Vallomás: friss Switch-tulajdonosként nem is az lepett meg leginkább, hogy a Nintendo exkluzív címei mennyire szórakoztatóak és egyediek (ez eddig is egyértelmű volt), hanem az, hogy a Steamhez hasonlóan eszméletlen mennyiségű indie játék kerül fel a digitális áruházba. Természetesen portokat és csak Switchre megjelent címeket is éppen úgy megtalálhatunk, de sokról alig hallani. Mármint egy-két hónappal vagy évvel korábban más gépeken talán még odafigyeltek rájuk, de mikor megkapják a maguk NS-verzióját, egyszerűen eltűnnek a normál, friss megjelenése árnyékában. A Rise: Race the Future-ről például hallottál? Merthogy a futurisztikus versenyzés még csak nem is a legolcsóbb kategória, de hazai tesztet például nem találni róla – hiába jelent meg még Steamen is. Vagy ott a Dead in Vinland és a Mutant Year Zero: Road to Eden – mindkettő teljesebb, kiegészítőkkel telepakolt változatban került fel a digitális áruházba, mégsem nagyon hallani róluk. Nos, ezért is indult ez a rovat, ami nagyjából havonta fog 5-10 kevésbé reflektorfénybe került alkotást bemutatni. De időhúzás helyett jöjjenek inkább az aktuális címek! 

Mad Bullets és Red Siren: egy kis hazai

Hazánk fia projektje az isTom Games, melynek két fejlesztése is felkerült a Nintendo áruházába. A Mad Bullets Steamen is elérhető, míg a Red Siren: Space Defense Androidról jött, ahol még Robots Destroyer: Red Siren címen futott. A leírtakból és a néhány eurós árkategóriából lehet sejteni, hogy azért egyik játék sem különösképpen összetett, azonban a kiindulási ponthoz képest meglepően/kellően élvezetes címekről van szó. A Mad Bullets például a már ismert vadnyugatra viszi el a játékost/játékosokat, ahol mint egy fénypisztolyos arcade móka esetében, a joy-connal a célkeresztet irányítva lehet kilőni a támadó gazfickókat, csirkéket és leláncolt hölgyeket. Utóbbiak utána szerelmükről biztosítják megmentőiket – azért részben már csak elképzelés szintjén. Állítólag sokaknak gondot okozott az indítás utáni kalibráció, illetve a lövés és töltés, középre húzás akciója, de lényegében adja magát az irányítás, csak meg kell szokni, onnantól pedig nincs senki, aki megállíthatná a pisztolyforgatókat. A rajzolt látvány kellemes, a hangulat adott, így aki bírja az ilyen jellegű játéktermi szórakozást, az nem lőhet mellé – csak ha félrehord a fegyvere. | 67%

A Red Siren ezzel szemben már azért kicsit összetetteb, bár nem sokkal. A látvány mindenesetre modernebbnek tűnik, leginkább az Elder Games korábbi munkái jutnak róla az eszembe, a feladat meg kicsit a klasszikus Chopliftert idézi (C64-en mennyit nyomtam, te jó ég!). A bázison felszállunk a masinával, balra és jobbra haladva fel kell kutatni az ellenséges csapatokat, majd egyesével eliminálni a támadó egységeket. Ha a repcsit lelövik, a bázist felrobbantják, akkor vége a dalnak, de elsőre azért ez nem túl gyakori, a későbbiekben azonban egyre nehezednek a pályák, egyre több a páncélozott, egyre nagyobb opponens, amit már nehezebb kifüstölni. A kampány meg lényegében úgy zajlik, hogy mobilos játékokban tapasztaltakhoz hasonlóan megindulunk egy misszió-ágon, mindig újabbakat tudunk teljesíteni, közben speciális kihívásokat is letudunk, a győzelem esetén kapott pénzösszeg pedig ettől is függ. Merthogy lehet vásárolgatni, komolyabb repcsit, durvább fegyverzetet, extra támadási lehetőségeket (pl. bombázás és rakéta), továbbá mindent fejleszthetünk. Erre szükség van a nehezedő kihívás miatt. A látvány elég jó, ahogy a hangulat is, lövöldözni megfelelő alany a Red Siren, viszont nem túl változatos az eltérő, ezzel együtt is ismétlődő helyszínek ellenére, viszont az ára sem vészes. | 69%

Rise: Race the Future

A Rise tavaly év végén Steamen is megjelent, de pont olyan gyorsan elsikkadt a megjelenési rengetegben, mint idén nyáron a Switch-verzió. Pedig egy egészen látványos, élvezetes versenyről van szó, amit egyedül, bajnokságok során, idő elleni és kihívásos verzióban lehet kiélvezni. Bár a fizika kissé elnagyolt, a kasztnik mintha pillecukorból készültek volna, ráadásul az egész rendszerből a telefonos játékok hangulata árad, még így is pozitív az összkép. A vízbe érve felverjük azt, a tájak változatosak és jól mutatnak, sőt a masinákon a kosz is egészen jól néz ki. Kár, hogy multi nincs, a mesterséges intelligencia meg nem a legfifikásabb, de egy akció során azért mindenképpen megéri beruházni a programra. Főleg, ha kedveled a futurisztikus versenyeket. | 68%

Solo: Islands of the Heart

A Solo eredetileg szintén tavalyi játék, ugyanúgy a Steam kínálatában volt korábban elérhető, de a Team Gotham alkotása immáron konzolokra is átköltözött. A mechanika egy sétaszimulátor és egy logikai játék keveréke, miközben a kibontakozó történeti szál tulajdonképpen nem szól másról, mint a szeretetről, szerelemről. Hogyan ragaszkodunk egymáshoz, miképpen hordjuk azokat a súlyokat, amik egy-egy kapcsolat után maradtak rajtunk, mennyire tartunk ki elképzeléseink mellett. A játékmenet ennek elmesélésén túl kisebb szigetek csoportját tárja elénk, melyek a logikai feladványok teljesítése után emelkednek ki a vízből, hogy egyre fifikásabb ötletekkel tegyék próbára eszünket és kitartásunkat. Az irányítás kicsit fura, nem annyira adja magát, emellett a kaland is rövidnek számít, de összességében azért szép és érdekes, atmoszférikus utazásról van szó, viszonylag egyedi külső mellett. | 70%

Distrust

Egy sarkvidéki kutatóbázis, mindent beborító fagy és hórengeteg, halálos anomáliák, elszigeteltség. Részben ez akár A dolog is lehetne, de a 2017-ben már Steamen is megjelent Distrust leginkább a túlélőhorrort és a normál túlélő mechanikát keveri egy izometrikus nézetű kalandjátékban. A túlélőket (ezúttal szólóban) irányítva épületeket kell megnyitni, felfedezni, kifosztani, miközben az energiaellátásra, a fűtésre, a nyílászárókra és a szereplők testi és lelki épségére is figyelni kell, ami nem egyszerű móka. Embereink éheznek, elfáradnak, kihűlnek, kell nekik az alvás, és akkor a nyomukban ólálkodó idegen létformákról még szó sem esett. A fa bútorokból és tárolókból persze lehet tűzifát készíteni, aminek hála tovább tartanak ki az éltető lángok, nem mindegy azonban az sem, hogy mit fogyasztunk, illetve a házakon túl újabb zónák várják aktuális győzelmünket, minek során megnyithatjuk az átjárót, hogy elhagyjuk a helyszínt. Ötletes, de leginkább nagyon hangulatos darab, ami kifejezetten élvezetes, noha irányítása kicsit nehézkes, főleg a kamerakezelését kell alaposan megszokni. | 75%

Dead in Vinland

A CCCP stúdió 2015-ös Dead in Bermudája után Steamen tavaly startolt el a Dead in Vinland, ami mindent téren fejleszti a túlélő taktika mechanikáját, ráadásul a konzolos változat az összes DLC-t tartalmazza a True Viking Edition képében. A hangzatos cím pontosan azt takarja, amire utal, vagyis igazi vikingek bőrébe bújva kell életben maradni egy hajótőrés elszenvedőivel. A családi utazás így nem éppen élvezetes, pláne, hogy a szigeten agresszív bandák uralkodnak, akik megkövetelik állandó jussukat, ellenkező esetben pedig legyilkolják ellenfeleiket. Emiatt aztán a tábort és a csapatot állandóan fejleszteni kell, muszáj odafigyelni minden ellátmányra. A dehidratáció az egyik legfontosabb ellenség, arra napi szinten komolyan kell ügyelni, de nem kevésbé lényeges az éhség, a fáradság sem. Sőt, a Vinland esetében a kapcsolatok is jelentősek, hiszen a folytonos feszültség és sikertelenség depressziót eredményez, ami akár öngyilkosságba is torkollhat, emellett sebzések és mérgezések nehezítik mindennapjainkat. Meg a rendre támadó ellenfelek, akikkel körökre osztott csatákban kell megküzdeni. Mindenkinek megvannak a maga képességei és specialitásai, de ezeket kedvünk szerint fejleszthetjük tovább aktivitásainkkal, amik a tábor közelében kialakított mesterségekkel és a környék felfedezésével kapcsolatosak. Karaktereink kalandoznak, extra képernyőkön új helyeket, embereket, élővilágot fedeznek fel, amikkel aztán interakcióba léphetünk, a három szegmensre osztott nap végén aztán mindenki megkapja a fejadagját, mélyülhetnek a kapcsolatok vagy össze is ugorhatnak a résztvevők, azután reggel kezdődik minden elölről. Bár a betanítás nem kifejezetten felhasználóbarát, a játékmenet különlegességei könnyen elsajátíthatók, emellett az egész baromi élvezetes. Nekem az aktuális csomagból ez lett a kedvencem, hirtelen 5 órám repült el mellett, mikor először belenéztem, mert folyton jött a „na, még egy napot lenyomok, csak még egyet” érzése. Teljes áron is maximálisan ajánlott. | 83%

Mutant Year Zero

Viszonylag még „friss”, decemberi programról van szó, ami konzolokra egyből megjelent, azonban most a Seed of Evil expanzióval a Deluxe Edition képében Switch-re is elérhetővé vált. A sajátos, mutánsokkal teli világú, különleges humorral átszőtt sztori és XCOM-jellegű játékmenet még mindig ugyanolyan szórakoztató és élvezetes, kihívás is bőven van benne, ráadásul a Seed of Evil még jobban kitoldja az egyébként is masszív szavatosságot. A DLC ugyanis nagyjából további 5 órát tesz hozzá a korábbi 15-20 órányi tartalomhoz, eközben pedig plusz karakterrel bővül a csapat, aki ténylegesen szerepet jelent, rendes dialógusokkal és személyiséggel, illetve új helyszíneket is kapunk. Az extra ellenfelek inkább új skineket jelentenek, de a ráadás skillek is a korábbiak más változatai, így részben azért van újrahasznosítás. Összességében azonban így is maximálisan megéri beruházni mind a DLC-re (ha az alapjáték már megvolt valamelyik platformon), mind pedig a switch-es kiadásra. Utóbbi a részletek terén talán a legkevesebbet nyújtja, legalábbis ha mellé tesszük valamelyik másik változatot (a környezet kevésbé színes, éles), de így is szép, szóval ha nem keresgéljük a különbségeket, annyira nem is feltűnő. Éppen ezért így is bőven ajánlott címről van szó, immáron kibővített tartalommal. | 78%

Ez volt az első összeállításunk (így is kicsit jobban bő lére eresztettem a mondandóm, mint terveztem), ha tetszett, nyugodtan lehet a következő hetekben újabb címeket ajánlani, aztán amiről lehet, be fogok számolni a későbbiekben. De Mario, Link, Yoshi és Kirby barátainkat se hagyjátok tétlenül, elvégre mégis ők a Nintendo igazi sztárjai!