a döntés mögötti pénzügyi körülményeket, és szerinte bizonyára alapos költség- és profitszámítás előzte meg. Csakhogy attól, hogy valami szépen mutat egy táblázatban, még nem feltétlenül jó ötlet a vásárlók szemében.

Layden nem vitatja a digitális játékok kényelmét: viccesen megjegyezte, hogy a letöltés előnye már nem is a bolti kirándulás megspórolása, hanem az, hogy a nappalin sem kell átsétálni a lemezcseréhez. Szerinte azonban a fizikai kiadások mellett kitartó közönség különösen fontos, mert gyakran a márka leghűségesebb rajongóiból áll. Olyan gyűjtőkről beszélt, akik akár két példányt vesznek ugyanabból a játékból: az egyikkel játszanak, a másik bontatlanul kerül a polcra. A digitális kényelmet tehát ő sem akarja elvenni senkitől, csak azt kérdőjelezi meg, miért kell miatta felszámolni a másik választási lehetőséget.

A legsúlyosabb problémát mégis abban látja, hogy a lépés újra középpontba helyezi a tulajdonjog kérdését. „Ha nem tudsz eladni valamit, akkor az nem a tiéd. És ha nem a tiéd, akkor mit veszel?” – fogalmazott Layden, aki szerint a puszta hozzáférés jóval kevésbé vonzó ígéret, mint egy játék birtoklása. Ez az ő kritikája, nem a digitális licencek minden részletét lefedő jogi meghatározás, de a vásárlói dilemmát pontosan leírja – arról nem is beszélve, hogy milyen problémás az, amikor teljesen elérhetetlenné válik egy olyan játék, amiért mi fizettünk, a kiadó azonban úgy dönt, hogy végleg megszünteti az online támogatását vagy csupán a terjesztését a lejáró licencek miatt.

Layden jelentős márkaérték-rombolásnak tartja a döntés következményét, és csak remélni tudja, hogy a Sonynak megérte magára haragítania játékosok millióit. Mert a gyártási költség csökkenését könnyű kimutatni – azt már kevésbé, mennyit ér az a rajongó, aki húsz év után először nem akarja megvenni a következő PlayStationt, amire minden jelek szerint nem vásárolhat majd olyan játékot, amit ténylegesen ő maga birtokol.

Borítókép forrása: Depositphotos