Mikor máskor lehetne aktuálisabb egy Alien-témájú társasjáték, mint a nemzetközi Alien-nap alkalmával? A Ravensburger gondozásában megjelent Alien: Fate of the Nostromo az első, 1979-ben debütált filmnek állít emléket, és ha nem is pontról pontra ugyanúgy, de átélhetjük az ikonikus jeleneteket, melyeket minden rajongó ismer és szeret. Mindezt a kiadó egy, más játékaiból már ismerős receptre építette fel. Lássuk hát, hogy ez miként szuperál az űr sötétjében.

Alien: Fate of the Nostromo

  • Partner/kiadó: Ravensburger
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív
  • Játékosok száma: 1-5 fő
  • Játékidő: átlagosan 45-60 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Nehézség: 2.03/5
  • Ára: jelenleg nem kapható, utolsó ismert ára 14 990 forint

Az előkészületek során a játékosok számának megfelelően állítjuk be a legénység morálját (ha ez elfogy, akkor veszítünk), illetve ugyancsak ez alapján húzunk objektívákat, valamint egy végső célt a lehetséges öt közül. A játékosok figurái az étkezőbe, az idegen a maga pihe-puha fészkébe kerül, néhány nyersanyagot és egyéb tokent pedig előre meghatározott helyekre osztunk ki, és indulhat is a sikoltozás és a futás… ja, nem, az a másik. Na, szóval, mondhatnám, hogy nem így van, de igazából az asztalnál mindenki hallja a sikolyod. Úgyhogy inkább ne.

Ismerős Idegen

Mi tagadás, az Alien: Fate of the Nostromo a szabályokkal és komponensekkel való első ismerkedés során erősen a Horrified-játékokra emlékeztet. A végletekig leegyszerűsítve itt is egy térképen rohangálunk a különböző helyszínekre, hogy azokon feladatokat hajtsunk végre, közben tárgyakat gyűjtögetünk, és mindeközben megpróbáljuk elkerülni a xenomorfot, aki folyton a sarkunkban lohol, részben cselekedeteinkre, részben a találkozás-kártyákra reagálva. A recept tehát már ismert, a kérdés az, hogy a változtatások a játékmeneten milyen mértékben alakítanak, illetve annak javára szolgálnak-e. Márpedig csak a témaválasztás miatt is szükség volt egy jó pár módosításra, ha már az első Alien-filmet vesszük alapul. Így értelemszerűen itt csak egy ellenfelünk van (ha nem vesszük be a játékba Ash-t, bár szigorúan véve ő egy esetet leszámítva nem jelent ránk veszélyt), aki gyakorlatilag elpusztíthatatlan, csak menekülhetünk előle a játék végéig, és legfeljebb „házibarkács” eszközökkel szállhatunk vele szembe.

A 937-es direktíva

A játékmenet során a már ismert receptet követve a játékosok felváltva végrehajtanak annyi akciót, amennyit a választott karakterük tehet, tetszőleges sorrendben és mennyiségben. Ezek a mozgás (egy lépés egy akció), a karakter különleges képességének használata, tárgyak felvétele vagy eldobása, valamint tárgyak készítése vagy cseréje. Ha egy játékos minden akcióját elhasználta, jöhet az esemény-kártya, melynek hatásait mind végre kell hajtani: ezeknek köszönhetően mozog és támad az idegen, továbbá így kerülnek fel a térképre hasznos vagy éppen potenciálisan veszélyt hordozó tokenek. 

Utóbbiak a „rejtett” (concealed) tokenek, melyekkel egy mezőre lépve azokat azonnal fel kell fedni, és ha az idegent találjuk rajtuk, akkor van baj. Egy kisebb szívrohamot követően elszenvedünk annyi morál-veszteséget, amennyi a tokenen szerepel, odahelyezzük az idegen figuráját majd három mezőt menekülünk előle, és azonnal véget ér a körünk (hacsak nem lépünk még egy ilyen tokenre, mert akkor ugyanezt megismételjük). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az összes még „talonban” maradt akciónkat bukjuk, bár öröm az ürömben, hogy ekkor már nem kell esemény-kártyát húznunk. Hasonló a helyzet akkor, ha egy említett esemény-kártya hatására az idegen lép egy játékossal egy mezőre: a morálveszteség azonnali, a játékosnak három mezőt kell menekülnie, és az így esetlegesen felfordításra kerülő rejtett tokenek hatásait is végre kell hajtani, mielőtt felkerülnének a térképre az újabbak.

Egyes küldetések végrehajtásához, vagy a lény távoltartásához elengedhetetlenek spéci tárgyak, fegyvernek beillő eszközök. Ezeket meghatározott mennyiségű „törmelékből” (scrap) készíthetjük el, akadnak közöttük akárhányszor használhatók, mint a zseblámpa vagy a mozgásdetektor, de korlátozott alkalommal bevethetők is, mint a lángszóró vagy az elektromos ösztöke. Na, és persze ott a macskahordozó, az igazi nyolcadik utas, azaz Jonesy számára. Találhatunk még hűtőfolyadék-palackokat, melyeket törmelékre bonthatunk le, de ezelőtt nem árt meggyőződni arról, hogy nem kell-e még belőlük valamelyik küldetéshez. Egy-egy karakter csak három tárgyat és egy hűtőfolyadékot cipelhet magával, a törmelék viszont szerencsére korlátlan mennyiségben befér a zsebekkbe.

A győzelemhez párhuzamosan dolgozhatunk társainkkal az alapvető küldetéseken, ha pedig minddel végeztünk, akkor kerülhet felfedésre a végső misszió. Ennek céljait egyszerre kell teljesíteni a győzelemhez (ha két szobát kell „feltölteni” hűtőfolyadékkal, akkor összesen négynek kell az asztalon lennie), és akad köztük olyan is, melyre az önmegsemmisítési folyamat miatt csak korlátozott idő áll rendelkezésre. Ha pedig nem lenne elég a kihívás, vagy túl szerencsésnek érezzük magunkat, még bevehetjük a tudományos tisztet, Ash-t is, aki ugyan nem támad, de kószálása során, a hasznos törmelék eltüntetésével, aktívan szabotálja küldetéseinket, hacsak valaki szemmel nem tartja.

A végső megoldás

A komponensek a Ravensburgertől megszokott minőséget képviselik, a doboz tágas, különösebb hiányérzetem nem volt vele kapcsolatban, még úgy sem, hogy az inzertnek nevezett karton térelválasztás nem a legideálisabb. A kártyák és karakterlapok illusztrációi idézik a filmek hangulatát, a hajó felépítése egy az egyben a filmekből megismert kiosztást kapta, és bár apróság, de a kártyákon bujkáló idegen még egy külön pluszpontot kap tőlem. Már csak egy kis prémium védőfelület kellett volna minden komponensre, hogy végképp elálljon a szavam. Így csak szimplán elégedett vagyok a körítéssel.

Ugyan a játék során senki sem hal meg, hanem mindig csak menekülünk az idegen elől, így mondhatnánk, hogy kevésbé fenyegető az idegen jelenléte, de elég pár peches húzás és máris lenulláztuk a csapat morálját. A feszültség és a kiszámíthatatlanság a tokenek és a teleportáló xenomorf miatt sokkal jobban jelen van az Alien: Fate of the Nostromo-ban, mint a Horrifiedban. Továbbá a visszakeverésre utasító lapokkal gondoskodtak róla, hogy sose fogyjon ki a pakli, egyúttal sokkal veszélyesebbé váljon a játék vége (csak a legdurvább lapok kerülnek vissza). Akad tehát olyan különbség, ami miatt azoknak is ajánlható a játék, akik már ismerik a Horrifiedot, azoknak pedig főként, akik szeretik a filmet, és egy kooperatív, gyorsan lezavarható játékra vágynak.

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Ravensburgernek! Az Alien: Fate of the Nostromo a karakterlapokat és néhány kártyát leszámítva nyelvfüggetlen, de a szabálykönyv megértése angol nyelvtudást igényel. Rajongói fordításról egyelőre nincs tudomásunk.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát