[Társalgó] Call of Madness prototípus a Czacha Gamestől - Meghívó egy őrült buliba

A Call of Madness Kickstarter-kampánya egy újraindítást követően, a közösség visszajelzései nyomán, kibővített alaptartalommal most éppen javában zajlik. Nálunk a játék prototípusa fordult meg egy próbakör erejéig, de már ez alapján elmondhatjuk, hogy érdemes beszállni a gyűjtésbe: ezen a linken. Már csak azért is, mert a már sikeres kalapozás még eltart február 2-ig és gyakorlatilag már most majdnem kétszeres tartalommal rendelkezik ahhoz képest, mint amivel idáig minket meggyőztek.

Call of Madness

• Partner/kiadó: Czacha Games
• Tarsasjatekok.com adatlap
• Típus: kompetitív
• Játékosok száma: 2-4 fő
• Játékidő: átlagosan 45-60 perc
• Korcsoport: 14+
• Nehézség: 2.5/5
• Ára: Kickstarteren most 40 euró, nagyjából 14 400 forint

Na, de mégis hogyan működik egy kompetitív tower defense? A szó szoros értelmében vett tornyokat nem tudunk lerakosgatni, hanem kártyákkal védekezhetünk a ránk rontó detektívek hordái ellen és/vagy tolhatunk ki társainkkal. Életerőnket (és félig-meddig valutánkat) a kultisták biztosítják: ők hullanak, ha a nyomozók bejutnak a bázisunkra; és őket áldozzuk fel a sötét isteneknek, hatalmukért (kártyákért) cserébe. Ehhez azonban egy rituálét kell végrehajtanunk a megfelelő kezdőkártyáink egyikének felhasználásával. Ezután kiválaszthatjuk, hogy mely isten paklikészletéből kérjük a felső lapot. Ekkor tehetjük fel (vagy át) a minket megszemélyesítő mellszobrot a megfelelő istenhez, ahol további rituáléig maradni is fog – de bármikor dönthetünk úgy, hogy aktiváljuk magunkat, és az isten áldását kérjük, körönként egyszer egy bónuszért cserébe.

Másodlagos fizetőeszközünk pedig stílszerűen az őrület (madness token), amit a második hullámtól kezdődően elsősorban a nyomozók „hordoznak”. Megszerezni értelemszerűen likvidálásukkal tudjuk, de akkor is jár, ha bejutnak, bár ekkor egyéb aljasságokat is elkövetnek. A rajtuk levő jelölő-gyémánt színétől függően gyújtogatnak, erősítik társaikat, vagy helyeznek fel egy előörsöt (ezt lehelyezve az adott mezőt „átugorják”). De ha egyszer rátettük mancsunkat az őrületre, felhasználása roppant széles körű: eldobott lapjainkat visszarakhatjuk a paklink aljára, az istenek kártyáit manipulálhatjuk vagy használhatunk spéci képességeket a kártyákon, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az egészet egy kicsit jobban megkavarja a váltakozó napszak, hiszen a szekta (ahogy minden valamire való szekta) éjszaka erősebb. A kártyák bal oldalán felsoroltak közül ekkor használhatjuk a csak éjjel aktiválható hatásokat, amik kivétel nélkül erősebbek, mint a nappali trükkök.

A játék akkor ér véget, ha valakinek elfogytak a csicskái hű követői. Emellett azonban a játék nem feltétlenül a túlélésre megy, bár egyértelmű előny, hiszen az asztalra kihelyezett azonnali célokból és titkos feladatunkból összegyűjtött győzelmi pontok mellett a megmaradt kultisták is számítanak. Vagyis a célunk az, hogy alaposan kiszúrjunk társainkkal, miközben a lehető legtöbb célt teljesítjük. Taktikus és aljas módszerekből nem lesz hiány: gyújtogathatunk, nyomozókat mozgathatunk a területükön, erősíthetjük őket, vagy akár előörsöt is lehelyezhetünk.

Taktikus kultikus

Az apróbb nüanszoktól eltekintve már látszik a játékmenet taglalásából, hogy egy alapvetően egyszerű elképzelésből egy komplex, lényegi elemeiben összefüggő és taktikus rendszert építettek. A patentül kimért játékegyensúly mellé társul a hangulatos dizájn, az áttekinthető és egyértelmű ikonrendszer, mely szöveg nélkül „magyarázza el” a kártyák működését. Ha mindez a megjelenéskor megfelelő anyagminőséggel társul, akkor egy igazi kult-klasszikus (hehe) születhet belőle, ami bár valósínűleg nem fog díjakat nyerni, de könnyen válhat gyakran elővett kedvenccé. Már amennyiben a sötét (és a bár egyre inkább a popkultúra részét képező, de mégis inkább egy vékony rétegnek szóló) témaválasztás is az ingerküszöbünk alatt van.

Talán ez utóbbi indokolja az ajánlott korosztályt is, mert a szabályrendszer, bár első olvasatra talán nehéznek tűnik, a gyakorlatban egyáltalán nem az. Plusz, ha egyszer sikerült átadni a lényeget az újoncoknak , akkor az ikonoknak hála szövegmentesen, nyelvi korlátok nélkül is abszolválható a játék. Ami kis rutinnal igen pörgős, hiszen fordulónként mindenki csak egy lapot játszik ki (hacsak az a lap nem utasít másra), így négy játékos esetén sem ül le. Egy-egy meccs ugyan lassabban indul, de amint potyogni kezdenek a tokenek, a félszáz kultistából álló szekta létszáma igen gyorsan fogyni kezd – főként a detektívek, de nem kis részben társaink munkája nyomán.

Mindent összevetve tehát egy figyelemre méltó, szórakoztató, félestés kaland a Call of Madness, melynek kampányáról még nem csúsztatok le. Legfőbb ideje hát beugrani, mert nemcsak az őrület, hanem egy igen jó társasjáték is hív (no meg Cthulhu és a szekta).

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát