Akármennyire döbbenetes is, még most, 2014-ben is előfordul, hogy egy távol-keleti játék csak hosszú hónapokkal később jelenik meg angol nyelvterületen. A féléves csúszások már szinte megszokottnak mondhatók, az azonban ritkaságszámba megy, ha egy programra nem kevesebb mint két évet várunk -- mint ahogy tettük és tesszük a Tales of Xillia 2-vel, a japán szerepjáték ugyanis, bár hazájában már két éve megjelent, nálunk csak augusztustól lesz kapható. Ennélfogva ez az előzetes kakukktojásnak minősül, lévén akik beszélnek japánul, a PS3 régiómentességének köszönhetően már rég végigjátszhatták a Bandai Namco JRPG-jét.

Sorozat a sorozatban

Még az elején érdemes tisztázni, hogy a Tales of Xillia 2 nemcsak az első ToX folytatása, hanem a komplett Tales of…-franchise legfrissebb része is egyben. A Tales-játékok évtizedes múltja hasonlít a Final Fantasy-szériáéra: minden program más-más történetet és világot mutat be, és csak a sorozat hangulati elemei kötik össze az egyes epizódokat. A Tales of Xillia 2 az első rész közvetlen folytatás a sorozat történetében, és bár ez a fajta kontinuitás az emlegetett FF-nek nem igazán jött be, a ToX 2 köszöni, jól van, és igazi második részként funkcionálva minden korábbi élményre rátesz egy lapáttal.

Kezdjük mindjárt a helyszínnel, ami hatalmas változtatás az első részhez képest: a technikailag fejlett Elympiosban járunk, ahol a tudomány és a spyrex nevű energiák felhasználási területei fejlődtek a mágiával szemben. A sztori szerint az első rész női hőse, Jude azon igyekszik, hogy a spyrex nevű anyag helyett találjon egy, a természetet kevésbé károsító alternatívát – zöld propaganda, here I come! A folytatásban azonban Jude csak másodhegedűs, a történetet ugyanis két teljesen új főszereplő hajtja előre.

A 20 éves Ludger Kresnik, valamint a gondjaira bízott, mindössze nyolcesztendős kislány, Elle Marta kapcsolata meglehetősen bonyolult, Elle ugyanis az életét köszönheti a fiatal srácnak, és mindent megtesz, hogy törlessze az adóságát. Mindez ráadásul nemcsak a forgatókönyvre, de a játékmenetre is kihatással van: minél jobban játsszunk Elle-lel, annál szorosabb viszonyt alakítunk ki pártfogónkkal, és a játék területei, képességei ennek megfelelően nyílnak meg előttünk. Sőt, a fejlesztők egy viccből csak „randirendszer” néven emlegetett megoldással is előrukkoltak, mely a két központi karakter egymás iránt érzett elkötelezettségét hivatott befolyásolni.

Ékesebb a láncnál a kard

A sztoriból elég sok dolog ismert (nem csoda, hisz a játék két éve kapható), de többet nem árulunk el róla, ugyanis a program egyik legerősebb részéről van szó. Helyette bemutatjuk a világ legnevetségesebben elnevezett harcrendszerét, a Double Raid Linear Motion Battle Systemet, vagy rövidebb nevén DRLMBS-t. Hogy mit takar a megjegyezhetetlen szóhalmaz? Nos, nagyjából ugyanazt a szisztémát, amit már az első Tales of Xilliában is megismerhettünk, annyi különbséggel, hogy sok új képességet kapunk, a partink tagjai pedig képesek fegyvert váltani a csaták során. A kardok, pörölyök és duplafegyverek kellően változatos küzdelmet ígérnek, mi több, alaposan felborítják a korábban statikus taktikai lehetőségeket.

Bár nem kell attól félni, hogy a Tales of Xillia 2 akciójátékká változik, tény, hogy a japán szerepjátékok viszonylag lassú harcait durván felpörgeti ez az új lehetőség -- főleg, hogy akár kombók alatt is lehetőség van fegyvert cserélni, és így egy sor teljesen új kombinációt kialakítani. A szörnyek viselkedése azonban nem sok változáson megy át, még a természeti erőknek megfeleltethető érzékenységi pontjaik is megmaradnak.

Jövőre veled ugyanitt

Nem kell megijedni, a belcím nem a megjelenés időpontjára utal, az ugyanis augusztus 22-én esedékes, hanem a játék egy érdekes lehetőségére, miszerint az előző részből visszatérő szereplőkhöz eldugott mellékküldetések járnak, amiket felvéve megtudhatjuk, mi minden történt velük a Tales of Xillia eseményei óta eltelt egy év során. A Bandai Namco szerint nem Mass Effect-szerű gyors kalandokra kell számítanunk, hanem hosszú misszióláncokra, amik számtalan kérdést megválaszolnak a történettel kapcsolatban. Jól hangzik, reméljük, nem kell csalódnunk, ha már több mint két évet váratott bennünket a japán kiadó.